147485. lajstromszámú szabadalom • Állítható zsaluzattartó
2 147.485 zük a befedést, míg a 4. odalon célszerűen „K" oldalt, amelyre karmokkal felszerelt borítás kerül (hí) a hevederre, a betonozással egyidejűleg alulról felfelé végezzük. A betonozással egyidejűleg vasekéket helyezünk el a heveder és az oszlop közé a bontható átellenes sarkokon, a hevedereket ekkor rögzítjük a megadott méretre, a hevederek (h!—h2 ) háromféle hosszban készülnek, míg az oszlopok hatféle méretben, melyekkel minden méret, ami a gyakorlatban előfordul, végrehajtható. Az így elkészült vasbeton pillére a felfekvő vasbeton áthidalónak megfelelő oldalon az oszlopokra szereljük a tartó konzolokat (2. ábra), amelyek erre elő vannak készítve oly módon, hogy a konzolok többféle magasságban is felszerelhetők („b"). Az áthidaló zsaluzat tartója ugyanazokból az elemekből van összeszerelve, mint a pillér (Sí—S2) tartó, (hí—h2 ) és heveder. (A. ábra) 4., 5. ábra. A fenék és az oldalak borítása azonos módon történik, mint a pillér, azzal a különbséggel, hogy a 4. oldal, a felső sík csupán méretre összefogó hevedert kap, szükség szerinti távolságban, aládúvolni csupán középen kell a két végét a konzol tartja. Ha az áthidalóba beépítésre kerül fiók vasbeton gerenda, vagy előgyártott vasbeton gerenda, úgy azok profiljainak körülburkolása a már ismertetett burkolási módok egyikén történhet, illetve 15. ábra bemutatott mintára vágott lemezzel. Ha az áthidaló vasbeton koszorúként is szerepel és ezzel összeépítésre kerül vasbeton erkélylemez vagy párkány, 14. ábra, úgy az áthidaló zsaluzattartó függőleges (hí—h2 ) hevederéhez hozzászerelünk 1—1 vízszintes (hi—h2 ) és 1—1 könyökszerűen elhelyezett (hí—h2 ) hevedert, a vízszintes hevederre kerül a fenéklemez, a végére szögvas (h,—h2 ) vagy (Sí—S 2 ), esetleg lemezmagasítással az előírt méret szerint. A 11., 12. ábrán van feltüntetve a sokszögű vasbeton pillér és a tompaszögű, elkészítésükhöz ugyanazokra a zsaluzattartó elemekre van szükség, mint a pillér vagy áthidalónál, azzal a kiegészítéssel, hogy a sokszögű pillér hevedereit (h[—h2 ) merevítőkkel látjuk el (m) és 2—2 különböző szelvényű burkolólemezt helyenként csuklópántokkal (Z) fogjuk össze, ezzel bármely fokra állítható és egymásra lapulható, minden (hí—h2 ) keret alá (d) ütköző van szerelve és ezzel összekapcsolva szilárd váz jön létre. A pillér tompaszögű szárait, illetve kereteket nádhüvelyen vagy csonkakúp alakú gyűrűkből (y) álló hüvelyen át vastagított fejrésszel és résekkel ellátott gömbvas pálcákkal kötjük össze ék merevítéssel, ami a szárak kifordulását akadályozza meg és a falvastagságot rögzíti. A kötött állapotú épületelemből könnyen és gyorsan távolítható el. A tompaszögű saroknál a borítólemezeket csuklóspánt (Z) fogja össze. A 13. ábrán van bemutatva a kávaképzés, falban, pilléren ugyanazokból (Sí—S2 ) és (íhi—h 2 ) az elemekből van a végrehajtó zsaluzattartó összeszerelve, mint a fent leírt sokszögű és tompaszögű pillérnél. A 3. ábrán van bemutatva a vasbeton pillérek sarkain levő (Sí), illetve ugyanazon síkon levő (S2 ) oszlopra szerelt állványtartó ,,á", amely állvány szükség szerinti magasságra szerelhető két szál állványpalló részére az előírt korláttal együtt. A zsaluzattartó elemei alkalmazhatók még: lépcsőkarok, illetve lépcsőfokok előállítására (10. ábra), különböző vastagságú öntött falak, — válaszfalak készítésére is (6., 7., 8., 9. ábra), ezek különböző módon végrehajtott válaszfal-képzést ßzemléltetnek, alaprajz, metszet és oldalnézetben. A lemezeket tartó idomvas oszlopok háromféleelrendezésben szerelhetők össze: 2—2 egyenlő szárú, vagy egyenlőtlen szárú szögvas (Sí—S2 ) közbeépített ütközőkkel, hogy az így keletkezett résben az összefogó gömibvas pálca szükség szerinti 'magasságban bárhol legyen elhelyezhető, amelyre a gyűrűkből álló csonkakúp alakú hüvely (y), vagy nádhüvely (n) kerül. Az oszlopok egymástól való távolsága változó lehet, a borítások már az oszlopokon eltolhatók egymástól, vagy pedig egymásra lapolással lehet a közöket tetszőlegesen változtatni. A borítások az oszlopok szárára szorítókkal (t) vannak odaerősítve, az esetleg nyitvamaradó részt bádogszalaggal fedjük. Az egymás fölé helyezett lemezeket célszerű távolságban kettős szorítókkal (t) fogjuk egybe. Ahol lemezütközés nincs, 1—1 (Sí) vagy (S2 ) idomvas-oszlop is elegendő. Válaszfalaknál az oszlopokat összefogó gömbvas pálcára (n) nádhüvely is elegendő. Lépcsőkar és ezen a lépcsőfokok is végrehajthatók, a találmány elemeivel (10. ábra), a metszeten látható módon. A lépcsőfokok méretei — a feles belépés —, tetszőleges módon változtatható a hevederek (hí—h2 ) átszerelésével és a függőleges borítás lejjebb vagy feljebb állításával, amely (e) eternitlemezeknek támaszkodik. A derékszögbe való állítást (m) merevítő biztosítja. Az első lépcsőfokot képező zsaluzattartót, a lemez alsó síkját képező, illetve tartó idomvassal mez alsó síkját képező, illetve tartó idomvassal, nádhüvelyben elhelyezett, résekkel ellátott gömbvas pálca köti össze, és egyben rögzíti. A réseken át csapszeg van áttolva. A pillérek, oszlopok és falak kötőképes építőanyaggal való öntése 1—1 nyitvahagyott oldalon történik, a zsaluzatot alulról felfelé rakjuk be az öntéssel és vibrálással egyidejűleg és rögzítjük karmok, ütközők és szorítókkal. A hosszképző elemek toldótagok részerelésére vannak kiképezve, célszerűen átlapoló hevederekkel összefoghatóni Szabadalmi igénypontok: 1. Állítható zsaluzattartó, azzal jellemezve, hogy periodikusan ismétlődő állítható, sávos elrendezésű lyukasztott idomacél elemekből áll. 2. Az 1. igénypontban meghatározott zsaluzattartó kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy periodikus lyukasztása és ütközője van. 3. Az 1. vagy 2. igénypontokban meghatározott zsaluzattartó kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy páronként vannak összeerősítve (pl. szegecs) s a szárak a kereszteződésen túlnyúlnak. 4. Az 1. vagy 3. igénypontokban meghatározott zsaluzattartó kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy a tartók süllyesztett fejű szárnyascsavarral vannak össezfogva, a lyuksorozaton át periodikusan ismétlődő osztásokban.
