146959. lajstromszámú szabadalom • Összetett tűzálló tégla és eljárás előállítására

2 146.959 Iák 1750 C° fölötti hőfokon üzemeltetett kohászati kemencék boltozatába építve igen rövid élettartamúak, ímert a kemencétekben uralkodó nagy hőmérséklet hatása alatt meglágyulnak, a meglágyult rétegek pedig önsúlyuk hatása alatt leválnak. Ha a fegyverzetet nagyobb tűzállóságú tűzálló anyaggal, például cirkonoxiddal vagy cirkonszilikáttal töltjük meg, az ilyen töltettel ellátott fegyverzetet pedig például krómmagnezititel vagy magnezitkrómmal burkoljuk, a tégla igen nagy hőmérsékleteknek is tartósan ellenáll. Ebben az esetben ugyanis a fegyverzet a burkoló krómimagnezit vagy magnezitikrám réteget még 1750 C° hőfokot meghaladó hőmérsékleten is megbízhatóan tartja, mert a fegyverzetben levő töltet olvadási pontja, illetőleg lágyulási pontja mintegy 2500 C° körül van. A különböző tűzálló anyagok alkalmazásával lehetővé válik továbbá, hogy a tégláikat részben oly anyagokból készítsük, amelyek számos jó tulaj- • donságuk ellenére erre a célra mind ez ideig nem voltak a kívánt mértékiben fölhasználhatók. Ilyen anyag például a dolomit, amely az acélgyártásban mind a mai napig fontos szerepet tölt be. A zsugorított dolomitból készült tégla használatának elterjedését azonban két körülmény is hátráltatja. Az egyik az, hogy a kalcinált dolomit vagy az ebből készült tégla tárolás közben a levegő nedvességével hidrátot képez. A másik hátrányos körülmény, hogy a dolomitban levő béta-dikalciumszilikát felhasználáskor hajlamos gamma-dikalciumszilikáttá való átalakulásra és ezért a zsugorított dolomitból készült téglák szétporladnak. A dolomit e hátrányos tulajdonságának, nevezetesen a szétporladásra való hajiamosságnak megszüntetése végett alkalmazzák már az úgynevezett stabilizálást, ez azonban, mint ismeretes, lerontja a dolomit jó tulajdonságait és alkalmatlanná teszi nagyobb hőmérsékletéknek kitett helyelken való 'beépítésre. A találmány értelmében mármost lehetővé válik e hátrányok hatásos kiküszöbölése. Ha ugyanis a fegyverzet tölteteként zsugorított dolomitot, burkolatként viszont például magnezitot alkalmazunk, a dolomit felületének túlnyomó részén a levegőtől légmentesen el van zárva. Ezt az elzárást teljessé tehetjük, ha a fegyverzetben elhelyezkedő töltetet két homlokoldalán fedőréteggel borítjuk. Ez a fedőréteg lehet például nagy szuroktartalmú víz-" mentes kátrány, alkothatja azonban a fedőréteget a burkolat anyaga is. Utóbbi megoldás különösen akkor alkalmazható, ha a fegyverzetet legalább a tégla egyik homlokfelületétől hézag választja el és így a tégla nagy hőmérsékletnek kitett homlokfelületén lehetőség van körülibeiül•. 20—30 mim vastagságú burkolati réteg elhelyezésére. Kísérleteink szerint az ilyen téglák a. szétporladás veszélye nélkül hosszú ideig tárolhatók. Üzemben egyrészt a fegyverzet oxidálódása folytán a dolomitba diffundáló vasoxid stabilizáló anyagként hat, másrészt a dolomit a kemencetérben uralkodó nagy hőmérséklet hatására utánzsugorodik, ami biztosítja, hogy a tégla belsejében nem lépnek föl olyan hőmérséklet okozta káros feszültségek, amelyek rétegleválást okoznának. A találmány szerinti téglákat önmagában ismert módon elláthatjuk oxidálódó fémből készült köpennyel is, amely a tégla tűzálló kerámiai anyagból készült burkolatát legalább részben lefedi. Ez a köpeny lehet például U keresztmetszetű hasábos test, amely a négyszögkeresztmetszetű téglát három oldalról körülveszi. Ugyancsak önmagában ismert módon elláthatjuk a téglát függesztő kengyellel vagy nyúlvánnyal is, amely célszerűjen a fegyverzeten van kialakítva és túlnyúl a tégla egyik homlokoldalán. A találmány szerinti összetett téglák előállítása végett általában úgy járhatunk el, hogy oxidálódó fémből készült hüvely alakú fegyverzetet tűzálló kerámiai anyaggal töltünk meg, a töltettel ellátott fegyverzetet tűzálló kerámiai anyagból készült burkolattal vesszük körül, majd a töltetből, fegyverzetbőr és burkolatból álló egységet a fegyverzet falára merőleges irányban összesajtoljuk és kiszárítjuk. A találmányt a továbbiakban a rajzok alapján részletesebben ismertetjük, amelyek a találmány szerinti összetett tégla néhány példakénti kiviteli alakját, valamint előállítási , módját tüntetik föl, nevezetesen: az 1. ábra az egyik példakénti kiviteli alaknak a 2. ábra I—I vonala mentén vett hosszmetszete. A 2. ábra az 1. ábra II—II vonala mentén vett keresztmetszet. A 3., illetőleg 4. ábra az 1. és 2. ábra szerinti összetett tégla előállításának módját tünteti föl, mégpedig a 4. ábra III—III vonala mentén vett hosszmetszetben, illetőleg a 3. ábra IV—IV vonala mentén vett keresztmetszetben. Az 5. ábra a 4. ábrához hasonló metszetet tüntet fel. A 6. ábra más példakénti kiviteli alaknak a 7. ábra VI—VI vonala mentén vett hosszmetszete. A 7. ábra a 6. ábra VII—VII vonala mentén vett keresztmetszet. A 8. ábra ismét más példakénti kiviteli alaknak a 9. ábra VIII—VIII vonala mentén vett hosszmetszete. A 9. ábra a 8. ábra IX—IX vonala mentén vett keresztmetszet. A 10. ábra ismét más példakénti kiviteli alaknak a 11. ábra X—X vonala mentén vett hosszmetszete. A 11. ábra a 10. ábra XI—XI vonala mentén vett keresztmetszet. A 12. ábra a 10. és 11. ábra szerinti példakénti kiviteli alakhoz hasonló tégla előállításának módját tünteti föl a 13. ábra Xll—XII vonala mentén vett hosszmetszetben. , A 13. ábra a 12. ábra XIII—XIII vonala mentén vett keresztmetszet. A 14. ábra a 13. ábrához hasonló keresztmetszetet tüntet föl. Ä 15. ábra az 1. és 2. ábrához hasonló példakénti kiviteli alak előállításának módját tünteti föl hosszmetszetben. A 16. ábra a 15. ábra szerinti példakénti kiviteli alak keresztmetszete az 5. ábrához hasonló metszetben. A 17. ábra további példáik én ti kiviteli alak előállításának módját tünteti föl a 18. ábra XVII— XVII vonala mentén vett hosszmetszetben.