147084. lajstromszámú szabadalom • Vágószerkezet, főképpen hosszúszárú, dőlt-kuszált, zöld termények betakarítására

2 147.084 Ezen a területen a következő1 próbálkozások történtek a fenti hiba kiküszöbölésére: Alkalmaztak olyan rendválasztót, amelynek a gerincét több be'kezdésű és nagy magátmérőjű csiga képezte. A megoldás azonban nem vált be, mert az az éles csavarmenetekre felfekvő anyagot csak mérsékelten tolta a gerincen felfelé s ugyan­akkor — különösen vékonyszárú termények be­takarításánál — gyakori volt a termény feltekere­déséből származó üzemzavar. Ismeretes olyan megoldás is, melynél a rendválasztó gerincét két egymás mellett elhelyezett és egymáshoz képest ellentétes irányú, alternáló mozgást végző, fűkasza­szerű kés alkotja. Ez sem vált be azonban a pen­gék kihajlása és törései, valamint a termény be­szorításából adódó eltömődések miatt. Amellett az ilyen megoldás nagyon balesetveszélyes is. Ismeretes, hogy arató-cséplő gépeken és kéve­kötő aratógépeken használtak füles láncos, kény­szer rendválasztós vágószerkezetet is. E megoldás­nál a rendválasztó gerincének felső végén rögzí­tett áiió kés van, ez lenne hivatott a [felhordó szá­rak elmetszésére, az eltorlódások és más hasonló üzemzavarok kiküszöbölése céljából. Lényeges en­nél a megoldásnál, hogy a kaszaszerkezethez vi­szonyítva a rendválasztó gerinc fele hosszában a kaszaszerkezet elé nyúlik, fele hosszában pedig mögötte helyezkedik el. Amellett a gerinc hajlás­szöge a vízszinteshez képest kb. 30°. A vágószer­kezetnek ilyen kiképzése, melynél a rendválasztó a kaszaszerkezethez, viszonyítva az előbbi módon van elhelyezve, és ilyen alacsony a hajlásszöge — nagy szármagasságú állomány ne>m felel. meg. A füles lánc ugyanis a vágószerkezet által már le­vágott, de összekuszálódott és még szét nem vá­lasztott hosszú szárakat a gerincen felhordja s a felső végén alkalmazott késnél feltétlen tömöríti — torlasztja,- mert nem biztosíthatók a jó vágási feltételek a mozgó láncra erősített fülek és a burkolólemezre szerelt álló kés között. Nem teszi lehetetlenné ugyanis semmi, hogy a mozgó kés ne fordulhasson el a lánc hossztengelye körül. Még erősen csapágyazott tengely esetén (pl. siló­töltő szecskavágó) sem könnyű a kis vágórés biz­tosítása, s mindezeket a nehézségeket növeli az ilyen feltételek mellett használt kések általános­ságban tapasztalt gyors eléletlenedése is, mely még erőisebben valószínűsíti a termény-eltorlasz­tást az álló kés előtt. Könnyen felléphet továbbá az is, hogy a motolla a felső kés előtt megtorlódó szárakat vagy feltekeri, vagy kidobja a vályúból, melyek közül mindkettő egyformán káros, mert vagy üzemzavart, vagy veszteséget jelent. De ha az alkalmazott álló kés le is vágná a rendválasztó falon kívülre kerülő részt, ez igen tekintélyes kalászveszteséget eredményezne a javasolt alkal­mazási területen, mert a kalászok éppen a vályú­ból kifelé dőlt szár-végéken helyezkednek el. E találmány szerinti vágószerkezet-megoldás az előbbiekkel szemben olyan kialakítást nyer, hogy a betakarításra kerülő terménynek a rendválasz­tón való biztos, torlódás-feltekeredés nélküli kény­ezermozgatására szolgáló szervek működő része az előbb ismertetett rendválasztóktól eltérően gyakorlatilag teljes egészében a rendválasztónak a kaszálószerkezet előtt levő részén, meredeken emelkedő1 gerincvonalon s a talajhoz képest olyan magasságig van elrendezve, továbbá az eltömő­désre, terménybehúzásra érzékeny felső szaka­szon pedig úgy van működtetve, hogy a rend­választó a legnagyobb szármagasságú dőlt-kuszáit silókukoricák és napraforgós keverékek szétvá­lasztására is alkalmas. A rendválasztó, a motolla és a kaszaszerkezet — egyszóval az egész vágó­szerkezet — működése az előbbi elrendezés követ­keztében teljes mértékben összhangba van hozva; a motolla állandóan az átlagos terményhossz ál­tal megszabott magasságban a kaszaszerkezet fölött dolgozhat, s a rendváliasztó által gyakorlatilag fel­egyenesített szárakat vehet át. Túlzott igénybe­vételnek mines kitéve, mert a szárak a rendvá­lasztó gerincen nem torlódnak meg, s nem szük­séges, hogy azokat segítse a felfelé haladásban. Egyidejűleg eredményesebb dinamikus terelőhatást is fejthet ki, mert akkor döntheti meg a szárat, mikor az éppen a kaszaszerkezetíhez ér és levá­gása bekövetkezik. így a döntés pillanatában le­vágott szár nem tekeredhet fel a motollára, hanem a kívánt helyre — a terményfelhordó szerkezetre hull. E találmány szerinti vágószerkezet alkalmas ala­csony növésű terményállomány betakarítására is, mert ezeknek jóval a kaszaszerkezet előtti szét­választása az egész vágószerkezet működése szem­pontjából csak előnyös lehet. Terményeltorlódás vagy feltekeredés a rendvá­iasztón nem jöhet létre, mert tiszta gerincvonal­irányú továbbítéí erőhatás van biztosítva. A fel­tekeredés szempontjából hátrányos forgómozgás ki van küszöbölve. Vágószerkezet-eltömődés sem fordulhat elő a motollának a rendválasztón megtorlódott vagy fel­tekeredett terményben való megakadása, vagy akadozása miatt, mert nem szükséges, hogy a mo­tolla a terményt a rend választón való felfelé jutá­sában segítse, mivel már kiegyenesített és gyakor­latilag álló terményt vesz át s így munkája leegy­szerűsödik, csak szárterelő funkcióját kell ellát­nia, s ezt a legeredményesebben végezheti, mert állandóan a terményhossznak megfelelő magasság­ban dolgozhat, s akikor dönt, amikor a levágás is történik. Terményfeltekeredés a motollára szintén nem fordulhat; elő, mert a döntés időtartama alatt a levágása is megtörténik s így a kaszaszerkezet által egyidejűleg vágott és a motolla által azalatt döntött termény saját súlyánál fogva már a ter­ményfelhordóra hull. A rendválasztó gerincvonalában mozgó ujjak kisebb szár- és levélveszteséget okoznak, mint a késes megoldások, melynél a levágott rész a vá­lyún kívül földre hull. A biztos emelő és továbbító hatású ujjak alkal­mazása következtében a rendválasztó meredek hajlásszögben (kb. 30—70°) kivitelezhető, így a gép irányváltoztatásakor különösen kisebb sortá­volságra vetett termények betakarításánál fellépő rendválasztó-taiposás lényegesen csökken és a gép fordülékonysága növekszik. Kisebb a letaposott, ledöntött szárak következő menetbeni levágásánál fellépő szárveszteség és vágószerkezet-eltömődési veszély is, mely ismert jelenség járvaszecskázó gé­pek üzemeltetésénél.

Next

/
Thumbnails
Contents