147596. lajstromszámú szabadalom • Nádaratógép

2 147.596 rül forog, végtelen szállítószalagra vagy láncra kerül, amely a learatott nádat ferdéin felfelé vezető pályára viszi és így a jármű padlója feletti szintre emeli, ekkor a szállítólánc mögött álló dolgozó az álló helyzetű nád also részét lerántja a padlóra és a lerántott csomót kévébe köti. A találmány további részleteit a rajzokkal kapcsolatosan magyarázzuk meg. E rajzokon az 1. ábra a gép vázlatos és részleges oldalnézete, a világosabb feltüntetés végett egyes részek arányának megváltoztatásával. A 2. ábra egy részlet nagyobb léptékben és a 3. ábra a gép vázlatos hátulnézete, az 1. ábrán látható nyíl irányából tekintve. A fentiekben már említett úszók a rajz szerinti kiviteli példánál hat egymással párhuzamos sorban vannak elhelyezve olyképp, hogy a két belső 14 sornak minősének csavarmenetei, ezeket tehát a motor nem forgatja. A hajtást csak a négy külső 13 sor úszói látják el. Ennek a 'megoldásnak előnye, hogy a jármű könnyebben fordul és érzékenyebben kormányozható. Az 1 vázban ágyazott úszók hajtása a 2 motorral, előnyösen Dieselmotorral történik, tetszés szerinti megfelelő erőátviteli szervek révén. A rajz szerint a hajtás a 3 kardáncsukló, 4 kúpfogaskerekek, 5 differenciálmű, 6 tengelyek, 7 féktárcsák és 8 hajtócsigák révén történik. Ezek a hajtócsigák a 9—12 erőátviteli szervek révén forgatják az úszókat. A rajz csak az egyik kaszát tünteti fel, de előnyösen, úgy mint mondottuk, a vízi jármű mindkét végén van egy-egy gépi kasza. A kaszát, szintén a 2 motor hajtja, éspedig ugyancsak tetszés szerinti erőátviteli szervak révén. A rajz szerint a motortengelyhez a 15 közvetítőtengely csatlakozik, amely a 16 kúpfogaskerekeik és 17 továbbító tengely révén forgatja a 19 exeentert vagy for'gattyút, amely a 20 hajtókar révén ide-oda járó mozgásban- tartja a 18 kaszát. Ez utóbbi részek nagyobb léptékben, de ugyancsak vázlatosan a' 2. ábrán is láthatók. Ehhez a kaszához magában véve jól ismert 33 motolla tartozik, amely a nádat a kaszára és a fentiékben már említett végnélküli szállítóláncra szorítja. Elvileg nincsen akadálya annak, hogy az egyes mozgó részeket más-más erőforrással hajtsuk, de a rajz azt az egyszerű és előnyös kivitelt szemlélteti, amelynél a motollát is a 2 motor tartja üzemben. E célból a 24 hajtólánc a 25 lánckereket forgatja ós ez a 28 lánc segítségével a 29 kettős lánckereket hajtja, amely a maga részéről a 30 hajtólánc segítségével a motollára viszi át a mozgást. A motolla-tengely magasságát a 36—39 részekkel lehet állítani, magában véve ismert módom. A 18 kasza által levágott és hátrafelé szoruló nád a 48 szállítóláncokra, ill. azok tüskéjére kerül, amelyek a 46 lánckerekeken vannak átvezetve. Ez utóbbiak 47 és 47a tengelye függőleges helyzetű és hajtásuk végett ezek a tengelyek a 61—68 erőátviteli szervek révén ugyancsak a 2 motorral kapcsolódnak. A tengelyek forgásiránya olyan, hogy a levágott nád mozgási iránya a 3. ábra szerint a szemlélőtől távolabbi részen jobbról balra irányul és így a nád megkerülve a 3. ábra szerinti baloldali 47 tengelyt, a felfelé ferdülő 50 pályára vagy talpra kerül, amelyiken a 3. ábra szerint jobbra halad. Ezáltal a nádat a szállítóláncok mögött a jármű talpa vagy padlója feletti szintre juttatjuk. A nád emelésére egyrészt azért van szükség, mert megfelelően alacsony tarló létesítése végett a vágás a dolgozó személyek elhelyezésére való padló szintje alatt történik, másrészt pedig mert a kévekötés munkajának gyors és könnyű elvégzése céljából a kéve kötéséhez szükséges nádmeonyiséget a dolgozónak a padló fölötti szintről a padlóra kell lehúznia. Az említett 50 pálya vagy vezeték tehát a levágott nádat a padló alatti magasságról a padló feletti magasságra emeli. A nádat a szállítószalag által létesített mozgása közben fémcsöveikből készített, vagy más 49 és 49a vezeték vagy korlát vezeti, amelynek magassága szintén állítható a nád hosszúsága szerint. Ez a korlát biztosítja azt, hogy a szél nem fújhatja le a nádat a vezetékről és a nád biztosan halad a kijelölt úton. A munka elvégzése olyképp történik, hogy amikor a nád emelés után a pálya vízszintes részére kerül és ezen csúszik, a dolgozó személy ülő vagy álló helyzetben, egy kévére való nádmennyiséget átkarol és ugyanekkor kötözőhuzalt helyez a nád mögé, majd pedig az átkarolt nádmennyiséget a csúszőpályáról lerántja és így ezt a mennyiséget a padlóra ejti. Ezzel a kéve megkötésére való nádmennyiség felső' része kikerül a vezeték mellől, de ugyanakkor a valamivel lejjebb és a kaszától távolabb levő másik vezeték támasztja meg, hogy el ne dőljön. így az álló helyzetű nádat a dolgozó átköti, majd pedig félreteszi. Az 1. ábrán 76-tal jelöltük azt a kart, amellyel a 7 tárcsáik fékezhetők kormányzás végett, úgy, amint a fentiekben már említettük. A 70—75 részek a kasza emelésére és süllyesztésére valók és még további erőátviteli szervek is láthatók az ábrákon, amelyek a hajtást és a magassági vagy más beállítást célozzák, de amelyek szakértő számára részletes ismertetés nélkül is érthetők. Az 1. ábrán baloldalt látható két szaggatott vonal a nád helyzetét szemlélteti. . Szabadalmi igénypontok: 1. Nádaratógép, melynek jellemzője, hogy egyik vagy mindkét végén magában véve isimért gépi kasza (18) van, a nád vágására és e kasza mögött álló helyzetű tengelyek (47, 47a) által forgatott végnélküli szállítószalagok (48) vannak, amelyek mellett vezetőpálya (50) van a levágott nád részére és ez a vezetőpálya a szállítószalagnak a kasza felé eső részéről hátrafelé haladva emelkedő kialakítású. 2. Hajtó berendezés, főleg az 1. igénypont szerinti nádaratógéphez, azzal jellemezve, hogy vázában vagy keretében motorikus erővel forgatható, a nádaratógép súlyát a vízben hordozó, hengeres úszók vannak két vagy több sorban ágyazva és ezek felületén a nádtartón való haladást lehetővé tevő csavarmenet van, az egymás melletti úszók vagy úszósorok egy részének sebessége pedig, differenciálmű és fékek segítségével a többi úszósor sebeseégéhez képest változtatható, előnyösen úgy, hogy ezeket az úszókat és a nádarató kaszát ugyanaz az erőforrás hajtja, miáltal a jármű ha-