147713. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piridinszármazékok előállítására
9 147.713 (CH2 ) 5 C = N—R képletű N-ciklohexilidén-aminnal reagáltatunk vízmentes közegben, majd a kapott terméket vízzel elbontjuk; e képletekben M valamely alkálifémet, előnyösen lítiumot jelent, R pedig rövidszénláncú alkilcsoport. A reakció kezdeti fázisát hidroxilmentes szerves oldószerben, pl. valamely éterben vagy valamely szénhidrogénben, mint pl. benzolban, toluolban, xilolban vagy petroléterben folytathatjuk le. A reakcióhőmérséklet kb. 0 és 100 C° között változhat. A reagáló anyagok egymásközötti mennyiségi arányának nincsen döntő jelentősége, előnyös azonban legtöbbnyire oly módon eljárni, hogy a két reagáló anyagot megközelítőleg egyenértékű mennyiségben alkalmazzuk. A dialkilamino- vagy monoalkilamino-csoportot tartalmazó piridin-származékok a találmány értelmében az alábbi képletű H H (vagy rövidláncú alkil) C (CH2 ) r , N megfelelő primer vagy szekundér amíno-vegyület alkilezése útján is előállíthatók. Az alkilezést a primer vagy szekundér aminők alkilezésére általában szokásos módszerekkel végezhetjük, mint pl. alkilhalogeniddel, dialkilszulfáttal, vagy formaldehid és hangyasav elegyével való reagáítatás útján. Az alkilezést lépésenként is végezhetjük, oly módon, hogy a primer vagy szekundér aminővegyületet előbb megacilezzük, majd az így kapott termék karbonil-csoportját redukáljuk. Ez a redukció célszerűen litiumalumíniumhidrid felhasználásával történhet. A monoalkilamino-származékok a megfelelő primer amino-vegyület reduktív alkilezése útján is előállíthatók. Az ilyen reduktív alkilezést a primer amino-vegyület aldehiddel vagy ketonnal való reagáltatása és a kapott reakcióelegy katalitikus hidrogénezése útján végez^ hetjük. Az l-(l-amino)-ciklohexil-piridinek előállíthatók a találmány értelmében oly módon is. hogy valamely /\ z | j j—C~~(CH2 ) r , N általános képletű [l-ciklohexil]-piridin-származék karboxilát-funkciós csoportját primer aminocsoporttá alakítjuk át; a fenti képletben Z valamely karboxilát-funkciós csoportot, mint pl. primer amid-, karboxil-, karboxilát-észter- vagy nitril-csoportot jelent. Abban az esetben, ha Z primer amid-csoport, ez az átalakítás oly módon hajtható végre, hogy a [l-(karboxamido)-ciklohexilj-piridint valamely alkáliférn-hipohalogenittel kezeljük, majd a képződött izocianátot ásványi sav erős vizes oldatával hidrolizáljuk. Ha a kezdeti . reakciót valamely alkohol jelenlétében folytattuk le, akkor termékként a megfelelő karbamátot kapjuk, amely savval szintén hidrolizálható. Ha a Z karboxil-csoport, akkor az [l-{l-karboxi)-ciklohexil]-piridint erős ásványi savas közegben azoimiddel (N3 H) kezeljük. Ha a Z karboxilát-észtercsoportot jelent, akkor oly módon járhatunk el, hogy az észter hidrazinnál való reagáltatása útján előállítjuk a hidrazidot, ezt salétromsavval kezelve az azidot nyerjük; az azid rövidláncú alifás alkohollal reagáltatva 'a megfelelő karbaminsavas alkilésztert adja, ez utóbbit azután erős ásványi savval kezeljük. Az azidot előállíthatjuk [l-(l-karboxi)-ciklohexilj-piridinből is, tionilkloriddal való reagáítatás, majd a kapott savklorid és alkálifémazid reakciója útján. Az ily módon előállított azidot azután a fentebb leírt módon alakíthatjuk át az aminná. Ha a Z nitril-csoportot jelent, akkor oly módon járhatunk el, hogy az [l-{l-eiano)-eiklohexilj-piridint hidroxilaminnal kezeljük, amikor is a megfelelő amido-oximot kapjuk, ezt benzolszulfonilkloriddal reagáltatva karbamid-származékot kapunk, amelyet azután erős alkálival hidrolizáltatunk. Eljárhatunk oly módon is, hogy a nitriít amiddá hidrolizáltatjuk és ezt az amidot azután a fentebb leírt módon kezeljük. A szabad bázis alakjában előállított fenti képletű vegyületeket a megfelelő szervetlen vagy szerves savval való reakció útján alakíthatjuk át savakkal képezett addíciós sókká. Az ily módon előállítható sók példáiként a szervetlen savakkal képezett sók közül a hidrokloridot, hidrobromidot, szulfátot és foszfátot említhetjük, a szerves savakkal képezett sók közül pedig a szukcinátot, benzoátot, acetátot, p-toluolszulfonátot, míg az egyéb erős savakkal képezett sók közül a szulfamátot lehet megemlíteni. A jelen találmány szerint előállított termékek embereknek vagy állatoknak orális vagy parenterális úton történő beadás esetén depresszív jellegű hatást fejtenek ki a központi idegrendszerre. Jól használhatók mind az állat-, mind pedig az embergyógyászatban érzéstelenítőszerekként vagy az érzéstelenítő hatás elősegítésére egyéb érzéstelenítőszerek alkalmazása esetén. Kedvező eredménnyel használhatók az állat- és embergyógyászatban a túlzott ingerlékenység kezelésére is. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. 1. példa: 5,75 g nátriumot 150 ml metanolban oldunk és a kapott oldatot 20 C°-ra hűtjük le. Ezután keverés közben 10,2 g l-(2-piridil)-ciklohexán-karboxamid 150 ml metanollal készített oldatát adjuk hozzá. Ezután, ugyancsak keverés közben 10 g brómot adunk cseppenként az elegyhez, majd másfél óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt. E művelet befejezte után 15 ml jégecetet adunk hozzá és a metanolt vákuumban történő deszilláció útján eltávolítjuk. A maradékot éterrel extraháljuk, az éteres kivonatokat egyesítjük és az étert desztilláciő útján lehajtjuk. A kapott maradékot
