147496. lajstromszámú szabadalom • Soros szabályozású elektronikus stabilizátor

2 147.496 felel imeg. A 3. ábrán látható rendszert úgy kell beállítani, hogy a munkapontban a két csőre eső feszültségesés nagy része a —V2— csőre jusson, továbbá, hogy a bemenő- és kimenőfeszültség vál­tozásainak nagy része is —V2—t terhelje. Hogy a —Vi— csőre a csövek hideg állapo­tában se kerüljön nagyfeszültség, a —V2— cső katódját —ra— nagyohmikus ellenállásokon át a negatív vázpontra kötjük. Ha —V2— csőnek pentódát használunk, árnyé­kolórács feszültségét a —Vi— cső árnyékolórácsát tápláló forrás egy helyéről vehetjük le, vagy egy más, még alább ismertetendő módon állíthatjuk elő. Előfordulhat, hogy a tápegységből nagyobb ára­mot kell kivenni. Ekkor a —V2— cső megenged­hető disszipációja korlátozza a lehetőségeket. Ilyenkor a —V2— csővel paralel kapcsolhatunk hasonló típusú —V3, V4— csöveket (4. ábra), vagy még inkább sorba, az 5. ábrán látható módon. Ennél a megoldásnál a vezérlőrácsra jutó poten­ciálértékeket r,i, ro . . . rn ellenállások segítségével határozzuk meg. Ezeket úgy kell megválasztani, hogy az egyes csövekre iutó veszteség azonos értékű legyen. Ugyancsak eloszlik az anód-katód szakaszokra jutó bemenőfeszültség változás is, ami a rendszer differenciális ellenállását és stabilizá­lási jóságát tovább növeli. Pentódák választása esetén a fűtőfeszültséget használjuk fel az árnyékolórács feszültség előállí­tására úgy, hogy azt egyenirányítva és szűrve kapcsoljuk az illető cső katód-árnyé'kolórács sza­kaszára (6. ábra). Az 5. ábrán látható elrendezés már a következő igényeknek eleget tesz: a) A hálózat irányából jövő feszültségingadozá­sokkal szemben jól stabilizált kimenő-feszültséget ad. b) A csövek feszültségigénybevétele a megenge­dett alatt van. c) Viszonylag nagy áram szolgáltatására alkal­mas. A felsoroltakon kívül még két követelmény tel­jesítését kell biztosítani: d) Kis belső ellenállás. e) Hálózat irányából történő kompenzálás. Az ezen feltételeket kielégítő megoldás a 6. áb­rán látható. Ez a találmány minden részletét ma­gába foglalja. Látható, hogy a — V0 — cső, mint paralel stabilizátor a Vsi stabilizátorcső feszült­ségét tovább stabilizálja. Ennek a „referencia­stabilizátornák" —V S2— ref-erenciaelsme a —V0— cső katódjában helyezkedik el. A stabilizátor háló­zat irányából történő kompenzációját a —V„— cső árnyékolórácsa végzi, belső ellenállását pedig az —Ro— ellenálláson eső terhelésfüggő feszültség állítja be — a főreferencia-feszültségre való ha­tása révén — megfelelően alacsony értékűre. A szemléltetés kedvéért a hálózat irányából jövő hatásokat — a terhelés hatására létrejövő változásokat nyíllal jelöltük. A főreferencia­feszültség ilyen megoldása azt is biztosítja, hogy a —Vsi— egyszerűbb stabilizátorcső, véletlentől függő változásainak a —Vi— cső árnyékoló-rácsán át érvényesülő esetleges hatásait (a —V0— árnyé­kolórácsán át a főreferencia-feszültségre gyakorolt hatás révén) kiküszöböljük. A találmány előnyei: 1. A találmány szerinti megoldás nagyfeszültség mellett viszonylag nagy áram szolgáltatására ké­pes. 2. A találmány szerinti stabilizátor megoldható átütés veszélye nélkül közönséges kisfeszültségű csövekkel. 3. A berendezés segítségével a kimenőfeszültség 10~4 nagyságrendű stabilitással tartható + 10% bemenő-feszültség változás mellett. 4. Felépítése egyszerű. 5. Vs2 referenciaelemként Zenerdiódákat hasz­nálva időbeli állandósága kielégítő. Szabadalmi igénypontok: 1. Elektronikus soros típusú stabilizátor, azzal jellemezve, hogy soros szabályzóelemnek több egy­mással sorban fekvő^ csövet alkalmazunk, melyek közül a kimeneti oldal felé eső első cső (6. ábra, Vi) nagy belső ellenállású pentóda, melynek árnyékolórácsára külön segédforrás csatlakozik, s melynek anódkörében helyezkedik el a további egy, esetleg több, sorba kötött trióda, vagy pen­tóda (V2 .. • Vn) kaszkód kapcsolásban, melyek, ha pentódák, árnyékolórács-feszültségüket külön fe­szültségforrásból — vagy fütőfeszültségkörükből, egyenirányítás révén — nyerik, míg e csövek vezérlő-rácsát a nagy belső ellenállású pentóda katód ja és az utolsó cső anód ja (V„) között fekvő ellenálláslánc (rí . . . rn ) segítségével állítjuk a csö­vek egyenletes terhelésének megfelelő feszültsé­gűre, ugyanakkor a nagy belső ellenállású pentóda (Vi) vezér lőrácsa osztóra csatlakozik, melynek egyik szélső pontja a stabilizátor negatív kimenő kapcsához, másik pontja a nagy belső ellenállású pentóda árnyékolórács-forrásának, vagy azt követő áraimkörnek valamely pozitív pontjához kapcsoló­dik, míg a hálózat irányából történő szabályozás a nagy belső ellenállású pentóda (Vj) árnyékoló­rács tápkörén át történik. 2. Az 1. igénypont szerinti stabilizátor kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a nagy belső ellen­állású pentóda vezérlőrácsa és az osztó (R\, R2) közé szabályzóerősítő csatlakozik. 3 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 602090. Terv Nyomda, Budapest V, .Balassi Bálint utca 21-23.

Next

/
Thumbnails
Contents