147130. lajstromszámú szabadalom • Nagy időbeli stabilitással rendelkező feszültségstabilizáló berendezés
2 147.130 bemenetére jut. Az —5— referenciafeszültség a —8— erősítő 7, 8— bemenő pontjaira a —V2, V3— elektroncsöveken és az —R3— ellenálláson át van kapcsolva. A kimenőfeszültségnek a referenciafeszültséghez képest történő változása az erősítőn felerősítve, a szabályozó —Vj— elektroncső —Gi— vezérlő rácsát vezérli. Az; így létesített visszacsatolás negatív, vagyis ha a kimenőfeszültség megnevekedett, akkor — a szabályozó —Vi— elektroncső belső ellenállásának növelése révén — a kimenőfeszültség csökkenni fog. Ezen a módon a berendezés a kinienőíészültség változásait csökkenti. Amint az előzőkben már említésre került, a találmány előnye az eddig ismert elrendezésekhez képest az, hogy a berendezés a reiferenciafeszültség ingadozásait a kimenőpontokra nézve nem erősíti fel. Az —5— referenciafeszültség olyan —V;;—• erősítőesőre van kapcsolva, amelynek katódellenállását egy másik —V3— •elektroncső képezi. Az utóbbi elektroneső belső ellenállása közei megegyezik a —V2— erősítő —R4— munkaellenálláeával. Ugyanis a —V3— elektroncső katódiában levő —R3— ellenállás negatív áramvisszacsatolást okoz, és ennek következtében a —V3— elektroncső belső ellenállása nagymértékben megnövekszik. Az —R3— ellenállás értékének megfelelő megválasztásával elérhető, hogy a —V3— elektroncső belső ellenállása megegyezzék az — -R4— ellenállás értékével. Éhben az esetben a —V2— erősítőcsőnek a katódéiieriállása és —Ra— munkaellenállása közel egyenlő értékű lesz. Ilyen esetben a —V2 — erősítőcső erősítése megközelítőleg egységnyi, A refarenciaieszültség ingadozásait tehát a —V3 és V3— elektroncsövek felerősítés nélkül vezetik a —6— erősítő —7, 8— bemenőpontjaira. A —6— erősítő és a —Vi— szabályozó elektroncső együttes erősítését a —7, 8— bemenőpontoktól a készülék —4— kimenőpontjaiig a negatív visszacsatolás határozza meg. A visszacsatoló feszültséget a —4— kimenőpontokról, az erősítő —7, 8— bemenőpontjaira az —R4— ellenállás vezeti. A visszacsatolás mértéke pedig — amint ismeretes — az —R/i.— ellenállás és a —7, 8— bemenőpontok közötti ellenállás értékének arányától függ. Az erősítő' bemenő ellenállása igen nagy, ezért a —7, 8— beme.nőpontok közötti ellenállást lényegében a —V2— elektroncső belső ellenállása képezi. Ez. az —R4 — ellenálláshoz képest nagyon nagy. Ugyanis a —V2 — elektroncső katódellenállása — az előzőekben ismertetett, okokból — közel megegyezik az —R4 — ellenállás értékével. Emiatt a belső ellenállás a katódellenálléison létrejövő negatív áramvisszacsatolás miatt —R4— ellenállás értékénél sokkal nagyobb. A —4— kimenőfeszültség megváltozásai tehát az, —R4— ellenálláson feszültségesés nélkül, teljes mértékben az. erősítő —7, 8— bemenőpontjaira kerülnek, vagyis a visszacsatolási tényező közelítőleg egységnyi. Ezek szerint az erősítés az erősítő —7, 8— bemenő-pontjaitól a készülék —4— kimenőpontjaiig a negatív visszacsatolás következtében közelítőleg szintén egységnyi. Ezek alapján megállapítható, hogy a referenciafeszültség ingadozásai a készülék kimenőpontjain felerősítés nélkül jelennek meg. Az eddig ismeretes feszültségstábilizáló elrendezéseknél pedig — amint ismeretes — a referenciafeszültség ingadozásai a kknenőpantokon felerősítve jelentkeznek. Szabadalmi igénypontok: 1. Nagy időbeli stabilitással rendelkező feszültségstabilizáló berendezés, jellemezve referenciafeszülteéggei és csatoló áramkörrel, valamint a reíerenciaícszülíségtől kiinduló, a csatoló áramkörön és a berendezés ki-menőkapcssin át a reíererirraíeszültséghez közvetlenül vagy közvetve visszatérő olyan visszacsatoló hurokkal, melyben a referenciafeszüitség kapcsai és a feszültségstábilizáló berendezés kimenőkapcsai között az, erősítési arány megközelítőleg egységnyi. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, jellemezve egy olyan visszacsatoló hurokkal, amelyben a referenciaíeszültség, egy olyan erősítőcsőre (V2) kerül, amelynek katőclcllenállása egy másik elektroncső (V3), amely utóbbinak belső ellenállása közel megegyezik az erősítőcső (V2) munkaellenállásának (R4) értékével és amely az előző erősítőcső (¥2) kimenőpontjain (7 és 8) fellépő feszültség egy, vagy több erősítőfokozat (6 és Ve; közbeiktatásával, a feszültségstabilizáló elrendezés kimenőpontjaira (4) jut és a kimenőfeszültség egyben az erősítőcső (V2 ) anódtápfeszültségét is képezi. 3 2 rajz A kiadásért felel a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 601095. Terv Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21-23.
