146929. lajstromszámú szabadalom • Nagystabilitású, kaszkód-kapcsolású, ellenütemű egyenfeszültségű erősítő

Megjelent: 1960. május 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.929. SZÁM 21. a4

. 21—35. OSZTÁLY — SO-641. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Nagystabilitású, kaszkód-kapcsolású, ellenütemű egyenfeszültségű erősítő Elektronikus Mérőkészülékek Gyára, Budapest által megnevezett feltaláló: ,' Szondi József kutatómérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. január 7. Kis egyenfeszültségek vagy kis egyenfeszültségváltozások felerősítésére szolgálnak az egyenáramú erősítők. A cél elérésiére igen sok megoldás áll rendelkezésre, mindegyikre azonban többé-kevésbé jellemző az a hátrány, hogy a bemenetre adott konstans-jel mellett a kijövő felerősített jel ingadozásokat mutat. Ezen ingadozások úgy rövid, mint hosszú időtartam alatt lejátszódó értékváltozásokat mutatnak. Az ilyen ingadozások ellen elsősorban a tápfeszültség stabilizálásával és negatív visszacsatolás alkalmazásával védekeznek. Az első megoldás teljesítményfelvétel növekedést jelent, az utóbbi pedig erősítéscsökkentéshez, valamint a magasabb frekvenciák felé lineáris torzításhoz vezet, A találmány tárgyát képező megoldás az áramforrás stabilitását megoldja anélkül, hogy teljesítményfelvétel növekedést okozna, sőt azonos felépítésű más erősítőkkel szemben teljesítményfelvétel megtakarítást eredményez. Továbbá nagymérvű — a munkapontra vonatkozó — negatív visszacsatolást tartalmaz, amely a munkaponti stabilitást igen nagymértékben megnöveli, az erősítés mértékét azonban egyáltalában nem csökkenti. A felső frekvenciahatárok felé a sávszélesség kibővítése a megszokott és közismert módszerekkel továbbra is akadály nélkül elvégezhető és az egyéb kapcsolású erősítőkkel elérhető majdmális sávszélesség és erősítés ezzel a kapcsolással is megvalósítható. A kapcsolás lényege a következő: általában ismert ellenütemű kapcsolású erősítőfokozatok egymásután kapcsolása oly módon, hogy az anódáram az erősítőfokozatokat, mint soros áramkört járja át. Az áramkör áramát a legnagyobb teljesítményű erősítőfokozat szabja meg. A kisebb áramfelvételű erősítői okozatokkal parallel elektronikus shunt helyezkedik el, amely önmagától beálló megfelelő értékével az egyes erősítőfokozatokra eső tápfeszültséghányadat pontos értéken tartja. A legnagyobb teljesítményű erősítőfokozat ellátja — egyébként a kapcsolásban nem alkalmazott és közismert — soros áteresztő csöves stabilizátor anódpótló szerepét is. Így ennek következtében a szükséges tápfeszültség nem magasabb, mint a megszokott soros stabilizációval rendelkező tápfeszültség teljesítményfelvétele. Az utolsó két fokozatban alkalmazoitt negatív visszacsatolás a passzív elemekből álló szűrőlánc hatását az utolsó két fokozat ossz erősítésének mértékével megnöveli. Ezáltal az utolsó fokozat anódjáról levehető jel sem tartalmaz zavaró búgásf észültségét. Az egész kapcsolásra jellemző, hogy az alkalmazott áram- és feszültségstabilizálások, valamint negatív visszacsatolások az egész kapcsolásra csak mint kaszkód-erősítőre hatásosak. Így az elektroncsövek résztápfeszültségei (előfeszültség, anódtápfeszültség) nagy stabilitást mutatnak. Viszont a kapcsolás ellenütemű erősítő erősítését, frekvenciaátvitelét és lineáris torzítását változatlanul meg- * tartja. A kiviteli alakot az 1. ábrán mutatjuk be: három fokozatból áll: az első fokozat —VI— és —V2— csövekkel egy fázisfordító, második fokozat —V3— és —V4— csövekkel előerősítő ellenütemű kapcsolásban, a harmadik fokozat —V5— és —V6— csövekkel végerősítő eülenütemű kapcsolásban. A —V7— és —V9— az első fokozat, a —V8— és —V10— a második fokozat elektronikus shuntje. A Cl—, —C2— és —Ll— az összanódáram szűrésére szolgáló passzív elem. Az anódáram szempontjából az erősítő fokozatok sorba vannak kapcsolva, erősítő kaszkód-felépítésű. A rajtuk fellépő feszültségesést az egyes fokozatokkal parallel kapcsolt elektronikus shuntök stabilizálják. A —Cn— kondenzátor hatására a végfokozat anódjáról levehető hasznos jel zavaró jelfeszültsége minimálisra csökken. Az erősítőlánc anódáraima, ha a kapcsolást ellenütemuen, vagy szimmetrikusan vezéreljük — mint ahogy a kapcsolási rajz mutatja — a gyakorlatilag kihasznált kivezérlési tartományon belül konstans. Az áramok