147108. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cél öntésére
4 147.108 tük, amelyeknél csak egy-egy meghatározott fémsó adalékot vittünk az acélba. Amint azonban a bevezetésben említettük, a megadott fémsó-csoport tagjai közül egyidejűleg többet is alkalmazhatunk, sőt, használhatunk olyan fémsóadalékokat is, amelyekben a megadott fémsócsoport valamennyi tagja szerepel. A továbbiakban az ilyen fémsóadalékokat komplexsóknak nevezzük. Ha komplexsót alkalmazunk, a sók mennyiségi arányát úgy választjuk meg, hogy a nátriumkarbonát, a káliumkarbonát és a káiiumklorid mennyisége egyenként 20—40%, összesen legalább 80—95%, a bórax mennyisége pedig a többé só mennyiségétől függően 5—20% legyen a keverék súlyára vonatkoztatva. Komplexsót általában úgy állítunk elő, hogy az összeelegyített sókat olvasztóüstben körülbelül 800—850 C° hőmérsékleten megolvasztjuk és előzőleg körülbelül 650—750 C° hőmérsékleten kiizzított kokszdarát az olvasztóüstben levő folyékony komplexsóba keverünk. A bekeverés után néhány perc múlva az üst tartalmát folyékony állapotban kimerjük és hűtőtepsikre öntjük. Lehűlés után a megdermedt anyagot őrlőmalomban, például kisteljesítményű Koller-járatban kukoricaszem nagyságú vagy ennél apróbb őrleménnyé őröljük. A kokszdarába való itatást egyébként, minthogy célja a lobbanás késleltetése, akkor is alkalmazhatjuk, ha fémsóadalékként a megadott fémsócsoportból csak egyet alkalmazunk. Akár egyszerű fémsót, akár komplex fémsót alkalmazunk, a kokszdarával való keverés aránya a koksz^ dara súlyára vonatkoztatva célszerűen 15—25%. 5. példa: 0,35% széntartalmú tengelyacélt 0,06% mennyiségű olyan komplexsóval kezelünk, amely 25% nátriumkarbonátot, 25% káliumkloridot, 25% káliumkarbonátot, 11% bóraxot és, 14% kokszdarát tartalmaz. Az acélból 5100 kg súlyú öntecseket állítottunk elő, amelyeket hengereltünk és 2V2-szeres átkovácsolás után 820 C° hőmérsékleten normalizáltunk. Ily módon kezelt, illetőleg kezeletlen öntecsből származó próbák összehasonlító szilárdsági vizsgálatainak eredménye a következő volt: Kezelt Kezeletlen a., 36,6 27,4 c>B 56,7 50,9 s5 % 25,5 20 C (jósági szám) 112,8 94,9 Mint ismeretes, C = GB + 2,2 "5. 6. példa: 0,30—0,40 széntartalmú tengelyacélból 3420 kg súlyú öntecsaket állitottunk elő. Ezek egy részét az 5. példában megadott összetételű és mennyiségű komplexsóval kezeltük. A kezelt, illetőleg kezeletlen öntecsekből kivett harántirányú próbák összehasonlító szilárdsági vizsgálata a következő eredményeket adta: Kezelt Kezeletlen 0S 29,3 30,6 r>B 54,8 47,1 V % 15,7 9,7 ö5% 14,4 9,2 ''10% 12 7,7 Ezekből az összehasonlító adatokból kitűnik, hegy a kezelt öntecsek primer-straktúrája menynyivel jobb, mint a kezeletlen öntecseké. A találmány szerinti eljárás gyakorlati foganatosítási módját a rajz alapján ismertetjük, amely a találmány szerinti eljárás foganatosításának két módját tünteti fel. Az 1. ábra felső öntést, a 2. ábra alsó öntést mutat be. A rajzon fel nem tüntetett kemencéből az acél 10 öntőüstbe jut, amelyből önmagában ismert módon 11 kokillába kerül. Az 1. ábra szerinti felső öntés esetén a 10 üst és a 11 kokillák között úgynevezett közbenső 12 üstöt alkalmazunk. A 2. ábra szerinti alsó öntés esetén a közbenső üst helyett önmagában ismert módon úgynevezett beöntő 13 cső kerül alkalmazásra. A találmány szerinti eljárás foganatosítása végett a 10 üstből a közbenső 12 üstön, illetőleg a beöntő 13 csövön át a 11 kokillába lépő szabad folyékony 14 acélsugárba a fémsóadalékot 15 lapáttal visszük be. Ha például a 10 üst 40 t acélt vesz fel és a 11 kokillák egyenként 5 t súlyú ön tecs előállítására alkalmasak, akkor a 15 lapáttal tonnánként. 0,3—1,0 kg fémsóadalékot adagolunk a 14 acélsugárba. Amint fentiekből kitűnik, a találmány szerinti eljárással az acélt már csak akkor befolyásoljuk, amikor az, üstből kifolyt és amikor majdnem kizárólag csak az öntöttvasból készült kokilla testével és az alaptáblával érintkezik. Kitűnik az is, hogy az acélt a kokillába magával hozott gázoktól és záródmányoktől egyszerű eszközökkel, kis mennyiségű és kis értékű anyagok felhasználásával mentesítjük, anélkül, hogy éhhez vákuumra, gázátfúvásra, rázásra lenne szükség. A találmány szerinti acélöntő eljárás tehát az, úgynevezett klasszikus öntésből csak a kemencében való elődezoxidálást, az üstben való dezoxidálást és az acélnak az, üstben való vesztegelését tartja meg. Ugyanekkor a kokilla alakja viszonylag szabadon választható meg, méretei és az öntés hőmérséklete pedig viszonylag tágabb határok között mozoghat, mint bármelyik ismert eljárás esetén. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás acél öntésére, amelynél a kívánt acélterméknek megfelelő adagot kokillába öntünk, azzal jellemezve, hogy a kokillába lépő szabad folyékony acélsugárba az, adag súlyára vonatkoztatva 0,03—0,10% mennyiségű, higroszkópos és vegyileg kötött, víztől mentesített oly fémsóadalékot adunk, amely a nátriumkarbonátot (Na2 C03), káliumkarbonátot (K2CO3), káliumkloridot (KCl) és bóraxot (Na2B.407lOH20) tartalmazó fémsócsoport legalább egyik tagjából áll.
