146871. lajstromszámú szabadalom • Elektronikus automatikusan változó frekvencia karakterisztikájú szintszabályozó berendezés
Megjelent: 1960. május 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.871. SZÁM 21. a*. 36—37. OSZTÁLY - FA—303. ALAPSZÁM mmemammmmmmimmaasmBmmmsBasa< I LHUIII'IIIIII uimnii'ii 'MM ; II. , IDUHL' mim mmmi i'i i" m n, ,'in" I«I,! Elektronikus automatikusan változó frekvencia karakterisztikájú szintszabályozó berendezés Farkas Vilmos postamérnök, Budapest A bejelentés napja: 1956. június 16. A találmány elektronikus automatikusan változó frekvencia karakterisztikájú szintszabályozó berendezés vivőfrekvenciás távközlő összeköttetés számára, főleg légvezetékeknél. Légvezetéken alkalmazott vivőfrekvenciás rendszerék által létesített távközlő összeköttetéseknek — éppen úgy, mint bárnjely más távközlő összeköttetésnek — konstans és kis értékű maradék csillapítással kell működnie. Ezen követelmény kielégítésére különleges műkapcsolásra van szükség, ha el akarjuk kerülni az állandó felügyeletet és a kézi szabályozást, mert az alapáramkörként alkalmazott légvezeték csillapítása nagymértékben ingadozik az időjárás függvényében.- Különösen megnehezíti a követelmények maradéktalan kielégítését az a jól ismert tény, hogy a légvezetékeknél a fent említett osiUapításingadozás minden egyes frekvencián különböző értékű. A vivőfrekvenciás rendszereknek tartalmazniuk kell egy olyan szabályozóelemet, melynek csillapítása adott frekvenda-karakterisztikájú és külső vezérléssel változtatható. Ennek az elemnek a vezérlését egy, a vonalcsillapítással arányosan változó szintű jelzőfrekvencia végzi. Ezt a jelzőfrekvenciát nevezzük általában és jelen leírásban is a következőkben pilot frekvenciának. A vonalról beérkező jelet a pilot-indikátornak nevezett egység veszi fel. A pilot-indikátor e jel frekvencia szerinti kiválasztására, erősítésére és egyenirányítására szolgál. Automatikus szintszabályozás céljára jelenleg lényegileg négy különböző rendszert használnak vivőfrekvenciás légvezetékes távközlésnél. Ezek közül az első kettő frekvencia-csatornánként szabályoz és leggyakrabban magát a vivőfrekvenciát használja fel e célra, míg a másik két rendszer a teljes vivőfrekvenciás csoport szabályozását együtt végzi. Az előbb említett első két rendszer közül az elsőnél a vivőfrekvenciát és mindkét oldalsávot, a másodiknál a vivőfrekvencia mellett csak az egyik oldalsávot bocsátják ki a vonalra. A vevőállomáson minden vivőfrekvenciát különválasztanak és-ezeket az időjárástól függően különbözően csillapított frekvenciókat használják fel különkülön jelzőfrekvenciákként és jelzésük szerint szabályozzák a szintet. Ezek közül az első rendszernek hátránya kétszeres "sávszélesség igénye, a másodiknak, hogy egyszerű módon történő1 demodulálás esetén megengedhetetien mértékű torzítások lépnek fel és mindkettő közös hátrányai hogy minden csatornához külön szabályozás szükséges, továbbá hogy kommerciális rádiókészülékekkel lehallgathatók. így ezen rendszerek csak speciális célokra használhatók. A harmadik fajta rendszer a motoros szintszabályozás. Lényege a következő: A vonalról érkező teljes frekvenciacsoport az adott pilot-frekvenciával együtt átmegy egy változtatható csillapítású és váltózó csillapítás-frekvencia karakterisztikájú négy-póluson. A pilot-f rekvenciát fix erősítő után egy szűrő kiválasztja, kézzel szabályozható erősítőn át egyenirányítva, jelfogó egységhez vezeti, mely a helyes forgásirányt megszabva, a szabályozó motort működteti. A motor működésével a fentebb említett négy pólus csillapítását szükség szerint növeli, vagy csökkenti úgy, hogy ez a mindenkori vonalcsillapítást egy állandó értékre egészíti ki. Ezáltal a vevőrészhez a vonal időjárástól és frekvenciától függő csillapításától független szint érkezik, ez azonban mindig kisebb, mint a vonalról bármikor érkező legalacsonyabb szint. Ennek a rendszernek hátránya, hogy a motor rendkívül pontos finom mechanikai munkát igényel, továbbá a mechanikus és mozgó alkatrészek több karbantartásra szorulnak és meghibásodási lehetőségük nagyobb. Másrészt a mop ^oros rendszernél az impedancia, pontos értéken való tartására beiktatott előerősítő változó szinteket kap. Ez maga után vonja a torzítási tényező értékének változását ä vqnal állapotának függvényében. Ugyanakkor kedvezőtlen esetben a túlvezérlés veszélye is fennforoghat, ezért azt feleslegesen nagyobb szintek átvitelére kell méretezni. Ezen túlmenően a változtatható csillapítású tagot konstans impedanciájú előerősítő és fix csillapító tag előzi meg, hogy a vonaltól elválassza. Hogy melyiket kapcsolják a szabályozó tag elé mindig
