147578. lajstromszámú szabadalom • Készülék feszítőcsavarok rögzítettségének mérésére

Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉP KÖZTÁRSASÁG £^%, SZABADALMI LEÍRÁS OKSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 147.578. SZÁM 5. c. 1 — 11. OSZTÁLY — EE—629. ALAPSZÁM Készülék feszítőcsavarok rögzítettségének mérésére Feltalálók: Elek István, Adorján György és Varga János mérnökök, Budapesten A bejelentés napja: 1959. február 2. Ismeretes, hogy bányabeli térségek határoló kőzeteinek szilárdítására feszítőcsavarokat (horgonycsavarokat) használnak. A feszítőcsaviarok alkalmazhatóságának egyik feltétele, hogy az adott kőzetbe fúrt lyukban, elrendezett különleges feszítőicsavar egy meghatározott húzóerő mellett is szilárdan helytálljon. Hogy e feltétel egy adott bányatérségben kielégíthető-e, azt helyszíni mérésekkel szokták megvizsgálni. Ilyen mérések alkalmával a bányateret határoló kőzetbe lyukat fúrnak, a fúrt lyukba behelyezik a különleges feszítőcsavart, majd a feszítőcsavarnak a kőzetből kiálló végét húzóerővel támadják s mérik, hogy milyen húzóerő mellett szakad ki a feszítőcsavar, hogy az előre meghatározott húzóerő mellett kellően rögzített-e a kőzetben a feszítőcsavar. A mérések elvégzése céljából a kőzetbe helyezett feszítőcsavaro'k húzására és a húzóerő mérésére a torziós feszítőszerkezetek és a hidraulikus feszítőberendezések isimertek. A torziós feszítőszerkezeteknél a feszítőcsavar húzása csavaranya révén történik és azt mérik, hogy a csavaranya meghúzására mekkora nyomatékot alkalmaznak. E szerkezet és mérési mód hátránya, hogy a csavaranya és az alátét, valamint a feszítőcsavaron levő menet és a csavaranya menetes része közti súrlódás nem határozható meg pontosan, s e körülmény a mérési eredményt meghamisítja. Ha figyelembe vesszük, hogy a feszítőcsavarok, alátétek és csavaranyák szállítás közben megsérülnek, elszennyeződnek, oxidálódnak stb., akkor belátható, hogy a csavaranya meghúzására fordított és mért nyomatékból a feszítőcsavar húzására sok esetbein csak igen kis erő jut, mert a nyomaték nagy része a fel nem mérhető súrlódás legyőzésére fordítódik. így tehát a csavaranya meghúzására alkalmazott nyomaték mért értékéből meghatározott húzóT igénybevétel mindig eltér a feszítőcsavar tényleges húzóigénybevételétől. A hidraulikus feszítőberendezésekkel pontosabb mérés végezhető, mert itt a feszítőcsavarnak a kőzetből kiálló vége a berendezés hidraulikus dugattyújának dugattyúrúdjához van közvetlenül vagy közvetve kapcsolva, s a hidraulikus munkahengerben levő nyomás mérésével pontosan meghatározható a feszítőesaívarra átadott húzóerő értéke. E berendezések azonban igen drágák, mert egy berendezéshez külön motor, szivattyú, munkahenger, folyadéktartály, csővezetékek, szelepek stb. kellenek. További hátránya még e berendezéseknek, hogy alkalmazásuk a 'mérést körülményessé teszi, sőt sok esetben megnehezíti, tekintettel arra, hogy e méréseket mindenkor a félhasználás helyszínén, tehát a bányatérségben kell elvégezni, ahol a nagy és több egységből álló berendezés kezelésére nincs elegendő hely. A találmány szerinti készülék mentes az ismert szerkezetek és berendezések hiányosságaitól, mert egyszerű és olcsó s emellett pontos mérést biztosít, továbbá mert kezelése és szállítása nem jelent semmi nehézséget. A találmány szerinti készüléknél a feszítőcsavar kőzetből kiálló vége és a terhelő szerv közé olyan elem van iktatva, amely csak húzóvagy nyomóerőket közvetít. A közvetítő elem mindjárt egy rugalmas erőmérő, amelynek deformációja közvetlenül megadja a feszítőcsavart terhelő tiszta axiális erőt. A találmány szerinti készüléket a rajz ábráin vázolt példakénti kivitel kapcsán az alábbiakban ismertetjük. Az 1. ábra a példakénti készüléket metszetben tünteti fel, a 2. ábra az 1. ábrán bejelölt A—A metszet, a .3. ábra pedig az 1. ábrának megfelelő oldalnézet, részben metszve. A készülék a 3 alaplemezhez illeszthető, célszerűen profilvasafeból készített 1 állványra épül fel. Az 1 állvány felső részén van elrendezve a gördülőcsapággyal illesztett 4 befogófej. A 4 be-