147543. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízzel nehezen kimosható nitrogénsókat tartalmazó műtrágya előállítására

c Megjelent: 1960. október 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.543. SZÁM 45. 1. OSZTÁLY - VA—654.'ALAPSZÁM Eljárás vízzel nehezen kimosható nitrogénsókat tartalmazó műtrágya előállítására Feltalálók: Szepesi Károly főmérnök, Jancsó Tibor főmérnök, dr. Varga József v. akadémikus és műegyetemi tanár, mindhárman budapesti lakosok A bejelentés napja: 1956. július 12. Ammóniumnitrát és más ammőniumsók tárolóképességének és szórhatóságának javítására javasolták már, hogy ahhoz kaolint, agyagot, földpátot, leucitot, fonolitot keverjenek. Ezeket az anyagokat kalciumkarbonát helyettesítésére javasolták, mellyel az ammóniumnitrát és más ammóniumsők szórhatóságát igyekeztek megjavítani. A fentebb javasolt anyagok alumíniumszilikát ásványokat tartalmaznak, melyek kisebb mértékben báziskicserélő tulajdonsággal rendelkeznek és ellentétben a kalciumkarbonáttal, az ammóniumnitrátból ammóniát nem • szabadítanak fel, úgyhogy azzal szemben bizonyos előnyökkel rendelkeznek. Víztartó képességük azonban korlátolt, úgyhogy vízoldható aimmóniunisók, pl. homokos talajban könnyen kilúgozodnak és így a termesztett növény szempontjából kárbavesznek. A fent említett alumíniumszilikátok, mint pl. a kaolin alapásványa, a kaolinit, kétrétegű kristályráccsal rendelkeznek. Kísérleteink során, azt találtuk, hogy víztartóképesség és kationcsereképesség lényegesen különbözik a fentiektől. Vízoldható ammóniumsők különösen ammóniumnitrát, visszatartása szempontjából a montmorilonit tartalmú ásványok, mint bentonit, melyek alumíniumhidroszilikátok, különböznek a fent említett alutnaíniurnsziliká'toktó]. Hasonló különbség mutatkozik a fentiekben a glaukonítnál és kisebb mértékben illit ásványoknál is, melyek káliumalumínium-hidroszilikátok. A fent említett szempontból általunk jobbnak talált alumíniumhidroszilikátok és a már javasolt, fentebb említett alumíniuimihidroszilikátO'k (kaolin) és kálium-alumíniumjszilikátok (földpátok) között kristályszerkezeti különbségek vannak. így a földpát, leucit, fonolit savakkal nem megbonthatok és 'kationcsere képességük nincs, míg a kaolin ugyan savakkal megbontható, de igen kis kationcsere képességgel és kétrétegű kristályráccsal rendelkezik. A montmorilonit tartalmú ásványok, mint a bentonit, továbbá a glaukonit, s illit kationcserére képesek, savakkal megbonthatok és háromrétegű kristályrács szerkezetűek. Ezzel magyarázható, hogy ez utóbbiak kristályrácsaiba nagyobb mennyiségű bizonyos mértékben kötött vizet és abban oldott sókat tudnak felvenni, úgyhogy vízoldható műtrágyasókkal keverten különleges hatást fejtenek ki. Az ilyen anyagokat tartalmazó műtrágyákat homokos és egyéb laza szerkezetű talajra kiszórva a vízoldható trágyasók kilúgozását csökkenthetjük és így a műtrágya hatékonyságát növelhetjük, ugyanakkor a javasolt műtrágya fokozott felhasználásával az ilyen típusú talajok szerkezetét és vízháztartását is javítani lőhet, sőt célszerű adagolásával a ma még hasznosíthatatlan homokos, kavicsos, sivtagos területeket lehet növénytermelésre meghódítani. A találmány értelmében tehát ammőniumsókat tartalmazó műtrágya előállítása során ezeket a nitrogénsókat, különösen ammóniumnitrátot, ammóniumszulíátot háromrétegű kristályráccsal rendelkező alumíniumhidrcszilikáííal, illetve kálium alumíniumhidroiszilikáttal keverjük, melynek ka ti on cserélő képessége legalább 40 miliequivalens és ásványi savakkal megbonthatok. Ilyen töltőanyagként előnyösen montmorillünit tartalmú anyagot, különösen bentonitot használunk. Bentoniton kívül használhatunk még káliumot tartalmazó glaukonitot vagy illitet, , illetve felsorolt anyagokat fő tömegében tartalmazó anyagokat vagy anyagkeverékeket, de melyek gyakorlati mennyiségben kaleiumkarbonátot nem tartalmaznak. A szóban levő háromrétegű kristályráccsal rendelkező töltőanyag mennyiségét a nitrogénvegyületre számítva 40%-nál nagyobb, célszerűen 50— 80%-nyi mennyiségben használjuk. Az alábbi összehasonlító kísérleteknél töltőanyagokként lehetőleg tiszta ásványokat vettünk és minden esetben 55% ammóniumnitrátot tartalmazó műtrágyakeveréket használtunk. Ezeket a műtrágyákat 5%-ban kevertük kiszárított agyagmentes homokhoz, mely homokmintákat kilúgozási kísérleteknek vetettük alá, azonos feltételek mellett. A kilúgozó víz mennyiségét úgy választottuk meg, hogy 1—1 mosás hirtelen leesett nagyobbmérvű csapadéknak feleljen meg. Az 50 mm csapadéknak megfelelő vizet 3 részletben 80 perc alatt adagoltuk, miután a kísérleti anyagot 30, ill. 36 ml vízzel előzetesen benedvesítettük. Az