147419. lajstromszámú szabadalom • Eljárás előre gyártott bentonit alapanyagú vízzáró elemek előállítására

147.419 beni duzzadó- és nedvesedőképeeségét továbbra is megtartotta, peptizáció képessége pedig csökkent. A találmány szerinti eljárás megvalósítására adalékanyagokként célszerűen hosszú szénláncú olyan szerves vegyületeket használunk, melyek szobahőmérsékleten, vagy lehetőleg 100 C°-nál nem magasabb hőmérsékleten cseppfolyós, vagy legalább plasztikus, nyomás alatt alakítható halmazállapotúak. Ilyenek pl. ásvány-ás .növényolajok és olajsavak, paraffin, sztearin, zsírok, liaszok, bitumen, aszfalt, kátrány, pakura, továbbá kaucsuk, látex, vagy gumioldat formájában. Az adalékok bevitelénél célszerűen úgy járunk el, hogy a darabos, bányanedves bentonitot, melynek nedvességtartalma a tapasztalat szerint 25— 40%, s melyet előzőleg esetleg szódával összegyúrással alkali záitunk, borsó-diónagyságra aprítva 15—25% nedvességtartalomra, lassú szárítással szikkasztunk és az ismertetett adalékok megfelelő mennyiségével, azok halmazállapotától függően, hidegen vagy melegen az általánosan ismeretes keverckarcs, vagy hengerműves gyúró berendezéseken homogéneleggyé dolgozzuk fel, majd ezt követően megfelelő" forraapréseken, vagy hengerművel a felhasználási célnak megfelelően szalagokká, lapokká, idomtestekké stb. alakítjuk. A masszákba egyidejűleg erősítő betétek is bedolgozhatok, mint pl. rostanyag-hulladék, üvegszál, vékonyszálú drótháló stb. A masszák bedolgozásának különleges esete azoknak előre elkészült különböző elemek, pl. beton-, vagy cseréptestek üregébe, vagy pórusterébe besajtolása. Az előzőkkel szemben ez utóbbi szigetelőtestek a hordozó clern fizikai és alaki tulajdonságai szerint a legkülönfélébb szigetelő elemeket, illetőleg teherbíró, szerkezeti és egyéb szigetelő' elemeket adnak, melyek időállósága minden eddig ismert vízzáró anyagnál nagyobb. A találmány szerinti előgyártott szigetelő elemek az alábbi területeken alkalmazhatók: tározó terek, csatornák, töltések, épületlábazaíok, pincék, épület belső terek, stb. szigetelésiénél. Ha a telítéssel készült elemek a hordozó test szilárdságától és megfelelő alaki kiképzésétől függően: alagutak, aknák, épületek stb. szigetelésére' alkalmazva pótolják a fekete szigetelést és a féimszigetelést, illetve az injektálásos vízkizárást, is. Alkalmazást találnak a megfelelően kiképzett szigetelő elemek pl. csővezetékek védelmében mély- és magasvezetésnél egyaránt és általában a korrózió védelemben is. A találmány szerinti vízzáró eleinek mindegyikének egyetemleges, általános, tulajdonsága, hogy jól nedvesednek organikumokkal, de kitűnő a hidrofilitásuk is, mellyel egyedül a találmány szerinti vízzáró anyagokkal biztosítható, hogy kontinuus szerkezeti elemévé váljon a szigetelés bármilyen létesítménynek, amelybe beépítésre kerül. így pl. a találmány szerinti vízzáró elemek zsíros-olajos anyagtartalmuk ellenére is biztosítják az ez ideig használatos szigetelőanyagoknál, mint pl. fekete szigeteléseknél, fémszigetelő lemezeknél nem biztosított azon tulajdonságot, hogy az építőanyagokhoz hasonlóan falazhatok, vakolhatok. A fentiekben elmondottakat a következőkben néhány példával magyarázzuk, egyrészt a találmány szerinti szigetelőanyagok előállítása, másrészt az előre gyártható elemek jellegzetesebb sajátságait, és felhasználását illetően. Példák: 1. 15—25% nedvességtartalmú földalkáli, vagy alkalizált bentonitot keverés-gyúrással 5—25% olajsavval (nem szaponifikált eiain) homogénen összegyúrunk normál szobahőmérsékleten. Az olaj sav tartalomtól függően kisebb-nagyobb energiával alakítható gyúrmát kapunk, melyet szalag-, vagy hengerprésen lemezekké, lapokká, idomtestekké formázunk. A legnagyobb olajsavtartalmú keverékekből készült lapok is, már egynapi pihentetés után könnyen kezelhető, alakszilárd elemeket adnak. A szilárdulás mértéke és sebessége igen egyszerűen •módosítható, pl. az olajsav változó mennyiségének félszáradó, illetve száradó olajokkal helyettesítésével. Az előgyártott elemek végszilárdsága a raktározási időn kívül természetesen p. i alkalmazott bentonit nyersanyag és típus szerint is változik. Ezért szükség esetén természetes, vagy mesterséges, rostanyagok begyúrásával az alakszilárdságot növeljük. A lapok, lemezek vastagságát célszerűen — a felhasználás körülményeit, és igényeit is szem előtt tartva — általában _ úgy választjuk, hogy kb. 5 mm-nél vékonyabb ne legyen, viszont 15 mm-nél vastagabb méretre gyártása felesleges. Ezen elemek az ún. védett, réteges szigetelések kivitelezésére alkalmasak elsősorban, mely alatt azt értjük, hogy az elemek a hordozó felületre elrakás után burkolásra kerülnek. így pl. lemezek, lapok a tározó tér, csatorna, töltés, épületlábazat, pince stb. szigetelésben gyeptéglával, talaj visszadöngöléssel, aljzatbetonnal stb. kerülnek borításra. 2. Ha alacsonyabb kb. 15% nedvességtartalmú bentonitot, annak képlékenységi sajátságától függően 10—20% olaj savval összegyúrunk, majd azt a felhasznált bentonit mennyiségre vonatkozó átlagosan 5—10%-nyi nem száradó növényolaj 4— 8% viasszal összeolvasztott elegyével újra átgyúrjuk: tekercselhető bentonit fóliák előállítására alkalmas masszát kapunk. A fólia kihengerlését akár erősítő rostbetéttel végezzük is, ez esetben is ajánlatos, azt. lehetőleg zsíros, olajos, papírra hengerelni és azzal együtt feltekercselni. A papíralátét megakadályozza egyrészt a tekercs összetapadását, másrészt a fólia felhasználás alkalmával történő kitekereselésénél is nagy biztonságot nyújt. A fólia elhelyezése a felhasználáskor úgy történjék, hogy a papírmentes oldal, tehát a szabad bentonit kerüljön a hordozó felületre. Igen előnyösen használható pl. csatornák, tározó terek, pincék stb., általában tehát összefüggő nagy felületek szigetelésére, ahol az elhelyezett réteg az 1. példában mondottakhoz hasonlóan takarásra kerül. Igen jól felhasználható megfelelő szélességű szalag formájában csővezetékek védőburkolására a korrózióvédelemben is. Gyártási vastagsága célszerűen 3—8 mm. 3. 15—20% nedvességtartalmú bentonitot, ha az alapanyag képlékenysége alacsony, nehezen dolgozható, úgy 2—5% olaj savval, vagy pl. 1—2% ipari ligninszulfonsav vizes oldatával és utána 2—3% alacsonyabb viszkozitású ásványolajjal összegyúrás után a felhasználás szerint célszerű mennyiségű.