147059. lajstromszámú szabadalom • Égésimotoros hajtóberendezés sínjárművek forgóalvázában

2 147.059 A találmány további jellemzője, hogy a moto­rok a forgóalváz közepénél, a sebességváltók pe­dig annak szélénél és azon túlnyúlóan helyezked­nek el, a tengelyhajtőművek kapcsolata a sebesség­váltóval pedig csuklós tengelyek révén kívülről történik. Mindkét egység motorja és sebességvál­tója emellett közösen egy tartókereten van és ezzel mereven kapcsolódik, ez a tartókeret pedig rugal­masan függ össze a forgóalvázzal. A leírt szerkezetnél a gépegységek és a szer­kezeti részek a kocsiszekrény padlója alatt van­nak, emellett pedig a találmány leihetővé teszi oly bevált szerkezeti részek alkalmazását a vonóerő és fékezőerő felvételére, amelyek a jófutast bizto­sítják. A kocsiszekrény megtámasztására is alkal­mazhatók ilyen bevált szerkezeti elemek. Oly be­rendezéseknél, amelyeknél a motor nehezebb mint a sebességváltó, ajánlatos a motorokat a forgó­alváz középpontja mellett elhelyezni, viszont ha a hajtómű vagy sebességváltó nehezebb mint a motor, akkor előnyös, iha a két sebességváltó van belül. A tengelyhajtóműhöz vezető erőátviteli szervek a fentiek szerint belülről vagy kívülről kapcsolódnak a tengelyhajtóműhöz. A rajzok a találmány példaképpeni kivitelét szemléltetik, éspedig az 1. ábrán hosszanti függő­leges metszetben, a 2. ábrán pedig felülnézetben. Az 1. ábrát úgy is felfoghatjuk, mint a teljes be­rendezés metszetét az A—B vonal mentén. Az 1 forgóalváz a 2 forgáscsap révén függ össze a 3 kocsiszekrénnyel és emellett ,a forgóalváznak 4 vele egy darabból készített két kereszttartórésze, továbbá 5 haránthimbája van. Az 1 forgóalváz képzett haráiittengelyének mindkét oldalán egy teljes hajtóegység van, melyek mindegyikéhez tartozik egy 6 motor, 7 sebességváltó és 8 ten­gelyhajtómű, amelyek közös 9 tartókereten van­nak megerősítve. A felrajzolt kivitel szerint a 6 motorok nehezebbek mint a sebességváltók, ezért amennyire csak lehet, a forgóalváz közép­pontjához közel vannak elhelyezve és megfelelő 10 erőátviteli szervek révén kapcsolódnak a 7 sebes­ségváltókkal. Ez utóbbiak tengelykapcsolók és 11 kardántengelyek révén csatlakoznak a tengelyek mellett elhelyezkedő 8 tengelyhajtóművekhez. A már említett 9 tartókeret a 12 pontoknál csuklósan közbekapcsolt rugalmas elemekkel, pl. célszerűen kiképzett gumielemekkel csatlakozik a forgóalvázhoz. Ily módom mindkét teljes gépegy­ség viszonylag egyszerűen szerelhető a forgóal­vázra, mert először a motort és sebességváltót erősítik meg a 9 kereten és ezután kell csak ezt a teljes keretet a forgóalvázra szerelni. Ennek megtörténte után a 6 motor és a 7 sebességváltó az egyik keréktengely két oldalán helyezkednek el és a kívül levő rész a forgóalváz keretén oly mértékben túlnyúlik, hogy a kinyúló rész a sebes­ségváltó súlyának kb. felét teszi ki. A leírt ki­vitelnél a tengelyhajtómű hajtása kívülről törté­nik, ha azonban az elrendezés olyan, hogy a sebes­ségváltó van belül, tehát a forgóalváz közepénél akkor a tengely haj tóművet belülről hajtjuk. Az 1. és 2. ábra azt is szemlélteti, hogy a teljes gépi berendezés a 3 kocsiszekrény padlója alatt van. Ily módon a forgóalváz mozgásánál az összes