147372. lajstromszámú szabadalom • Eljárás képcsőernyő készítésére

Megjelent: 1960. augusztus 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.372, SZÁM 21. a1

. 32. OSZTÁLY — EE—688. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás képcsőernyő készítésére Egyesült Izzólámpa és Villamossági rt., Budapest Feltaláló: Laskay Gyula mérnök, budapesti lakos A bejelentés napja: 1959. július 17. A találmány tárgya eljárás képcsövek ernyőinek készítésére. A találmány célja az eddig ismert eljárások tökéletesítése. Képcsövek, 'különösen televíziós képcsövek világító ernyőjének készítése, általában az alábbi lépésekből tevődik össze: a) A képcsőbura ernyőfelületére a szokásos ülepítési eljárással felvitelre kerül a fénypor. b) A fényporrétegre vékony, szerves anyagokból álló hártya kerül. c) A hártyázott bura belsejében vákuumban alumíniumot párologtatnak el az ernyő alumínizálása céljából. A fentebb ismertetett általános technológia egyik kényes pontja a szerves hártya készítése. A hartyázási művelet során többnyire úgy járnak el, hogy az ernyőt képező fényporréteget megnedvesítik és valamilyen módon belakkozzák. E lak'kréteg képezi a hártyát. A lakk száraz: anyagát képező szerves anyag vékony filmként szétterülve a fényporréteg felületén képezi az említett hártyát és ily módon érhető el, hogy a rápárolgó alumínium e hártya simaságától függően többé-kevésbé tökéletes tükörként rakódik le az ernyőre. A tükörhatás tökéleteseégétől függ azután a képcső fényessége és a vett kép kontrasztossága. A fényporréteg megnedvesítóse az ismert eljárásoknál általában vízzel történik. Ennek azután az a hátránya, hogy a víz fellazítja a fényporszemcséket és a hártya, ill. az alumíniumréteg húzóhatása következtében az egész fényporernyő leválhat az üvegfelületről. Találmányunk célja az ismert technológia éppen ezen hiányosságának kiküszöbölése volt. A találmány egy további célja volt ezenfelül az ernyő minőségének megjavítása és a technológia egyszerűsítése, amint az a későbbiekből ki fog tűnni. A találmány alapgondolatát az képezi, hogy a felvitt fényporréteget hártyázás előtt nem vízzel, hanem egy oldattal nedvesítjük meg, amely a fényporrétegnek jó tapadást biztosít és ugyanakkor a nedvesítésre használt idegen anyag semmiféle káros hatást nem gyakorol. Egyidejűleg arra is gondoltunk, hogy előnyös a nedvesítést oly módon végezni, hogy a nedvesítő1

anyag kémhatása a hártya kialakulását kedvező irányba befolyásolja. Legelőnyösebb nedvesítő anyagként vízüveg oldatot használni. Ennek ugyanis az az előnye, hogy a vízüvegoldat száraz anyaga (pl. K2SÍO3) erősíti a fényporréteg tapadását és ugyanakkor a lúgos pH-jú ernyőfelületen a lakkréteg (pl. polimetil-metakrilát-oldat) egyenletesen terjed szét és sima, szerkezetmentes ernyőt eredményez. A találmányunk értelmében készült képcső, ill. maga az egész ernyőkészítési technológia egyéb előnyökkel is rendelkezik. Miután elérhető, hogy a lakk, ill. alumíniumréteg teljesen sima legyen, ezért az alumíniumréteg reflexiós tulajdonságai is javulnak, tehát a képcsövek fénye nagy lesz. Az alkalmazott nedvesítőszer (pl. vízüvegoldat) kötőhatása azt is lehetővé teszi, hogy viszonylag gyenge kötésű fényporernyőt készítsünk. Ez azért fontos, inert az erős kötés az ülepítési eljárásnál általában fénycsökkenéssel és foltosodással (színeződéssel) jár. Ezenfelül előny az is, hogy az ilyen kisebb kötőerejű ernyők rövidebb ideig tartó ülepítéssel is elkészíthetők, ami a technológia leegyszerűsítését jelenti. A fentiek értelmében tehát a találmány lényege az, hogy a nedvesítést mindjárt kedvezőbb kötőhatás elérésére is felhasználjuk. Ámbár ez értelemszerűen sokféleképpen megvalósítható, mégis a találmány jobb megértésére szolgáljon az alábbi kiviteli példa, melyre a találmány természetesen korlátozva nincsen. Példa: A lakkozási technológia lépései: 1. Az ülepített és megszárított 17"-os és 90° eltérítésű képcsőburába 20 ml 3%-os káliumszi-