147701. lajstromszámú szabadalom • Önműködő szellőztető és hűtő berendezés gyümölcs és zöldség tárolóhoz

Megjelent loot), október 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.701. SZÁM 36. d. 1-5. OSZTÁLY — KE—617. ALAPSZÁM önműködő szellőztető és hűtő berendezés gyümölcs- és zöldségtárolóhoz Késmárky Mátyás gyümölcskertész, Érsekcsanád A bejelentés napja: 1959. június 30. A gyümölcstermés értékesítéséhez, különösképpen pedig a gyümölcsexport megszervezéséhez nagyszámú megfelelő tároló szükséges. A tárolók elsőrendű feladata, hogy a betárolt gyümölcs eltarthatóságát növeljék, az érési sebesség, valamint a párolgással járó veszteség csökkentésével. Az utánérő gyümölcsök (pl. a téli alma) ugyanis a szedés után is folytatják az éréssel kapcsolatos életfolyamataikat. Az érési sebességet, valamint a párolgási veszteséget nagymértékben tudjuk csökkenteni a tároló alacsony hőmérsékleten tartásával. Ez az alapelve a nagy beruházási- és üzemköltséget igénylő hűtőházi tárolásnak, de ezt gazdasági okokból csak nagyobb egységekben, tehát fogyasztó központokban érdemes alkalmazni. Az utánérő gyümölcsök legnagyobb részét éppen ezért a jóval olcsóbb, decentralizált, ún. száraz tárolókban tárolják, ahol sem a hőmérsékletet, sem a páratartalmat szabályozni nem lehet. A találmány által lehetővé válik a hűtőházi és a száraz tárolás közti átmeneti megoldás, amely nem hivatott ugyan a hűtőházak teljes értékű helyettesítésére, de azok pótlására igen. A berendezés bármely meglevő, vagy újonnan épült gyümölcs- vagy zöldségtárolóra felszerelhető és létesítését, valamint üzemeltetési költségét a hűtőházak ugyanezen költségeihez viszonyítva igen csekély összegből lehet fedezni. A találmány alapgondolata az a megismerés, hogy Magyarország éghajlata különösen kedvező arra, hogy utánérő gyümölcseinket, főleg a nagy mennyiségben termelt és nagyrészt exportálásra váró télialma készletünket szellőztető hűtéssel tároljuk, mivel éppen almaszüret idején (szeptember vége, október eleje) a meleg nappalok hideg éjszakákkal váltakoznak és így ideális lehetőséget nyújtanak a szellőztető hűtésre. A hűtés lehetővé tételére ugyanis csak arról kell gondoskodni, hogy a tároló a hideg hajnali órákban erősen szellőződjék, a nap többi részén pedig zárva legyen. Ezzel a kellő páratartalom biztosítása is nagyrészt megoldottnak tekinthető, mert a hajnali és reggeli órákban, amikor a szellőztető üzemel, a levegő páradús. Egyszerű számítássál kimutatható és a tapasztalat is igazolta, hogy ezzel az eljárássl, olcsó és kevés áramfogyasztású berendezés felhasználásával, a tárolókba rakott és kb. 20° hőmérsékletű gyümölcs néhány nap alatt 5—6 fokra és azután még alacsonyabb hőmérsékletre hűthető le, majd pedig igen könnyen ezen a hőmérsékleten tartható. Ezt a célt a találmány értelmében teljesen önműködő berendezéssel érjük el, mely azonban szükség esetén vagy ha bármi okból kifolyólag előnyösnek látszik, kézzel is vezérelhető. A berendezés lényege, hogy amint a kinti hőmérséklet bizonyos előre megállapított és beállított értékkel alacsonyabb, mint a tároló belső hőmérséklete, ami meleg napokon a hajnali órákban és reggel, hideg napokon a nap másik óráiban is előfordulhat, a szellőztetés önműködően megindul, ha pedig a hőmérsékletkülönbség az ugyancsak beállított alsó értékét éri el, a szellőztetés megáll. Ha viszont a kinti hőmérséklet túl alacsony, a szellőztetés a fagykárok elkerülése végett szintén önműködően megszakad. A fenti célok elérése végett a találmány értelmében a tárolóban és annak falán kívül is egj'egy zárt edényt {légpalackot) helyezünk el, amelyek összekötő csövének a tárolón belül U-alakú része van. Ezt a részt higannyal töltjük meg és a cső falában elektromos kontaktusokat helyezünk el, amelyekkel a higany érintkezést létesíthet és amelyek megfelelő vezetéken ill. elektromos kapcsolóelemeken át egy hidraulikus berendezés szivattyú-motorával vannak összeköttetésben; ez a hidraulikus berendezés — kellő olajnyomás esetén — a tároló szellőzőit nyitja és ezek, magában véve ismert elektromos kapcsolóeszközök felhasználásával, nyitott helyzetben a ventillátort (vagy ventillátor-rendszert) megindítják, csukott helyzetben pedig leállítják. Megoldható a berendezés úgy is, hogy az említett higanykapcsoló közvetlenül működteti a ventillátort és ez esetben a szellőztető nyílások zárólemezei a ventillátor légáramlatának hatására is nyílhatnak. Ha tehát a szellőző nyílások zárólapjai kis rugó- vagy súlyerő hatására könnyen nyílnak, lehet úgy eljárni, hogy amikor a ventillátorok önműködő megindítása megtörtént, ezek a levegőt a nyílás-záYó lapra fújják és a fúvás hatása a lapot elfordítja, tehát a nyílást szabadá teszi. A találmány lényege csupán a fentiekben ismer-