146798. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diizopropil-aminoetanol előállítására

o Megjelent: 1960. április 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.798. SZÁM 12. q. 1-13. OSZTÁLY — GO—664. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás diizopropilaminoetanol előállítására Gyógyszeripari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Kasztreiner Endre, dr. Vargha László, Horváth Dezsőné, Institoris László A bejelentés napja: 1958. december 2. A dialkilaminoetanolok értékes kiinduló anyagok erős fiziológiai hatású (pl. görcsoldó, fájdalomcsillapító stb.) észterbázisok és kvaternér vegyületek előállítására. A csoport számos tagjának előállítását közli a kémiai szakirodalom. A diizopropilaminoetanol előállitására azooban csak egy eljárást közöltek a Liebig's Annalen 371. köt. 145. oldalán. Ennek az előállítási módnak a lényege az, hogy diizopropilamint és etilénklórhidrint nyomás alatt diizopropilaminoetanollá kondenzálnak. A cikk rendkívül szűkszavú, termelési adatot nem közöl és a diizopropilaminoetanolt csak forrásipontjával definiálja. Az eljárás reprodukciója mindössze 20% diizopropilaminoetanolt eredményezett. Analóg szekundér aminek és etilénoxid reakcióira a szakirodalomi számos; példával szolgál. A reakciót általában megfelelő oldószer (víz, alkoholok) jelenlétében szokták kivitelezni: ezek a hidroxiltartalmú vegyületek katalizálják az addiciót. Az irodalomban több cikk tanúskodik arról, hogy száraz, tiszta aminek nem reagálnak etilénoxiddal. (Ber. 34. köt. 3482 old.; Am. Soc. 54. köt. 2925 old; Am. Soc. 59. köt. 2248 old; Cham. Abstr. 46. köt. 8108 old.) A víz, vagy alkoholok alkalmazása azonban azzal a hátránnyal jár, hogy — különösen olyan esetben, amikor a reakciót mgasabb hőmérsékleten végezzük — maga az oldószer is reakcióba lép az etilénoxiddal, éppen a jelenlevő, bázisnak, mint katalizátornak a hatására. Ennek következményeként az oldószer is fogyaszt etilénoxidot, továbbá olyan melléktermékek (alkoxietanolok, polietilénoxid-származékok) képződnek, melyek forráspontja közelesik a kívánt végtermékéhez, és ezért elkülönítésük nehéz. Más hátrány az, hogy víz alkalmazása esetén a reakció robbanásszerűen hevessé válhat, (Am. Soc. 54. köt. 2925 old.) Általános jelenség az is, hogy a reakció nem áll meg a dialkilaminoetanol képződésénél, hanem tovább megy, úgyhogy a dialkilaminoetanol további etilénoxidot addicionál és nagy molekulasúlyú melléktermékek képződnek (Am. Soc. 54. köt. 2925 old.). Találmányunk azon a felismerésen alapszik, hogy a diizopropilamin víztől és alifás alkoholtól mentes közegben is reagál etilénoxiddal, és jó termeléssel képződik a diizopropilaminoetanol, a magasabb forráspontú melléktermékek mennyisége pedig elenyészően csekély. A találmány szerinti eljárásnál tehát a diizopropilamint és az etilén oxidot víztől és alifás alkoholtól mentes közegben reagáltatjuk egymással. A reakcióban résztvevő anyagokat összekeverve egyéb anyagoktól mentesen reagáltathatjuk. Ügy találtuk, hogy a reakciót meggyorsíthatjuk, ha a kiindulási anyagokhoz a végterméket imár a reakció kezdetén hozzáadjuk. Célszerűen 10—15 mól%-nyi mennyiségű diizopropilaiminoetanolt adunk hozzá. Ilyen módon nemcsak a reakciót rövidíthetjük meg, hanem a magasabb forráspontú termékek mennyiségét is csökkenthetjük. 1. példa: 303 g (3 mól) diizopropilamin és 139 g (3.15 mól) etilénoxid elegyét autoklávban 130—140 C° közötti hőmérsékleten melegítjük. A reakció lassan indul meg és csak kb. 2 órával ia 130 C° elérése után, amikor már a diizopropilamin kb. 10%-a elreagált, kezd a reakció gyorsulni. Ezt a nyomás esése jelzi. A reakció 12 órával a 130 C° elérése után fejeződik be. Az; elegyből az etilénoxid feleslegét és a változatlan diizopropilamint légköri nyomáson ledesztilláljuk, majd vákuumban folytatjuk a desztillációt. 414 g (95.2%) diizopropilaminoetanolt kapunk, mely 52 Hg mm-en 104—106 C°-on desztillál. A desztillációs maradék mindössze 11.2 g. 2. példa: 303 g (3 mól) diizopropilamin, 43.5 g diizopropilaminoetanol (0.3 mól) és 139 g {3,15 mól) etilénoxid