147681. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés sebességváltóművek, különösen kerékpárhátsóagyban elhelyezettt sebességváltómű kezelőszerkezetének állítására
Megjelent 1900. október 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.681. SZÁM 63. k. 13—21. OSZTÁLY — FI—147. ALAPSZÁM »mawassgBIWMBMMUIIIi Ilii li •IUHMKMiUtUMBWKa» «MIMIIIII inrnraffimi'iiniiii« in MI • ni •! .^maBmiKmaímKmmmmáBmsiBmimtBiaMammntm tvmmxetemittm imma>#'^^mtimmz3SEum*swätoamammBwmxm*&*!v'<ttnmm mmsm&xia>mietta!a&aBi3mxtaB!Gma Eljárás és berendezés sebességváltóművek, különösen kerékpár háísóagyban elhelyezett sebességváltómű kezelőszerkezetének állítására Fichtel & Sachs A. G., Schweinfurt/am Main-ban (Német Szövetségi Köztársaság) Feltaláló: Dotier Paul főmérnök, Schweinfurt/am Main-i lakos A bejelentés napja: 1959. június 12. Német Szövetségi Köztársaságbeli elsőbbsége: 1958. július 5. A találmány tárgya eljárás és berendezés olyan sebességváltóművek, különösen kerékpár-hátsóagyban elhelyezett. sebességváltóművek kezelő szerkezetének beállítására, amelyeket sebességváltókarral, vonőszervek segítségével működtetnek. A kerékpár-hátsóagyban elhelyezett korszerű sebességváltómű/veket a komiányrúdrol, sebességváltókarral működtetik a hátsó agyhoz vezető hosszú vonószerv segítségével. Ennél a megoldásnál, a vonószerv részben bowdenhuzalból, részben terelőgörgőn át vezetett sodronykötélbői, vagy vonóhuzalból áll. A vonóhuzalnak és a bowdenhuzal-tokiiak a hossza, különösen kezdetben, a használatbavétel után megváltozik. A vonóhuzal meghosszabbodik, a bowdenhuzal-cső pedig megrövidül; ebben az esetben a bowdenhuzal-tok megrövidülése egyértelmű a vonóhuzal további m eghosszabbodásával. Ha a szerkezet eredeti beállítása mellett a sebességváltókar egy bizonyos sebesség beállításának a sebesség-váltóagyban levő sebességváltóelemeknek egy bizonyos sebesség beállítása felelt meg, ezt az összefüggést a vonóhuzal meghosszabbodása megmásítja, vagyis, ha a sebességváltókart valamelyik sebesség beállításba hozzuk, a sebességváltó-elemek már nem foglalják cl helyes állásukat a sebességváltó-agyon belül. Ha a sebességváltókar és a sebességváltó-agy sebességváltó-elemei alapállásukban vannak, a vonóhuzal már nem feszes; ha tehát ebből az állásból kiindulva kapcsoljuk a sebességeket, először felhasználódik a sebességváltókar rendelkezésére álló kapcsolási úthosszának egy része arra, hogy a vonóhuzal megfeszüljön. Csak, miután a vonóhuzal már feszes, fog a sebességváltó-agyban a sebességváltó-elemek eltolódása megkezdődni, viszont ezek még nem foglalhatták el a helyes -állásukat, amikor a sebességváltókat- már a következő sebességfokozatnak megfelelő helyzetébe A sebességváltó-agy helyes működése és élettartama szempontjából múlhatatlanul szükséges azonban, hogy a sebességváltó-agyban levő sebességváltó-elemek mindig a megfelelő helyzetben, helyes állásukban legyenek. Ezért időnként be kell állítanunk a kezelőszerkezetet, amely a sebességváltó-agyban levő sebességváltó-elemeket mozgatja. A sebességváltó-agyak kezelőszerkezetének beállítására már többféle eljárás és berendezés ismeretes. Az egyik ismert eljárás abból áll. hogy beállító mércéket használnak. Ezeket a sebességváltó-agy valamelyik szilárdan, mozdulatlanul álló részén alkalmazzák és az egymással szemben a mércén és a vonószerven levő jelek megfigyelése mellett a vonószerv hosszúságának változtatásával lehet foganatosítani a beállítást. Ennek az eljárásnak egyik hibája az volt, hogy a mércéket, mint járulékos eszközöket kellett a szerszámtáskában tartani és a beállítás alkalmából külön felerősíteni. További hátránya pedig az, hogy a kerékpáros menetközben nem ellenőrizhette a sebességváltóagy beállítását, és így nem volt módja arra, hogy azt esetleg helyesbítse. Ismeretes az a módszer is, amikor a kezelőszerkezet beállításának helyességét a sebességváltó-agyban levő egyik sebességváltó-elemnek, pl. vonórúdnak helyzete alapján ellenőrzik. Ennek a célnak érdekében a vonórudon jelet, a sebességváltó-agy valamelyik álló részén, pl. a vizsgálóablakkal ellátott agytengelyen, ennek megfelelően ellenjelet alkalmaztak. A jel és ellenjel viszonylagos helyzete alapján a beállítás ellenőrizhető volt. Ehhez az eljáráshoz ugyan nem kellett külön vizsgálóeszköz, azonban ennél sem volt lehetőség arra, hogy a beállítást és ennek ellenőrzését menetközben foganatosítsák. Ezenfelül a jelek beszennyeződhettek úgy, hogy azok gyakran már nem voltak felismerhetők. Annak következtében, hog;>r a beállításkor a
