147403. lajstromszámú szabadalom • Öntöltős tuskihúzó
Megjelent: 1960. október 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.403 SZÁM 42. a. 1-20; 70 b. OSZTÁLY — NA-564. ALAPSZÁM öntöltős tuskihúzó Nagymartom Tivadar gépésztechnikus, Budapest A bejelentés napja: 1959. március 20. Az eddig ismert tuskihúzók, négyszög vagy kör keresztmetszetű, tömör anyagból forgácsolás útján készültek, a vonalvastagság állítása fejescsavar és anya kombinációjával történt. Ennek a megoldásnak hátránya, hogy munkaközben tussal való megtöltése sok időt igénylőén üvegből körülményesen történt, azonkívül a gyártáshoz több anyag, több idő és igényesebb munka szükséges. A találmány szerinti megoldás a csavar alkalmazását feleslegessé teszi, továbbá még azzal az előnnyel is rendelkezik, hogy a pengék hossza megrövidül, kb. felére csökken, a tuskihúzó pengék zárt módoni elhelyezése pedig megvédi a pengét a kéz okozta párásodástól és ezáltal a korróziótól, ami az élettartamot növeli. A találmány áll a szárrészből, a pengéket hordozó a sízárrészhez csavarmentesen kapcsolódó közcsavarból, és a vonalvastagság állítására szolgáló kónuszos csavarmentes hüvelyből. A találmány kiviteli alakját a rajz szemlélteti: az 1. ábra hosszmetszetben, 3. ábra felülnézetben és a 2. ábra a tömítőhuzalt felülnézetben ábrázolja. Az 5 közcsavar mellső részében vannak 1 pengék, melyek a hegytől hátrafelé bővülő kónuszos domborításúak, a 4 szorítőhüvellyel beerősítve. Az 5 közcsavar mellső menetes részével a 3 állítóhüvely menetei a hátsó menetes végével a 6 szár menetei kapcsolódnak. Ugyancsak az 5 közcsavarból nyúlik az 1 pengék közé a 2 tusvezető cső. A 6 szár végében van a 7 guminyomógomb beerősítve. A 6 szárba a tus úgy kerül, hogy azt az 5 közcsavar meneteiről lecsavarjuk és függőlegesen tartva tussal megtöltjük, majd a 6 szárat az 5 közcsavarral ismét összecsavarjuk. A vonalvastagság állítása a 3 állítóhüvellyel történik, jobb irányú forgatással vékonyabb, ezzel ellentétes, balra történő forgatással vastagabb vonalra állíthatunk. Az állítóhüv'ely beszámozásával elérhető, hogy törlés után kipróbálás nélkül ugyanaz a vonalvastagság húzható. A leolvasójel a 6 szárra van húzva. Használatba vételkor a 3 állítóhüvellyel beállítjuk a vonalvastagságot, majd a kihúzót hegyével lefelé függőlegesen tartva a mutatóujjunk segítségével nyomást gyakorolunk a 7 guminyomógombra, melynek következtében a 2 tusvezető cső végén tuscsepp keletkezik, mely az 1 pengéhez érve, azon vezetve a pengék hegyébe folyik. Az ily módon betöltött kihúzóval a kihúzás műve^letét a szokásos módon végezzük. Ha munka közben az 1 pengék hegyéből a tus kifogyott, a közölt műveletet meg kell ismételni. Munka végeztével a 6 szárban maradt tust nem szükséges kiüríteni, hanem 2 cső végébe a 8 tömítőhuzalt (2. ábra) kell behelyezni, ami a beszáradást megakadályozza. A hegy törés elleni védelmét a 3. ábrán szaggatott vonallal szemléltetett védő kupak szolgálja. Szabadalmi igénypont: Öntöltős tuskihúzó, melyre jellemző, hogy pengéje két különálló fél lemezből, a hegyétől hátrafelé bővülő kónuszos domborítással van kiképezve és szorítóhüvellyel (4) van rögzítve, továbbá azzal, hogy a vonalvastagság állítására belső csavarmenetes, esetleg számozással ellátott, kónuszos hüvelye (3) van. 1 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 601839. Terv Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21-23.
