147464. lajstromszámú szabadalom • Vezérlőegység kapcsolás transzduktoros váltakozóáramú feszültségstabilizátorok számára

Megjelent: 1960. augusztus 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.464. SZÁM 21. c. 67. OSZTÁLY — BE—671. ALAPSZÁM Vezérlőegység kapcsolás transzduktoros váltakozó áramú feszültség-stabilizátorok számára Feltalálók: Berger János elektroműszerész, Cser Ferenc vegyészmérnök hallgató és ifj. Cser Gábor elektrotechnikus A bejelentés napja: 1959. július 3. 1. Az eddig használatos váltakozó áramú transz­duktoros feszültség-stabilizátorok vezérlése elekt­roncsövekkel történt úgy, hogy a letranszformált kimenőfeszültség adta a Wheatetome-híd változó ellenállásaként beépített wolframszáliasi közvetlen fűtésű dióda fűtőfeszültségét, amelynek belső ellenállása a fűtőeszültség — ezen keresztül a ki­menőfeszültség — változásának függvényében változott. Az: ellenállás változás feszültségváltozást idézett elő a híd feszültséggel nem táplált szem­közti két pontján, amely feszültséget két, vagy több végerősítő pentóda vezérlőrácsára adták. A transzduktor gerjesztő tekercsét a pentódák anód­árama gerjeszti, amely áram a vezérlőrácsra adott vezérlőieszültség függvényében változik. Az elektroncsöves vezérlés hátránya, hogy a vezérlés hővel történik, tehát hosszú a stabil mű­ködés beállásához; szükséges idő, a vezérléshez szükséges teljesítmény a terheléstől gyakorlatilag független és meglehet ősén nagy, a csövek öreg­bedése miatt a vezérlőegység munkapontja eltoló­dik, mechanikai behatásokkal szemben érzékeny, kis mértékben nem állítható elő, stib. Az elektroncsövekkel járó hátrányokat küszö­böli ki a találmány tranzisztorok alkalmazásával a vezérlő és a transzdüktort gerjesztő áramkörök­ben. 2. A vezérlőegység működési elvét az 1., 2. va­lamint a 3. ábra szeimlélteti. Az 1. ábra Wheatstone-Jridat alkotó R3, R4 ellen­állásokból, pl. változtatható ellenállásból, valamint a. TI vezérlő ellenállásból áll. A híd szerepe: érzékelni a stabilizátor kimenő feszültségét és átváltoztatni annak változásait a transzduktort gerjesztő áramkör vezérlő1 áramává, illetve feszültségévé. ' A 2. ábra a T2 tranzisztort és a vele sorba­kapcsolt Gl tekercset, a transzduktor gerjesztő­tekercsét ábrázolja. A tranzisztor érzékeli a hídon fellépő vezérlőfeszültsóget és azt a transzduktor gerjesztőáraimává alakítja át. 3. Az érzékelő híd kiegyenlítetlen Wheatstone­híd, egyik ellenállását (1. ábra TI) a transzisztor belső ellenállása alkotja, amelynek nagysága, pl. a bázis-eimitter áram változásának megfelelően változik. így pl. a bázis-feszülteég csökkenése a bázisáram csökkenését eredményezi és a hidat egyensúlya felé igyekszik eltolni, a feszültség nö­velése a hidat még kiegyenlítetileneíbbé teszi. A 2. ábra szerinti geriesztőesgysóget az 1. ábra A—B pontja között fellépő feszültségkülönbség vezérli. A gerjesztőegység rendeltetése, hogy a hid on fel­lépő feszültségkülönbségnek megfelelően a transz­düktort egyenárammal előmágnesezze (gerjessze). Ez elvégezhető elektroncsövekkel, valamint a ta­lálmány szerint tranzisztorra], ill. tranzisztorokkal (pl. egyenáramú erősítő kapcsolásban). A 2. ábra pil. 1 tranzisztorral történő gerjesztés alapáram­körét ábrázolja a sagédáramkörök elhagyásával. Az ábra szerint a kiegyenlítetlen híd A—B pont­jára a T2 tranzisztor Mzis-emitter köre van kap­csolva, míg a kollektor-emitter áram a gerjesztő­tekercsen halad át. Más változat szerint a ger­jesztőárani a kollektor-bázis körből is előállítható. Ha egy tranzisztor nem képes a kellő nagyságú gerjesztőáramot előállítani, ill. szabályozni, akkor több tranzisztor összekapcsolásával növelhetjük az érzékenységet és a szabályozási területet. A híd érzékenysége átlósan elhelyezett második tranzisztor alkalmazásával még növelhető. 4. Az egyik kivitelezési példa a következő (3. ábra): Az ábra 4 áraimkört tartalmaz. Az első áram­kör a Tri transzformátor Pr primer tekecse, amely a stabilizátor kimenetére van kötve s a kimenő­feszültséget érzékelő áramkört, képezi. A második áramkör az SÍ tekercsből, a vele sorbakapcsolt Dl diódából, RÍ ellenállásból és a TI tranzisztor bázis-emitter ellenállásiból áll, ame­lyeket váltóáramúlag a Cl és C2 kondenzátorok, váltó- és egyenáramúlag az R6 ellenállás söntöl. A Ihiarmadik áramkör az S2 tekercsből, a vele sorbakapcsolt D2 diódából, az R2 ellenállásból és Pl változtatható ellenállásból áll. Az áramkört vátóárasmúlag a C3 és C4 kondenzátor söntöli. Az R3 ellenállás a Pl ellenállással sorba van kötve.

Next

/
Thumbnails
Contents