147157. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kőburkolat, különösen kopásnak jól ellenálló útburkolat előállítására, valamint útburkolásra és útszegélyezésre alkalmas idomkövek

Megjelent: 1960. július 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.157. SZÁM 19. e. OSZTÁLY — PO—274. ALAPSZÁM Eljárás kőburkolat, különösen kopásnak jól ellenálló útburkolat előállítására, valamint útburkolásra és útszegélyezésre alkalmas idomkövek Plötner Carl Joachim mérnök, Bremen—St. Magnus A bejelentés napja: 1958. október 14. A találmány elsősorban eljárás kőburkolat, különösen útburkolat előállítására kopásnak igen jól ellenálló anyagból, pl. betonból. A találmány azon a gondolaton alapul, hogy kopásnak kitett burkolat, pl. útburkolat, gyári üzemben sokkal jobb minőségben készíthető, mint az építés helyén és előkészített alapra, pl. bitumenes vagy kátrányos rétegre tetszőleges terjedelemben hosszantartó forgalomkorlátozás nélkül rövid idő alatt lerakható. Betonlapok eddigi lerakásmódjának az is hátránya, hogy sérülések a burkolat nagy felületeinek hosszadalmas újbóli előállítását teszik szükségessé. A találmány hathatósan elejét veszi a kövek túlterhelésének, mert a találmány szerint készült burkolat burkolóelemeiről a nyomóterhelések rugalmasan adódnak át az alapozásra. A találmány lényege az, hogy a kopásnak kitett burkolóelemeket, pl. betonlapokat, nagyobb számban, előnyösen egymáshoz kötött állapotban engedékeny alátétre, pl. fém- vagy műanyagfóliára, szövetre, pl. szerkezeti acélból készült szövetre úgy visszük fel, hogy ezzel szilárdan kapcsolódjanak és ily módon összefüggő hézagokkal megosztott táblákat alkossanak, amelyeket gyári üzemben való előállításuk után az építés helyén nagyobb egységekként a rugalmas alátéttel lefelé az alapozásra egymás mellé rakunk, mire az egyes burkolóelemek közötti hézagokat rugalmas kapcsolatot biztosító anyaggal kitöltjük. Az. új burkolat előnyei a következőkben foglalhatók össze: 1. A gyárban változatlan, ellenőrizhető körülmények között előállított burkolatnak lényegesen jobb minőség biztosítható, mint amilyen a helyszínen elérhető. 2. A tetszőlegesen nagy számban rugalmasan összetartott burkolóelemek gyorsan lerakhatok. 3. A 2. alatt említett rugalmasság lehetővé teszi a táblák hű illeszkedését az útprofilhoz. A burkolóelemek csak a lerakás után kötődnek teljesen össze a hézagok kitöltése folytán. 4. A burkolórétegnek esetleg szükséges kijavítása tetszőleges nagyságú felületek felszedése és újra beillesztése útján a legrövidebb idő alatt költséges helyszíni építkezési berendezés felállítása nélkül elvégezhető. A találmány olyan burkolókövekre is kiterjed, amelyeknek kötésben való lerakásával úti járművek számára kötött pályaburkolat állítható elő. Emellett a burkolókövek egyes sorai között bizonyos mértékben rugalmas kapcsolódás érhető el, a járművektől eredő tolóerők jól elosztódnak, úgyhogy a kövek nem kapnak törést okozó túlterheléseket. Kettős T profilú, valamint Z alakú burkolókövek már ismeretesek. Az ilyen kövek az egyes sorokban vagy rétegekben horogszerűen egymásba kapaszkodnak és így harántirányú eltolódás ellen biztosítva vannak. A horogszerű kapcsolódással olyan szilárd kötést akartak elérni, mintha a kövek egységes lemezzé egyesülnének. Kitűnt azonban, hogy az egymás mellé vagy mögé rakott, egymásba horogszerűen kapaszkodó kövek könnyen átrepedték vagy az oldaluk kicsorbult. A burkolókövek találmány szerinti kialakítása ezeket a hátrányokat megszünteti, mert a találmány a kövek horogszerű merev egymásbakapaszkodásának elejét veszi. A találmány szerint a burkolókőként használandó idomkő középső részének két végélhez egymáshoz képest eltolt végrészek tompaszögben csatlakoznak, mindkét végrésznek kisebb, pl. feleakkora a felső felülete, mint a középső részé és a végrészek derékszögű, egymással párhuzamos homloklapjai az oldallapjaikkal derékszöget zárnak be. Egy-egy végrésznek a középrész egyik oldallapjához csatlakozó hosszabb oldallapja hosszúságban mintegy kétharmada, a szemközti rövidebb oldallapja pedig körülbelül egyharmada vagy még kisebb része a középrész oldallapja hosszának. Kötésbe rakva az egyes harántsorokban a kövek homloklapjaikkal illeszkednek egymáshoz és a szomszédos sorok kövei közé beékelődnek. Ezáltal az útburkolat minden kősóra bizonyos rugalmasságot kap, anélkül, hogy magukat a köveket törőíhatás érhetné. Az egyes kövek tehát a találmány szerinti alakjuknál fogva a menetirányban, azaz az út hosszirányában ható nyomóerőktől nem