alkatrészek akadálytalanul elmozdulhatnak, illetve azokat a kocsiszekrény nem akadályozza. A hajtás ilyen elrendezése azzal a gazdasági előnnyel jár, hogy igen nagy teljesítmény beépítése ellenére is a gépi berendezés feletti teljes tér rendelkezésre áll mint utastér vagy mint az áru elhelyezésére alkalmas térség. Természetes azonban, hogy amennyiben különlegesen nagyteljesítményű mo­torokat akarunk alkalmazni, a hajtó berendezés egyes részeit a kocsiszekrénybe benyúlóan is lehet szerkeszteni, ami azonban a jármű kihasználását rontja. Ennél az elrendezésnél azonban változat­lanul megmaradnak a többi előnyök, így pl. az, hogy szükség esetén a forgóalvázat könnyen és gyorsan lehet másik hajtó forgóalvázzal kicserélni, emellett a csuklós tengelyek kinematikája kedvező és a motorok zaja, valamint rázása a lehető leg­kisebb mértékben vivődik át a kocsiszekrényre. A két egymástól különálló hajtóegység előnye még az is, hogy amennyiben a motorok nem teljes gázzal járnak, vagyis ha a terhelés kicsi, a sebes­ségváltót a fogyasztás szempontjából kedvezőbb sebességfokozatra lehet beállítani, mint az eset­ben, ha a forgóalváznak csak egy hajtóegysége van. Előny még az is, hogy az egyes hajtóegységek ás kisegítő berendezések cseréjénél kisebb töme­geket kell be- és kiszerelni, mint csupán egy hajtóegységnél. Ha pedig az egyik hajtóegység használhatatlanná válik, a jármű a másik hajtó­egységgel még megtartja mozgási képességét. Figyelembe veendő még, hogy a rázási vagy len­gési jelenségek a találmánynál nem oly közpon­tosított természetűek, mint nagy motoroknál és a zaj is csekély. Azt a teret, amelyben a vonóerő és fékezőerő felvételére alkalmas szerkezeti ele­meket kell elhelyezni, nem foglalják el más alkat­részek, miáltal a jármű jó futását biztosíthatjuk. A tényleges kivitelnél a 6 motor teljesítményét megfelelő 10 eszközök viszik át a 7 sebesség­váltóra, amely a kívánt fordulatszámmal hajtja, a 11 kardántengely révén a 8 tengelyhajtóművet. Az erőátvitel tehát mindvégig hibátlan. Tekintet­tel arra, hogy a nagy. súlyt képviselő két motor a forgáspont közelében helyezkedik el, nem ke­letkeznek hátrányos tömegerők akkor, amikor a forgóalváz a kocsiszekrényhez képest elmozdul. Megemlítendő végül, hogy mivel a két hajtó­egység egymással egyenlő súlyú, a tengelynyomás a két tengelynél mindig egymással egyenlő. Szabadalmi igénypontok: 1. Hajtó berendezés égési motorokkal sínjármű­vek forgóalvázában, azzal jellemezve, hogy a hajtó­teljesítmény két teljes egységre van felosztva, melyek mindegyike motorból (6), sebességváltóból (7) és tengelyhajtóműből (8) áll, emellett pedig mindkét egység motorja és sebességváltója olyan elhelyezésű, hogy a forgóalváz közepe felett kap­csoló szerveik nincsenek és ez a két rész tehát a motor és sebességváltó a járműtengely két kü­lönböző oldalán helyezkedik el, a sebességváltó (7) teljesítménye pedig egy tengely haj tómű (8) révén vivődik át a keréktengelyre. 2. Az 1. igénypont szerinti hajtó berendezés kiviteli alakja, melynek jellemzője, hogy a motor (6) és a sebességváltó (7) között elhelyezett, vagy a forgóalváz közepén túl levő keréktengely haj­tására tengely haj tóművé (8) van.

Next

/
Thumbnails
Contents