146895. lajstromszámú szabadalom • Többkatódos csillókisülési cső impulzusszámláló berendezésekhez

2 146.895 tódra ugrik át a kisülés. Az egy impulzussal továbbító dekatronok kisülésének körbehajtása kissé eltérő módon, de hasonló elvek alapján történik. Ilyen berendezések vannak ismertetve pl. az alábbi folyóiratokban: Elektronic Engineering, 1950. 22 kötet 173. oldalán, az Elektronic Engineering, 1952. 24. kötet 48. és 272. oldalán, továbbá a KFKI Közlemények 1956. 4. kötet 438. oldalán. Az impulzusok hatására a sorban egymás után következő' elektródokra való átugrassál a kisülés tíz impulzusonként,, egyszer körben halad a csőben. Bármely időpontban az éppen kisüléssel fedett pozíciójelző katódon látható fényjelenség módot ad a betáplált impulzusok számának közvetlen elolvasására egyáltalában a csövön kívül elhelyezett 0—9 számjegyekkel ellátott skála segítségével. A 0 jelzésű katód külön van kivezetve, a többi kilenc egy közös kivezetéssel rendelkezik. A 0-katód vezetékébe iktatott ellenálláson a katódra érkező kisülés árama feszültségesést okoz, ez felhasználható egy következő dekadikus osztófokozat vezérlésére. Az eddig használatos dekatronok felépítése elég bonyolult. Az egyik, a számlálási sebesség szempontjából leggyorsabb típusnál (3 továbbítós) 40 db nikkelhuzaiból készített katódbot elektromos ponthegesztéssel egyenként van rögzítve a közös tartógyűrűkre, a katódok és a tartóigyűrűk távolságtartására megfelelően kilyukgatott keramikus szigetelőanyagot, esetleg csillámlemezt használnak. A keramikus anyagok vákuumtechnikai kezelése s így a dekatronok gyártástechnológiája komplikált. A külföldön iparilag gyártott példányok adatai emiatt elég nagy szórást mutatnak. A találmány szerinti új megoldás, melyet rétegezett (szendvics) típusú dekatronnak nevezhetünk, az említett konstrukciós nehézségeket, s azok hátrányos következményeit jórészt kiküszöböli, ezenfelül azonban a dekatron működési karakterisztikáit is megjavítja. A rétegezett szerkezeti megoldással olyan újabb geometriai elrendezések is megvalósíthatók, melyekre az eddigi szerelés miatt nem volt lehetőség. Az új típusú dekatron lényege az, hogy az egyes összetartozó katód és továbbító elektród csoportok fémlemezből készült tárcsákból vagy gyűrűkből vannak kiképezve akként, hogy a tárcsák, ill. gyűrűk, külső, ill. belső részén az egyes katódok kívánt formája kimetszésekkel van kialakítva. E síik-elektród csoportokat egymástól vékony kör, vagy gyűrű alakú csillám, vagy egyéb szigetelőlemezek választják el, amelyek meggátolják az egyes elektród csoportok érintkezését, de az; elektródokat nem fedik be teljesen, hanem a választott megoldás szerint a tárcsa külső, vagy belső részén levő kisülési felületeket, szabadon hagyják. Az egyes tárcsák egymáshoz képest el vannak forgatva oly módon, hogy egyetlen elektród se kerüljön egy másikkal teljes fedésbe és a fém, valamint szigetelőlemezekből álló rendszer pl. összeszorítással helytállóan rögzítve van. A katódrendszer elektromos kapcsolása, valamint a gáztöltésű burában való elhelyezése az ismert megoldásoktól nem tér el. Az alábbi példa a találmány szerinti berendezés egy célszerű kiviteli alakját ismerteti anélkül, hogy a találmányt a példa korlátozná. Az 1. ábra a régebbi 40 elektródos dekatronnak megfelelő működésű találmány szerinti dekatron egy katódcsoportját, a 2. ábra egy összeszerelt elektródarendszer felülnézetét, a 3. ábra az oldalnézetét tünteti fel. Az 1. ábra szerinti alakú elektród vékony fémlemezből van sajtolva. A 3. ábrán —1— az —a, b, c, d— elektródcsoportdkat, •—2— pedig a szigetelőlemezeket jelenti. A szerelvény rendszert az 1. és 3. ábra szerint az elektródgyűrűk belső, ill. külső részén meghagyott —3— rögzítőfülek tartják össze, melyek a —2— szigetelőlemezek —4— nyílásain vannak átvezetve. A —3— rögzítőfülek egyúttal elektromos hozzávezetésül szolgálnak. A 2. ábrán látható 40 elektródos számolócső működése a következő: ao-g a pozíciójelző katódok, bo-9, co-9, és do- o a sorban következő továbbító elektródok. A b elektródcsoport ellenálláson keresztül, a c csoport közvetlenül, és a d továbbító sorozat ellenálláson át kis pozitív előfészültségét kap; impulzusszünetben tehát csak a pozíciójelzők kapnak a csillókisüléshez szükséges áramsűrűséget, s így pl. az ao katód világít. A továbbító negatív impulzust a b és c elektródokra egyidejűleg betáplálva, ezek az impulzus tartamára a pozíciójelzőknél negatívabbak lesznek, a b2 elektródra, majd mivel ennek áramát ellenállás limitálja, a C2-re vándorol a kisülés s itt van az impulzus végéig. Az impulzus után b és c eredeti pozitív potenciáljukra kerülnek, s hasonló' továbbítási mechanizmus a d2

továbbító elektród érintésével az a3 pozíciójelzőre viszi a kisülést. A találmány szerinti dekatron előnyei a következők : Az eddigi típustól eltérően nincs szükség a katódbotolkat a közös tartógyűrűkre erősítő hegesztésre, mert a katódbotok szerepét a csillag ágai veszik át. Elmarad az elég nagyméretű és vákuumtechnikai szempontból nehezen kezelhető kerámiai testek alkalmazása is, a gyártástechnológia tehát kedvezőbb. A megfelelő alakú elektródok gáztalanítása külső nagyfrekvenciás izzítással vákuumiban egyszerűen és gyorsan megvalósítható, amire az ismert típus esetén az elektródok geometriája miatt nincs lehetőség. A kisüléssel fedett katódfelület az eddigihez képest merőleges helyzetet foglal el, amely jobb láthatóságot biztosít, és a csillag ágai alakjának megfelelő kiképzésével markáns pozíciójelzés valósítható meg. A szerelvény megfelelő összeszorítása biztosítja a kisülés lokalizáltságát, a szigetelőanyag közelsége ugyanis meggátolja a kisülés spontán kiterjedéséhez szükséges potenciálviszonyok kialakulását. A találmány szerinti dekatron működési karakterisztikái is jó irányban befolyásolhatók az elektródok alakjának geometria jávai. A régi típusú dekatroncsőben ugyanis a konstrukciós lehetőségek határai miatt elég nagy távolságra (1—2 mm) vannak egymástól a szomszédos katódbotok (horizon-