147490. lajstromszámú szabadalom • Karotázs kábel

Megjelent: 1960. október 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.490. SZÁM 5. a. 1—19. OSZTÁLY — KE—611. ALAPSZÁM Karotázs kábel Feltalálók: Kertész Zoltán vegyészmérnök (40%), Pintér Tibor elektromérnök (40%), Váradi László technikus (20%), mindhárman Budapesten A bejelentés napja: 1959. április 24. Geofizikai mérések, pl. ásványolaj-előfordulások feltételezett környezetének felderítése, szén-, vagy vízkutatás a legtöbb esetben mélyfúrásokkal, ilieve különféle elektromos mérésekkel történik. A méyfúrás során érintett rétegek mélységét, helyzetét, villamos vagy radioaktív fúrólyuk-vizsgálattal, ún. karotázs mérések alapján határozzák meg. E mérések megejtéséhez különleges, ún. karotázs kábelekre van szükség, amelyeket a mérés alkalmával leengednek a gyakorta 4—5000 m. mélységű fúrólyukba, mivel a mérés pontos végrehajtása, továbbá a fúrólyuk épentartása megkívánja, hogy a karotázs kábel kiváló elektromos tulajdonsága mellett 4—5 to. szakítószilárdságú, hajlékony és a fúrólyukban uralkodó hőmérséklettel, gáz és hidrosztatikai nyomással szemben ellenálló legyen. Mindezekből az is következik, hogy a karotázs kábelok a kábelgyártás egészen speciális ágát képezik, amely végeredményben már a felhasználás körülményeiből, illetve a vele szemben támasztott és a kábelek vonalán egyedülálló, sokrétű követelményekből adódik. Erre vezethető vissza, hogy az egész világon fellelhető kábelgyártó üzemek kosul csak igen kevesen vállalkoznak karotázs kábelok, gyártására. Mint említetük, a karotázs kábelok igen értékesek, továbbá olyan mechanikai tulajdonságokkal kell rendelkezniük, hogy a mérés során fellépő bárminemű komplikáció a több millió forint költséggel létesített fúrólyuk épségét ne veszélyeztesse, pl. beszakadás esetén az egész fúrólyuk tönkremegy. Emiatt igen nagy feladat hárul a kábel védőburkolatára is, amelynek épsége végeredményben az egész kábel élettartamát, használhatóságát döntő mértékben befolyásolja. Az eddig ismeretes karotázs kábelok általában kétfélék, éspedig belső tartóeres kábelok és az ún. páncélos kábelok. Amíg a belső tartóeres kábeloknál a réz és acél ös&zesodrásával készített gumiszigetelésű kábelt len védőszövedék védi meg a fúrólyukban uralkodó behatásoktól, addig a páncélos kábeloknál ezt a feladatot, a szilárdsági értéken kívül az acél védőburkolat látja el. Annak ellenére, hogy .minden tekintetben a páncélos kábelok legmegfelelőbbek, a gyakorlatban nem tudtak teljes egészében elterjedni, mivel a nagy gyártási hossz miatt — 1000—5000 m — az egyébként is költséges gyártásihoz éppen a védőburkolat felvitele miatt igen drága sodrógépekre is szükség van, amelyek a nagy gyártási hossz miatt 50—100 m hosszú üzemben helyezhetők el. Főképpen ez az oka annak, hogy lényegesen kisebb élettartamuk ellenére úgyszólván a világ legnagyobb részén — főleg Európában és Ázsiában — a belső tartóeres kábelokat gyártják, illetve használják. A belső tartóeres kábelok véd őszövedékét eddig mindenütt az egész világon len alapanyagú kordeleknek a kész kábelra való rászövésével képezték. A len védőszövedék az alapanyag fajlagos tulajdonságai miatt alkalmas ugyan erre a célra, azonban a már említett rendkívüli igénybevételek, mint 3—4 tó. dinamikus szakítószilárdság, a 3000— 5000 m kábel önsúlya, a fúrólyukba való leeresztés és főleg a kihúzás során fellépő súrlódási tényezők nagysága, több száz aim. gáz és hidrosztatikai nyomás, a fúróiszap korrodeálő tulajdonsága miatt a len védőszövet és ezzel egyidejűleg, illetve ennek következtében az egész kábel, átlagban 20—30 mérés után használhatatlanná válik. Ezen az igen rövid élettartanion nagyon keveset javít, ha a len véclőszövetet pl. bitumenes és egyéb rotihadásgátló, vagy kemikáliákkal szemben ellentálló anyagokkal impregnáljuk. A gyakorlati tapasztalat ugyanis azt mutatta, hogy a fúróiszap kilúgozó hatására ezek az anyagok 1—2 mérés után kioldódnak és további védelmet nem biztosítanak. A nagy fajlagos szilárdsági értékkel rendelkező poliamid és más hasonló szintetikus szálasanyagok megismerése és elterjedése az első pillanatban azt a látszatot keltette, hogy megoldja a karotázs kábelok védőburkolatának és ezzel egyidejűleg az élettartam megnövelésének problémáját is. Ez azonban mind a mai napig nem történt, meg, mivel a kábel felhasználási körülményei szakértők körében azt a véleményt váltotta ki, hogy ezek az anyagok még úgy sem alkalmazhatók, mint a len.