147011. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés mélység mérésére béléscsövezett fúrólyukakban

2 147.011 karmantyús szakaszában jelentkező mágneses­ellenállások különbségének differenciális össze­hasonlító mérétse útján. Ezen eljárás és az azt megvalósító berendezés a DBP 1 015 398 sz. sza­badalom szerinti berendezéssel szemben előnyös műszaki sajátságokkal bír, mivel a csőkarman­tyúknak a radioaktív szelvénnyel együtt történő regisztrálására olyan lokátor alkalmazását teszi lehetővé, amelynek kiviteli alakja, szerkezete és elektromos áramköri megoldása a lehető legegy­szerűbb. A esőkarmantyúknak a radioaktív szel­vényezéssel együtt történő regisztrálásához ugyanis nem szükséges megállni a csőkarmantyúk mélysé­gében — mivel e-z nem fokozná már tovább a mélységmérés pontosságát — s ezért e lokátorban nem szükséges — álló helyzetben is indikálni ké­pes — váltóáramú mérőrendszert alkalmazni, ha­nem, e helyett technikailag egyszerűbb kivitelű és üzembizto-sabban működő, egyenáramú mérő­rendszer alkalmazható. A találmányban ismertetett eljárás a karman­tyúknak a perforálás műveletéhez történő indiká­lására váltakozó árammal gerjesztett mágneses mezejű lokátort alkalmaz, amellyel a karmantyúk megállított szonda mellett is indikálhatok, ezáltal biztosítva a mélységmérés elérhető legnagyobb pontosságát. Ugyanakkor a találmányban leírt el­járás megvalósítása olyan.' mérőberendezéssel tör­ténik, amely a csőkarmantyúknak a perforálás mű­veletéhez történő indikálására a kölcsönös induk­ció jelenségét használja fel - s a szondában nem helyez el elektroncsövet, ami egyszerűsíti a beren­dezést az üzembiztosság egyidejű növelésével, ugyanis az elektroncsövek élettartamára káros ha­tással van az a mechanikai lökőimpulzus, amely a perforator puska elsütésekor keletkezik. A karmantyúkat radioaktív szelvénnyel együtt regisztráló lokátor (1. sz. ábra) két permanens rúd-mágnest (1 és 1') tartalmaz, melyeket a szonda tengelyére merőlegesen, azonos pólusokkal egy­ugyanazon irányba mutatva, egymástól elkülö­nítve helyezünk el. A két mágnes közötti távolság a karmantyú hosszával megegyező nagyságrendű. Mindegyik rúdmágnesre egy-egy mérőtekercs (2 és 2') van felcsévélve koaxiálisán, & e tekercsek egymással szembe vannak kapcsolva. Az ily mó­don összekötött két tekercs egyik sarka földelve van (3), másik sarka (4) pedig kábeléren át kapcso­lódik a felszíni regisztráló áramkörhöz. Kábelér­ként — a szokásos megoldás szerint —• alkalmaz­ható ugyanaz a kábelér is, amelyen a radioaktív impulzusok jönnek fel, ebben az esetben a kar­mantyúlokátor mérőtekercsei a radioaktív szám­lálócsövek kimenő erősítőjének vezérrács-köréhez kapcsolódnak, s a karmantyú indikációkat mind a szondában, mind a felszíni mérő és regisztráló műszerben megfelelő szűrő-körökkel választjuk el a radioaktív impulzusoktól. A karmantyúknak a perforálás műveletéhez tör­ténő indikálására váltakozó árammal gerjesztett mágneses mezejű lokátort alkalmazunk, amely legalább két — légmagos vagy vasmagos — tekercs­rendszert tartalmaz. E tekercsrendszerek a szonda tengelye mentén, a karmantyúk hosszával meg­egyező nagyságrendű meghatározott távolságra vannak eltolva egymástól. A két tekercsrendszer a szonda tengelyével párhuzamosan vagy arra merőlegesen helyezkedik el, s mindegyik tekercs­rendszer legalább egy gerjesztő és egy mérőteker­cset tartalmaz koaxiálisán elhelyezve. Nevezett tekercsrendszer egy további módozataként készül­het a lokátor egyetlen gerjesztő-tekerccsel, amely alatt és felett egy-egy mérőtekercs helyezkedik el, vagy fordítva, egyetlen mérőtekerccsel, amelyet két gerjesztőtekercs fog közre. Mind a permanens mágnesekkel, mind pedig a váltakozó áramú mágneses mezővel működő loká­tor' differenciális kapcsolásban működik. A találmány tárgyát képező eljárás váltakozó áramú lokátorának egyik alapvető variánsában a lényeges alkatrész két, közös tengelyű, azonos ki­képzésű szolenoid tekercspár, melyek a szonda tengelyében egymástól oly távolságra vannak fel­szerelve, hogy amikor az egyik tekercspár bélés­csőkarmantyúval szemben helyezkedik el, ugyan­akkor a másik már a csupasz, karmantyú nélküli csőszakaszba ér. Mind'a négy tekercs jobbmenetű. A tekercspárok belső tekercseit gerjesztő tekercs­ként szembe kapcsoljuk egymással, s váltakozó áramot hajtunk át rajtuk. A váltakozó áram mág­neses mezeje a mágneses fluxussal arányos elektro­motoros erőt (a továbbiakban röviden: e.m.e.) indukál a gerjesztő tekercsekre csévélt mérőteker­csekbe. A mérőtekercseket sorba kötjük, ezért az egymással szembe mutató indukált e.m.e.-k egy­mást kompenzálják, amennyiben abszolút értékük megegyezik. E kompenzáció biztosítva van, ha a két tekercs­pár — mágneses anyagok szempontjából — azo­nos környezetben helyezkedik el. A két tekercspár .mágneses mezői a külső rét­ben a béléscső falán át zárulnak, s ha mind a két tekercspár csupasz csőben helyezkedik el, úgy mágneses köreik eredő mágneses ellenállása meg­egyezik, következésképpen a mágneses fluxusok és a mérőtekercsekbe indukált e.m.e.-k is azo­nosak. Ha az egyik tekercspár béléscsőkarmantyúval szemben helyezkedik el, akkor mágneses körének ellenállása a béléseső megnövekedett falvastagsága következtében lecsökken, tehát a tekercspár fluxusa és a mérőtekercsbe indukált e.m.e. megnő. Ilyen­kor a mérőkörben eredő elektromotoros erő jön létre, melynek iránya megegyezik a béléscsőkar­mantyú mélységében elhelyezkedő tekercspár e.m.e.-jének irányával. Szelvényezéskor mindkét tekercspár külön-külön elvonul a béléscsőkarmantyúk mellett, ezért a mérőkörre kapcsolt regisztráló berendezés a kar­mantyúknál kettős irányú indikációt jelez. A szonda megállított helyzetben is indikát, mi­vel mágneses gerjesztő tekercseit váltakozó áram­mal tápláljuk; ez biztosítja a relatív .mélység leg­pontosabb bemérését, mivel a szondával meg lehet állni a kijelölt béléscsőkarmantyú mélységében. A karmantyúk lokátor érzékeny regisztráló mű­szer használatát teszik lehetővé, mivel sima, kar­mantyú nélküli béléscső szakaszban a két mérő­tekercsbe indukált, aránylag nagy abszolút értékű feszültségek kompenzálják egymást. Amikor az egyik tekercspár béléscsőkarmantyúval szemben helyezkedik el, akkor a mérő tekercsbe indukált feszültségeknek csupán a különbsége hat — eredő feszültségként — a regisztráló műszerre. E különb-

Next

/
Thumbnails
Contents