146933. lajstromszámú szabadalom • Nagyfeszültségű elektronikus feszültségstabilizátor

2 ; 146:933 feszültség ingadozásait, így a soros szabályozócső trióda is lehet. Ha a fázisfordítást erősítőeső végzi, egyúttal tovább erősíthető a szabályozócső vezérlőjele, amivel fokozni lehet a stabilizálást. A találmány egyik példaképpeni kiviteli alakja az 1. ábrán feltüntetett elvi kapcsolási rajzon láthatód. Á stabilizálandó egyenfeszültséget az ábrán megadott polaritással az 1 és 2 bemeneti pontokra kell kapcsolni, és a 3, 4 kimeneti pontokról vehető le a stabilizált feszültség. Az 5 szabályozócső anódja a pozitív 1 bemeneti ponthoz és katódja a pozitív 3 kimeneti ponthoz csatlakozik, belső ellenállását pedig a 6 fázisfordító erősítőcső közbeiktatásával a 7 vezérlőcső szabályozza. A 3, 4 kimeneti pontok közé a 8, 9 ellenállásokból, a 10 potenciométerből és a 11, 12 ellenállásokból álló feszültségosztó van beiktatva. A 7 vezérlőcső 13 vezérlőrácsa csúszóérintkező útján a 10 potenciométer 19 pontjával van összekötve, 14 'katódját a 15 stabilizátorcső tartja a 8 és a 9 ellenállás közös 20 pontjához képest állandó feszültségen. Ilyen módon ebben a kapcsolásban 19 a szábályozópont, 20 az alappont és 14 a referenciapont, tehát a 20 alappont és a 19 szabályozópont között kapjuk a szabályozófeszültséget., továbbá a 20 alappont és a 14 referenciapont között létesítjük a 15 stabllizátorcsővel a referenciafeszültséget. A 16 ellenállás, a 7 vezérlőcső anód'köri munkaellenállása, az itt fellépő feszültségesés vezérli a 6 fázisfordító erősítőcsövet. A 7 vezérlőcső áramának változásai nem befolyásolják a feszültségosztóban folyó áramot, mert ezeket a változásokat kiegyenlíti a 15 stabilizátorcső, amely állandó értéken tartja a 7 vezérlőcső tápfeszültségét. A 17 ellenállás a 15 stabilizátorcső áramkorlátozó ellenállása. Az 5 szabályozócső vezérlőfeszültségét a 6 fázisfordító erősítőcső 18 munkaellenállása szolgáltatja. A 12 ellenállás változtatásával igen nagy feszültségtartományban (kb. 500 V és több ezer volt között) használható a stabilizátor. A stabilizált feszültség pontos beállítására a 10 potenciométer szolgál. Ebben az elrendezésben a bemeneti feszültség + 15%-os ingadozásai csak + 1 V változást idéznek elő a kimeneten. Az 5, 6, 7 elektroncsövek többrácsúak is lehetnek, de a kielégítő működéshez triódák is megfelelnek és ebben az esetben a 6 fázisfordító erősítőcső és a 7 vezérlőcső egyetlen kettős, triódába vonható össze. Gyakorlati esetekben az esetleges- berezgések megakadályozása végett egyes pontok között szűrőkondenzátorpkra és rezgésgátló ellenállásokra lehet szükség. A találmány valamivel költségesebben, de még jobb stabilitás elérésével úgy is megvalósítható, hogy az 1. ábra szerinti kapcsolásban a 8 ellenállást egy vagy több stabilizátorcső helyettesíti. Ekkor a 7 vezérlőcső 16 munkaellenállását a 15 stabilizátorcső anódja helyett a pozitív 3 kimeneti ponthoz is lehet csatlakoztatni. Szabadalmi igénypontok: 1. Egyenfeszültség stabilizálására alkalmas nagyfeszültségű elektronikus feszültségstabilizátor, amelyben a terheléssel egy erősítőcső, úgynevezett szabályozócső (5) ván sorbakapcsolva és e szabályozócsövet egy második erősítőcső, úgynevezett vezérlőcső (7) útján, a kimenettel párhuzamosan kapcsolt feszültségosztó két pontja, az úgynevezett szabályozópont és alappont közötti feszültségnek és egy feszültségstabilizáló kapcsolási elemmel előállított referenciafeszültségnek a különbsége vezérli, azzal jellemezve, hogy az alappont (20) a .feszültségosztón a pozitív kimeneti pont (3) és a szabályozópont (19) között van megválasztva, a re^ íerenciafészültségét előállító stabilizáló elem az alappont (20). és a vezérlőcső katódja (14) közé van beiktatva, a vezérlőcső vezérlőrácsa (13) a feszültségosztó szabályozópontjához. (19) csatlakozik, s a szabályozócső (5) vezérlőrácsa fázisfordító kapcso-lási elem közbeiktatásával van összekötve a veíérlőcső (7) anódjával (22). . 2. Az 1. igényponttal meghatározott nagyfeszültségű elektronikus feszültségstabilizátor kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a referenciafeszültségét előállító feszültségstabilizaló kapcsolási elem gáztöltésű stabilizátorcső (15), fázisfordító kapcsolási eleme egy elektroncső (6), és feszültségosztóján három leágazás van, amelyek közül a pozitív kimeneti ponttól számított első leágazás az alappont (20), amelyhez a fázisfordító elektroncső (6) katódja (25) és a stabilizátorcső (15) anódja (24) csatlakozik, a második leágazás a szábályozópont (19), a harmadik leágazás (21) pedig egy ellenálláson (17) keresztül össze van kötve a stabilizátorcső (15) és a vezérlőcső (7) katódjával (26, ill. 14), továbbá a vezérlőcső anódja (22) a fázisfordítócső (6) vezérlőrácsához (23) és egy ellenálláson (16) keresztül a stabilizátorcső (15) anódjához (24) csatlakozik, a fázisfordítócső anódja viszont a szabályozócső vezérlőrácsávál (28) van összekötve. 3. A 2. igényponttal meghatározott kiviteli alak változata, azzal jellemezve, hogy feszültségosztójánák a pozitív kimeneti ponttól (3) az első leágazásig (20) terjedő szakaszát egy vagy több gáztöltésű stabilizátorcső alkotja. 4. A 3. igényponttal meghatározott nagyfeszültségű elektronikus feszültségstabilizátor változata, azzal jellemezve, hogy a vezérlőcső (7) anódja (22) egy ellenálláson keresztül nem a referenciafeszültséget előállító stabilizátorcső (15) anódjához (24), hanem a pozitív kimeneti ponthoz (3) csatlakozik. 1 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 60721. Terv Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21-23.