147352. lajstromszámú szabadalom • Kényszerközpontosító szerkezet geodéziai műszerekhez

Megjelent: 1960. augusztus 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.352. SZÁM 42. c. 5—9. OSZTÁLY — BO-680. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Kényszerközpontosító szerkezet geodéziai műszerekhez Magyar Optikai Művek, Budapest Feltaláló: Bors Károly mérnök, Budapest A bejelentés napja: 1958. szeptember 22 A két legjobban elterjedt 'kényszerközpontosító szerikezetnek a 'hüvelyes és a háramlábcsatornás kényszerközpontosító szerkezetnek többféle hátránya ismert: A hüvelyes kényszeirközpontosítá'S megbontja a teodolit szerkezeti egységét, mert a teodolitot két részből kell felépíteni: egy a csapban végződő felső résziből és egy a hüvely és talpcsavarokat tartalmazó műszertalpból. A csapot és hüvelyt mérés közben széjjel kell venni, majd a következő állásponton újból összeilleszteni. Ekkor az illeszthető felületiekre rakodó por, piszok a pontosságot károsan befolyásolhatja. A lábosatornás kényszerközpontosításnál — amelynél a talplemezen a talpcsavarok csúcsalakú végeinek befogadására egymástól 120°~ra, három lábcsatorna van — a következő hátrányok ismertek: 1. A műszert a következő álláspontba való áthelyezésnél újból szintezni kell. 2. A talpcsavarok elforgatása miatt a külpontosságok, hibát eredményezhetnek a központos felállásban. 3. A talpcsavarok szabatos vezetésére a menetes részük nem megfelelő. 4. A felülről nyitott lá'bcsatornák elpiszkolódhatnak. 5. A talposavarokat a talplemezhez leszorító háromágú rugalmas lemez elforgatásához nagyobb erőkifejtés szükséges, amely az állványfej elmozdulását okozhatja és így mérési hibát eredményezhet. Mind a hüvelyes, mind a lábcsatornás kényszerközpontosításnál közös hátrány az, hogy a kötés művelete — vagyis a műszer felső részének a rögzítése a műszertalphoz, vagy a talplemezihez — nem önműködően megy végbe. Tehát, ha pl. elfelejtik a rögzítőcsavart meghúzni, továbbvitelnél a műszer az állványról leeshet. A találmány szerinti szerkezet mentes az említett 'hibáktól, ez a szerkezet a lábcsatornás kényszerközpontosító szerkezetek típusába sorozható, a talpcsavaroik a műszertől különválasztva a talplemezen fordítva, csúcsaikkal fölfelé vannak ágyazva, a három ágú rugalmas leimezt pedig rugó feszíti állandóan alaphelyzetbe. Az 1. ábra a találmány szerinti szerkezet példaképpeni kiviteli alakját tünteti fel elölnézeti metszetben a talpcsavarokkal, a 3 ágú rugalmas lemezzel és egy lábcsiatornával, ahol az egyébként sugárirányú csatorna az ábrázolás érdekében 90 °~ kai el van fordítva. A 2. ábi'a i- serkezetet alulnézetben mutatja a talpcsavarok elhagyásával, a 'r> ágú ruglmas lemezzel, a lábcjatornáknál és a rugalmas lemez elforgatására szolgáló gombbal. Az isimért szerkezeteikinéi a 120°-os helyzetű talpcsavarok a műszertalpon vannak ágyazva, a találmány szerinti szerkezetnél a —2— talpesavar az —1— talplemezen megfordított helyzetben van ágyazva. Szükségképpen fordított a helyzet a —3— lábcsatornáknál is, ezek ui. most nem a talplemezhez kötöttek, haneim a műszer alsó részének —4— öntvényén levő 120°-os helyzetű furatokban vannak elhelyezve. A megfordított elrendezésből a következő előnyök adódnak: a) A talpcsavarokkal a 'műszert csak egyszer kell szintezni, mert ekkor az —5— talpesavar csúcsokon átfektetett érintősík vízszintes és így cserénél (amikor a teodolitot pl. jelzőtárosával felcseréljük) újból biztosítva van a szintezett helyzet. b) A csatornák a —4— öntvény furataiban portól, piszoktól védettebben vannak elhelyezve, vájataikkal lefelé fordulva. c) A kényszerközpointosításban nagyobb szabatosság érhető el, mert nem a mozgó alkatrészeknek, a talpcsavaroknak a gyártásánál kell a szabatosságot biztosítani, hanem csak a lábcsatornák és furataik gyártásánál. Ezenkívül az ismert megoldásoknál az újbóli szintezés szükségessége ma-