147530. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poranyagok kezelésére

Megjelent: 1960. október 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.530. SZÁM 39. c. OSZTÁLY - SE—912. ALAPSZÁM Eljárás poranyagok kezelésére Szerves Vegyipari és Műanyagipari Kutató Intézet Budapest Feltaláló: dr. Mikes János vegyészmérnök A bejelentés napja: 1959. április 21. A találmány poranyagok kezelésére irányul abból a célból, hogy azokon organofil, hidrofob, sőt, határozottan apoláros felületet, alakítsunk 'ki. Ismeretes az. organofil porok olyan előállítása, amelybein kvateroer ammóniunibázist kapcsolnak agyagfélék savas rácspontjaira, továbbá a szilikon műanyagokkal történő hidroföbizáláis, ezek bizonyos meghatározott célokra meg is felelnek. Jelen találmány ezeken túlmegy: az organofilitást kiterjeszti a szénhidragénekkel való tartós nedvesítésig, az apoláros és félig poláros szerves anyagokkal és gázokkal való bensőséges kapcsolódásig, tehát bővebb területen és más hatásfokkal alkalmazható, mint akár a szilikonozás, akár a kvatemerizálás. A találmány szerinti eljárás egyszerű: impregnáljuk a poranyagot monomerek kis mennyiségével, majd polimerizációs reakcióba vesszük ezeket a monomereket, melynek során a poranyag elemi felületein elhelyezkedő monomerréteg, egy makromolekuláris bevonattá alakul. Az így előállított terméket dezintegráljuk, amely műveletben célszerű az eredeti diszperzitási fokot nem túllépni, nehogy hidrofil új felületek keletkezhessenek. Erre a célra elegendő egy kis hatásfokú, súrlódó őrlés. Az alkalmazott monomerek a találmány szerint főtömegükben C, H, O, N, F, Cl elemek legalább kettőjéből épülnek fel, természetesen alkothatnak fémsófeat, továbbá kénes, Ge-, vagy Ti-tartalmú változatokat is, A találmány kivitelezéséhez alkalmazható monomerek például a következő sorozat tagjai szolgálhatnak: sztirol, divinilbenzol, metilakrilát, gli'koldiakrilát, vinilpiridin, vinilnaftalin, akrilnitril, akrilsav, acenaftilén, triakrililhexahidrotriazin, diakrilkarbamid, akrilsavanhidrid, vinilfurán, ezek homológjai, halogénszármazékai, nitrogéntartalmú származékai, oxigéntartalmú származékai, és hasonló monomerek. Az alkalmazható poranyagok összetétele változatos lehet, legjobbak a nagyfelületű pórusos termékek, de a találmány szerinti eljárásban alkalmazhatók a tömör porok és kristálylisztek is, kőzetlisztek és másfajta szervetlen porok, így alkalmazhatók Ag, AI, Ba, Ca, Co, Cu, Fe, Mg, Mn, Mo, Ni, OS, Pb, Pt, Si, Sn, Sr, Ti, V, Wo szilikátjai, oxid(hidrát)jai, bázisos sói, szulfidjai, szulfátjai, foszfátjai, továbbá C, azbeszt, bentonit, kaolin, talkuim csillám, kőzetlisztek és ilyenek keverékei stb. Az eljárás kivitelezési módjára alább két kiragadott példát közlünk: 1. példa: 50 g mikron-inagyságrendű BaSÜ4 port kiszárítunk 300 C°-on, majd nedvesítjük 20 ml 2% benzoilperoxidot tartalmazó sztirollal és 3 percre' nagyfrekvenciás térbe helyezzük. 2 órás 120 C°-os utópolimerizálás után az anyagot mozsárban enyhén széjjeldörzsöljük porrá. A termék vízlepergető, a benzolt mohón magábaszívja. 2. példa: 100 g kaolint nedvesítünk 120 ml 20%-os divinilbenzollal, mely 1% benzoilperoxidot tartalmazott. Fokozatos melegítéssel 60—150 C°-ig, 3 óra hosszat melegítjük, ezután a kaolin könnyen szétesett enyhe golyósmalmi kezeléssel, eredeti diszperzitási fokára, elvesztve nedvesedő képességét vízzel szemben, viszont olajakkal stabil szuszpenziót adott. A fenti példákon kívül a találmány értelmében kivitelezhető többi eljárási változat is hasonló egyszerűséggel biztosítja a kívánt hatást. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás poranyagok kezelésére azzal jellemezve, hogy C, H, O, N, F, Cl elemek legalább kettőjéből felépülő monomer (ek) kis mennyiségével impregnáljuk a poranyagot, majd makromolekuláris bevonatot képezünk polimerizációs reakció lefolytatásával a poranyagok elemi felületein. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy a kezelt poranyag az alábbi sorozat legalább egy tagját tartalmazza: Ag,