147001. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-szulfanilamido-6-klórpiridazin előállítására

I 2 147.001 lített katalitikus mennyiségű organikus tercier bázis, alkáli-, ill. alkáliföldfém-karbonát jelenlétében és a fent említett hidroxil-ihelyettesítőt hordó 5 vagy annál több szénatomot tartalmazó cikloparaffin, vagy 1—4 szénato'mszámú monokarbonsavamid oldószer jelenlétében végezzük. A fent körülírt találmány szerinti eljárásokhoz hidroxilt tartalmazó paraffinként előnyösen ciklohexanolt használunk. Monokarbonsavamidként 1— 4 szénatomszámú savamidokat és ezek N-alkil- és dialkil-származékait, így pl. formamidot és előnyösen dimetiliformamidot használhatunk. A fent említett oldószerek a reakció folyamán a kátrányos melléktermékek képződését erősen visszaszorítják. Különösen nagymértékben mutatkozik ez a hatás, ha katalizátorként még tercier organikus bázisokat is használunk. Ezek a tercier bázisok a piridazingyűrűhöz kapcsolódó egyik halogén atom lehasadását elősegítik és a reakciót enyhébb körülményék között teszik lehetővé. Tercier organikus bázisként igen jól beváltak a piridin, pikolin és a trialkilaminok, pl. trietilamin, tributilamin. Hogy ezek a tercier aminők katalitikus hatást fejtenek ki, bizonyítja az, hogy ha azokat nagyobb menynyiségben használjuk, a termelés rohamosan csökken és ha azokat a dihalogénpiridazin-származékra számítva miláris mennyiségben alkalmazzuk, á kí^ vánt végtermék gyakorlatilag nem képződik. Az eljárás gazdaságosságát fokozza és a feldolgozást megkönnyíti az a felismerés, hogy jó hozamok eléréséhez elegendő, ha a dihalogénpiridazin-származékra számítva 1,1—1,5 mol., előnyösen 1,2 mol szulf amid-vegyületet használunk. A korábbi irodalmi adatok szerint általában 2—3 mol szulfamid használatát ajánlották. A találmány szerinti eljárással enyhe körülményék közt és egyszerű feldolgozási móddal igen jó, 78—86% hozammal juthatunk a kívánt végtermékhez, melyet nagy tisztaságban kapunk. Páldák: 1. 2,96 g 3,6-diklórpiridazint, 4,12 g p-aminobenzolszulfamidot és 5,4 g izzított káliuimkarbonátot 15 ml ciklohexanolban elkeverünk, az elegyet 3 órát 160°-os olajfürdőn melegítjük. Lehűlés után a kivált káliumsót szűrjük, 2X10 rnl benzollal mossuk. A kapott 11,2 g káliumsót 50 ml- vízben oldjuk, a nem oldódott részt kiszűrjük (0,2 g, 0. p.: 162—165°, változatlan p^aminobenzolszulfonamid), a szűrletet nátriumditionit (0,5 g) jelenlétében 15 ml hígított (1 :3) ecetsavval pH 5-re állítjuk be. A savas közegben porráeeett nyers szulfamidoklórpiridazint szűrjük, 2X10 ml vízzel mossuk. Termelés 4 g (70%^a az elméletinek), o. p.: 183—186°. 2. 2,96 g 3,6-diklórpiridazint, 4,12 g p-aminobenzolszulfamidot, 5,4 g izzított káliumkarbonátot és 0,5 ml piridint 15 ml ciklohexanolban elkeverünk. A továbbiakban úgy járunk el, mint az 1. példában. Termelés 4,7 g (83%-a az elméletinek), o. p.: 183—185°. 3. 5,92 g 3,6-diklórpiridázint, 8,24 g p-aminobenzolszulfamidot és 10,8 g izzított 'káliuimkarbonátot 15 ml dimetilformamidban elkeverünk. Az elegyet 2 órát 160—165°-os olajfürdőn melegítjük. Utána az elegyet bejegeljük, a kivált káliumsót szűrjük, 2X10 ml benzollal mossuk. Az. így kapott 22,3 g káliumsót 100 ml vízben oldjuk (teljesen feloldódik). Az oldatot nátriumditionit (1 g) jelenlétében 33 ml hígított (1 :3) ecetsavval megsavanyítjuk (pH 5). A kivált szulf amid oklórpiridazint szűrjük, 2X25 ml vízzel mossuk. Termelés 8,8 g (77%-a az elméletinek), o. p.: 186—188°, 4. 59,2 g 3,6-diklórpiridazint, 82 g p-aminobenzolszulfamidot, 108 g izzított káliumkarboinátot elkeverünk 150 ml dimetilformamid és 10 ml piridin elegyében. Az elegyet keverés közben 3 órát 160°-os olajfürdőn melegítjük. A továbbiakban úgy járunk el, mint a 3. példában. Termelés 89 g (86%-a az elméletinek), o. p.: 187—189°. 5. 2,96 g 3,6-diklórpiridazint, 4,12 g p-aminobenzolszulfamidot, 5,4 g izzított káliumkarbonátot és 0,5 ml trietilamint 15 ml ciklolhexanolban elkeverünk. A továbbiakban úgy járunk el, mint az 1. példában. Termelés 4,6 g (82%-a az elméletinek) o. p.: 185—187°. 6. 2,96 g 3,6-diklórpiridazint, 5,13 g p-aeetilaminobenzolszulfanridot és 5,4 g izzított káliumkarbonátot elkeverünk 15 ml dimetilformamid és 0,5 ml aibsz. piridin elegyében. Az; elegyet 2 órán át 160°-os olajfürdőn melegítjük, lehűlés után hozzáadunk 50 ml benzolt, szűrjük, 2X10 ml benzollal mossuk. A kivált kaliumsoit (13,4 g) 50 ml vízben feloldjuk, az oldatot nátriumditionit (0,5 g) jelenlétében 15 ml hígított (1 : 3) ecetsavval megsavanyítjuk (pH 5). A kivált p-aeetilamino-benzolszulfamido-klórpiridazint szűrjük, 2X10 ml vízzel mossuk. Termelés 5,3 g i(80%), o. p.: 215°. A fent kapott acetil-terméket' 53 ml n. nátronlúggal vízfürdőn melegítjük 45 percig; az így kapott oldatot lehűlés után 6 ml jégecettel megsavanyítjuk (pH 5) és a kivált 3-szulfanilamido-6-Mórpiridazint szűrjük, 2X20 ml vízzel mossuk. Termelés 4,23 g (92%), o. p.: 187—188°. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás 3-szulfanilamido-6-klórpiridazin előállítására p^aminobenzolszulfamid, ill. arninocsoporttá átalakítható helyettesítőt tartalmazó származékai és dihalogénpiridazin, ill. gyűrűben helyettesített származékai reagáltatásával, melyre jellemző, hogy a reakciót vagy katalitikus menynyiségű, előnyösen, 5—10% organikus tercier bázis és 130 C°-nál magasabban forró, OH-tartalmú szerves oldószer, vagy négynél több szénatomszámú hidroxillal helyettesített cikloparaffin oldószer adott esetben katalitikus 'mennyiségű organikus tercier bázis jelenlétében, vagy 1—4 szénatomszámú monokarbonsavamid oldószer, továbbá alkáli- ill. alkáliföldfén-Hkarbonát jelenlétében foganatosítjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy 1—4 monokarbonsavamid oldószerként N-dialkil-monokarbonsavamidot használunk. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy OH-tartalmú ciklo-. paraffin oldószerként ciklohexanolt használunk. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy monokarbonsav-