147661. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gumicikkek megerősítésére

147.861 a 734.156 sz. kanadai szabadalmi bejelentésben írtunk le. Ily módon kb. 0,5 súly%. keverékkatalizátorral pl. kuménhidroperoxiddal, alumíniumkloriddal és valamely aminnal a triallilcianurát 200 C°-on 20 másodpere alatt polimerizálható. A bevonatot a rostos anyagra alkalmas módon vihetjük rá. Általában előnyös, ha a rostos anyagot lazán vagy feszítve mártjuk a kezelőfürdőbe. A. bevonó keveréket azonban szórással vagy kefeléssel is fel vihetjük. Ha a bevonó anyag kívánt mennyisége, vagyis ha a szilárd keveréknek a rostos anyagra számítva legalább 1%-a, előnyösen 3—25 súly%-a, nem került a rostos anyagra, a keveréket újból és annyiszor íelvihetjük, amíg a szükséges anyagmennyiségt el nem értük. Légabroncskordok preparálása esetén fontos, hogy a kezelés során a súly alatti feszülést vagy zsugorodást a vulkanizálás során elkerüljük. Ezt úgy érjük el, hogy a kordot feszítés közben kb. fél percig 200 C°-ra hevítjük és előnyös, ha ezt a hőkezelést az első bevonással kapcsolatos hőkezelés során végezzük el. Az alábbi példák a találmányt szemléltetik anélkül, hogy azt a példákra korlátozná. Minden rész súlyrészt jelent. Az 1—10. példákban használt légabroncskord polietiléntereítalátból készült akként, hogy a poliészter 48 szálát fonállá fontuk, a fonalat húztuk, 4 ilyen fonalat összesodortunk és az így kapott fonalból kettőt korddá dublíroztunk, amelynek eredő deniéie kb. 2100 volt. 1. példa: 10 rész polivinilkloridot (Geon 121), 6 rész dietilhexilftalátot, 1 rész toluolt és 3,4 rész triklóretilént bensőleg . összekevertünk és a polietiléntereftalát légabroncskordot a folyadékba mártottuk úgy, hogy a kordon, annak súlyára számítva az anyag 7%-a maradjon. Az elegy feleslegét eltávolítottuk és a kezelt kordot 90 másodpercig 220 C°-ra hevítettük, miközben a kordot feszítettük. Ezután vinilpiridm és látexrezorcin-formaldehid kopolimér vizes diszperzióját vittük a kordra és 150 C°-on 20 másodpercig szárítottuk. Ezután a kordot 9,6 mm-es (3/8 hüvelyk) G. R. S. gumi légabroncsvázba ágyaztuk be a szokásos módon és nyomás alatt formában vulkanizáltuk. A statikai próba — „H"-típusú egyes kord tapadási módszert alkalmazva — azt eredményezte, hogy a kötéserősség nagyobb volt, mint a kord erőssége, amely 13,7 kg-nál szakadt. Az olyan kord, amelyet csupán látexet tartalmazó bevonattal láttunk el, az előbbi módon beágyazva és vulkanizálva csupán 5,9 kg kötéserősséget mutatott a fenti próbában. 2. példa: 5 rész (polivinilklorid-vinilocetát) kopolimér gyantából (amely kb. 90% vinilkloridot tartalmazott, 45 rész ciklohexanonból és 1,5 rész dietilhexilftalátból oldatot készítettünk. A kordot az oldatba mártottuk és a továbbiakban az 1. példa szerint jártunk el. A kötéserősség 9,1 kg volt. Ha azonban az első bevonat hevítési idejét 4 percre fokoztuk, a kötéserősség felülmúlta a kord szilárdságát, amely 13,7 kg-nál szakadt. fia a fenti oldathoz 1,0 rész „Versamid 115"-t is adtunk és a kordot az 1. példa szerinti módon kezeltük, a kapott kötéserősség meghaladta a kord szilárdságát anélkül, hogy az első bevonat hevítési idejét növelni kellett volna. 3. példa: 10 rész polivinilkloridból (Geon 121), 6 rész dietilhexilftalátból, 2 rész „Versamid 125"-ből és 2 rész ciklohexanon/butilalkoholból (1/1) benső elegyet készítettünk és a légabroncskordot az elegybe mártottuk úgy, hogy a kord súlyára számítva 5% elegy maradjon tapadva. A felesleget eltávolítottuk és • a kordot annak feszítése közben 30 másodpercig 220 C°~ra hevítettük. Miután az első bevonás megtörtént, a kordot vinilpiridin és látex-rezorcin-formaldehid kopolimér vizes diszperziójába mártottuk és 150 C°-on 20 másodpercig szárítottuk. Az így kezelt kord súlynövekedése a látexdiszperzióból 2% szilárd anyag felvételének felelt meg. Miután a kordot 9,6 mm (3/8 hüvelyk) G. R. S. gumivázba ágyaztuk be és vulkanizáltunk, a kord és a gumi közötti kötés erősebbnek bizonyult 1,37 kg-nál, amelynél a kord elszakadt. Az első bevonat keverékébe „Versamid 125" helyett az alábbi aminokat vittük be. A kordnak az 1. példa szerint végzett kezelése után a különféle aminoknak megfelelően az alábbi kötéserősségeket kaptuk: Amin Kötéserősség kg anilin 11,7 metilanilin 11,3 2-4-dimetilanilm 11,7 o-toluidin 10,0 m-toluidin 9,5 etil-morf olin 11,3 trilaurilamin 9,5 trietiltetramin 10,0 kordszakadás tetraetilénpentamin 10,9 kordszakadás amid dietiléntriaminból és citromsavból 13,7 kordszakadás amid dietiléntriaminból és metakrilsavból 13,7 kordszakadás tetraetilénpentaminacetát 10,0 trietiléntetramin-glioxáladduktum 12,3 „Genamid 250" 13,7 kordszakadás „Genamid 310" ' 13,7 kordszakadás 2-vinilpiridin/rnetilmetakrilát kopolimér (20/80) 12,3 4. példa: 5 rész vinilidénklorid és vinilklorid kopolimérből, amely kb. 95% vinilkloridot tartalmazott és 25 rész ciklohexanonból oldatot készítettünk. Az oldathoz 2 rész dioktilftalátot és 0,5 rész „Versamid 125"-t adtunk.