146781. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyhatású p-toluolszulfonilamino-ecetsav-származékok előállítására
2 146.781 1. példa: 46 g p-toluol-saulfonilamino-ecetsavat és 55 g butilbromidot 200 <ml 3 n NaOH jelenlétében 12 óráig visszafolyató hűtő alatt melegítjük. A reakcióterméket aktív szénnel derítjük és szűrjük. A szűrletből a nyersterméket tömény sósavval kicsapjuk. Híg kénsavból átkristályosítva 29 g tiszta p-toluol-szulfonil-N-butil^glikokolt kapunk. Op. 105—106 C°. 2. példa: 46 g p-toluol-szulfonilamino-ecetsavat óvatosan 62 g dietilszulfáttal és 200 g 3n NaOH-al keverünk össze. A keveréket visszafolyató hűtő alatt 1 óra hosszat melegítjük. A reakcióelegyet úgy dolgozzuk fel, mint az 1. példában. Híg ecetsavból átkristályosítva 33 g p-toluolnszulfonil-N-etilaminoecetsavat kapunk. Op. 144—145 C°. 3. példa: 22,9 g p-toluol-szulfonilamino-ecetsavat 40 g p-toluol-szulfonsavbutilésztert 100 ml 3n NaOH-al 2—3 órán át visszafolyató hűtő alatt addig melegítjük, míg teljes oldódás be nem következik. A reakciókeveréket azután hígított sósavba öntjük. A kiváló olajos termék hűtőszekrényben kristályos termékké dermed. A kristályokat leszívatjuk, vízzel mossuk és levegővel szárítjuk. 17 g a hozam, p-toluol-szulfonil-N-butilammo-ecetsavat benzol és petroléter elegyéből átkristályosítva 106° olvadáspontú terméket kapunk. 4. példa: 11,5 g p-toluol-szulfonilamino-ecetsavat 18,4 g izobutiljodiddal és 50 ml 3n NaOH-al visszafolyató hűtő1 alatt hevítünk. A reakcióikeveréket aktív szénnel derítjük és híg sósavval az anyagot kicsapjuk. A csapadékot mossuk és híg ecetsavban nátriumszulfit jelenlétében átkristályosítjuk. Ily módon 6 g tiszta p-toluolnszuKonil-N-izobutilaminoecetsavat kapunk, melynek op.-ja 96—98 C°. Az 1—4. példákhoz hasonlóan állíthatjuk elő az alábbi származékokat: p-toluol-szulfonil-N-propilamino-ecetsav, op. 101—103 C° p-toluol-szulfonil-N-izopropilamino-ecetsav, op. 138—140 C° p-toluol-szulfonil-N-n-amilamino-ecetsav, op. 95—96 C° p-tolucl-szulfonil-N-izoarmlarnino-ecetsav, op. 106—108 C° p-toluol-szulfonil-N-n-hexilamino-ecetsav, op. 108—109 C° p-toluol-szulfonil-N4>util-terciéramino-ecetsav, op. 101—102 C°. 5. példa: 12,3 g klórecetsav etilésztert lassan 13 g amilaminba csepegtetünk be és az elegyet oly mértékben hűtjük, hogy a hőmérséklet 10 C°-ot ne haladja meg. Ezután vízfürdőin, melegítjük és a reakciókeveréket 150 ml jeges vízbe öntjük, erős keverés mellett. A keletkezett N-amilamino-ecetsavas-etilésztert éterrel kivonatoljuk és az éteres oldatot szárazra pároljuk. A maradékot 50 ml vízben oldott 6 g nátriumhidroxiddal melegen elszappanosítjuk. A reakciókeveréket sósavval semlegesítjük és szárazra pároljuk. A maradékból N-amilamino-ecetsavat etilalkohol segélyével elkülönítjük és a kivonatot szárazra pároljuk. A maradékot 150 ml víziben 8 g NaOH hozzáadásával oldjuk. A kapott oldathoz apróbb részletekiben 19 g p-toluol-szulfoTulkloridot adunk hozzá. A reakciókeveréket lassan 70 C° hőmérsékletig hevítjük, majd aktív szénnel színtelenítjük. A szűrletből a p-toluol-szulfonil-N-amilamino-ecetsavat sósavval kicsapjuk. Kitermelés 11 g. Hígított ecetsavból átkristályosítva az anyag 95—96 C°-on olvad. R. példa: 13,1 g n-butilamino-ecetsavat —• melyet n-butüamin és klórecetsav kondenzálásával kaptunk — 120 ml etilalkoholban oldunk és klórhidrogén gázt bevezetve észterezzük. A reakcióelegyet csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, a maradékot kevés víziben oldjuk, az oldatot szilárd káliumkarbonát hozzáadásával meglúgosítjuk, majd éterrel kivonatoljuk. Az éteres kivonatot vízmentes nátriumszulfáttal szárítjuk, az étert lehajtjuk és a maradékot vákuumban desztilláljuk. Ily módon megkapott n-butilamino-ecetsavas etilészter 14 mm higanyoszlop nyomáson 88 C° forr. Az így kapott észter 20 ml benzolban készített oldatához 21,6 g p-toluol-szulfonil-klorid ugyancsak benzolos oldatát adjuk hozzá és visszafolyató hűtő alatt 4 óráig melegítjük. A benzolt ledesztilláljuk és a maradékot 15tt/o-os nátronlúggal gyengén melegítve elszappanosítjuk. A lúgos oldatot aktív szénnel színtelenítjük ós a szűrletből hígított sósavval az anyagot kicsapjuk. Ily módon tiszta p-toluolszulfonil-N-n-butilamino-ecetsavat kapunk, mely 40%-os ecetsavból történő átkristályosítás után 104—106 C°-on olvad. 7. példa: 20,3 g p-toluol-szulfonil-N-butilamidot (lásd L. Demény. Rec. trav. chim. 48, 1145, 1928 és 50, ,51, 1931) 9,5 g klórecetsavval és 8 g nátriumhidroxiddal 100 ml vízben 4 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt melegítünk. A reakcióban részt nem vett amidot ecetsavval vagy még előnyösebben szénsavgáz bevezetésével semlegesítve kicsapjuk ós szűréssel elkülönítjük. A szűrletből a p-toluol-szulfonil-N^n-butilammo-ecetsavat sósavval csapjuk ki és a nyersterméket híg kénsavból átkristályosítjuk. Kitermelés 8 g, op. 105—106 C°. Szabadalmi igénypont: Eljárás CH3 — { \ — S02 — N — CH 2 — COOH X=—/ I R általános képletű gyógyászatilag hatásos p-toluolszulfonilamino-ecetsav származékainak előállítására, melyre jellemző, hogy
