147494. lajstromszámú szabadalom • Egyenfeszültségű erősítő stabilizátorkapcsolások részére
Megjelent: 1960. augusztus 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.494. SZÁM 21. a2 . 18—24. OSZTÁLY - KO-1419. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Egyenfeszültségű erősítő stabilizátorkapcs olások részére Központi Fizikai Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Sebestyén Béla oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. augusztus 4. Az egyenfeszültségű stabilizátorhoz igen sokfajta szabályozóerősítő megoldást dolgoztak ki. Az általános törekvés arra irányul, hogy: 1. Adott csőszámmal minél nagyobb erősítést érjenek el, 2. a frekvenciaátviteli tulajdonságok minél kedvezőbbek legyenek, 3. a működés minél stabilabb legyen. A találmány szerinti erősítő a differenciálerősítők családjába tartozik. A differenciálerősítő szokásos, legegyszerűbb, tápegységekben alkalmazott alakját az 1. ábra szemlélteti. A vezérlőfeszültséget —ob— ponton vezetjük az erősítő bemenetére, az egyik oső rácsára. A másik cső rácsát a földhöz képest Vre/-feszültség rögzíti. A felerősített jel a 0 ponthoz viszonyítva szimmetrikusan nyerhető a két cső anódpontjáról. Az erősítő több, azonos felépítésű fokozatból is állhat. A 2. ábrán két fokozatból álló szimmetrikus erősítő látható. A differenciálerősítők e megszokott formáinak alapvető hibája, hogy kimenetük szimmetrikus, viszont akár soros, akár paralel tápegységről is legyen sző, a szabályozóelem aszimmetrikus vezérlést kíván. így a differenciálerősítő egyik fele kihasználatlan marad. A szokásos megoldásoknál ez a helyzet akkor, ha a szabályzó csövet (pl. soros cső) közvetlenül a differenciálerősítőről vezéreljük, mint pl. a 2. ábrán, vagy akkor is, ha, mint a 3. ábrán a differenciálerősítő és a szabályzóelem közé aszimmetrikus erősítőfokozatot iktatunk. Az ábrákon használt jelölések a szokásosak. Ha a 2. ábra szerinti megoldás esetén az 1. erősítőfokozat erősítése gi, a másodiké g2, akkor a teljes erősítés t _ g2 ]/ s kimenőfeszülteég 2 Y ib foemenőfeszültség A 3. ábra szerinti erősítő erősítése A találmány szerinti erősítő kétfokozatú differenciálerősítő. Lényege az, hogy a második differenciáifokozat csöveit aszimmetrikusan működtetjük. Ez a második fokozat tulajdonképpen különleges differenciálerősítő, melynek egyik csöve nagymeredekségű munkapontban, katóderősítőként dolgozik. Ennek megfelelően ennek a csőnek: az anódkörében nincs munkaellenállás, katódellenállása pedig viszonylag kis értékű. Az erősítő üyen felépítése mellett az első erősítőfokozat anódjain megjelenő' jel csaknem teljes egészében a stabilizátor szabályzóéiemét vezérlő cső katódrács szakaszára jut. Az eredmény — az előző jelölésekkel kifejezve az, hogy a teljes erősítés S~ gi-g2 azaz, jó közelítéssel kétszer akkora, mint a szokásos megoldások esetén. A találmány alapján felépülő erősítő a 4. ábrán látható. A [/ h bemenőfeszüitség két részre' oszlik, egyik fele —Vi— rácsára kerül (]/?n), másik fele a közös katódellenálláson át a V2-rácsára jut yg12)- Az első fokozat által felerősített, jel J/a n, ill. ]/a2i. A V3-CS0 katóderősítőként dolgozik, így \[gi2—]/i<2 katódfeszültséggel = [/an-A V4-CS0 rácsára tehát ]f a 12 + y ;,- 2 = f a 12 + f a 11 feszültség kerül. A teljes erősítés így, a két fokozat erősítésének szorzata. A találmány szerinti erősítő előnye, hogy azonos csőszám mellett akkora erősítést nyújt, mint a szokásce mer/oldások.
