146771. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolószerkezetek süveggerendák végeinek összekapcsolására
146.771 2b. ábra az lb. ábrában bemutatott nyúlvány felülnézete, a 3a. ábra a villába betolható haránttámasz metszete, a 3b. ábra II—II vonala szerint, a 3b. ábra a betolható haránttámasz elölnézete ferde horonnyal, a 4. ábra a haránttámasz egy változatának elölnézete, az 5. ábra a villa egy változatának oldalnézete a beépítendő gerenda beakasztott nyúlványával, a 6. ábra a villa egy további kiviteli alakjának oldalnézete. A beépített (10) süveggerendák szabad végén (11) villa van, és ennek előre álló ágain egy-egy nyitott (12a, ül. 12b) fészek. A (11) villa hátsó részében az ágakba két egymással szemköztes (13a, ill. 13b) horony van vésve, melynek mellső (14a, ill. 14b) felfekvő (támasztó) felülete hengerpalástrész, melynek tengelye a nyitott (12a és 12b) fészkek hengeres (15a, ill. 15b) határolófe'lületének tengelyével esik össze. A (14a, ill. 14b) támasztófelületek csak a villaág középső részére terjednek ki; az ágak felső és alsó részén a (16a, ill. 16b) vezetőfelületekbe mennek át, amelyek vízszintesen haladva a villacsúcsoikban végződnek. A (11) villa tövében (17) áttörés van, amelybe a ferde (18) horonnyal ellátott (19) haránttámasz illeszthető (lásd a 3a., 3b. ábra). A (20) nyúlványdarab a beépítendő (21) ácsolatgerendán szimmetrikusan vékonyodik és végén két, oldalt kiálló, vízszintes (22a és 22b) csap van. Ezenkívül a (20) nyúlvány közepe táján oldalt két (23a és 23b) csap áll ki, melyek távolsága a (22a, ül. 22b) csapoktól a (12a, ül. 12b) fészkeik és a (13a, ül. 13b) hornyok közötti távolságnak felel meg. A (21) gerenda beépítéséhez a (20) nyúlványt ferdén alulról (a szabad fejtőtérből) úgy vezetjük be a már beépített (10) gerenda (11) villájába, hogy a (23a, ül. 23b) csapok a kifelé tölcsérszerűen bővülő (12a, ill. 12b) fészkekbe tolódjanak, mimellett a (22a, ül. 22b) csapok a (16a, ill. 16b) vezetőfelületeik mentén csúsznak mindaddig, amíg a (11) villa hátsó részében a (13a, ill. 13b) hornyokba nem lendülnek és ott a (14a, ill. 14b) felfekvő vagy támasztó felületek mögött nem helyezkednek el. Ebben a helyzetben az egymással csuklósan csatolt (10 és 21) gerendák akként vannak reteszelve, hogy azok a beépített gerenda irányvonalában, . azaz a kiszemelt fejtőteret, illetőleg a fejtésvéget támasztó üzemi helyzetükben többé nem húzhatók szét. A (19) haránttámasz behajtásakor a (22a és 22b) csapok az összekötő nyúlványrésszel együtt a ferde (18) hornyokba csúsznak és mindikább lefelé szorulnak, mimellett a beépítésre kerülő gerenda szabad vége a fejtésvégnek szorul. A (10 és 21) süveggerendák ezzel gerendahossz-irányban húzásbiztosan reteszelve vannak és egyidejűleg a fejtésvégre vonatkoztatva is behajlásbiztosan össze vannak kötve egymással. Emellett a haránttámasz csak akkor hajtható be az egymásba tolt gerendavégekbe, ha a gerendák az irányvonalban fekszenek. A (19) haránttámasz kiütésével a gerendának a fejtésvéghez feszített állapota oldódik, a gerenda a saját súlya alatt szabad végével lefelé leesik, miáltal a nyelv a villa támasztó felületei közül kikerül és így ferde helyzetben kivehető. A haránttámasznak a 4. ábrán bemutatott kiviteli változatában a haránttámasz a (24) kettős záró ék alakját veszi fel. Ez esetben mind az alsó, mind a felső (25a, ül. 25b) támaszfelület egyezően hajlik, míg a (24) reteszelő ék (26) hornya ellentétesen. Ez lehetővé teszi, hogy a (21) gerenda ugyanakkora szög elforgását fele akkora ékmozgással érjük el, mint a 3. ábra szerinti (19) haránttámasszal lehetséges volt. A (26) hornyokba fekvő (22a, ill. 22b) csapok ugyanis a (24) reteszelő éknek már félakkora mozgása esetén is ugyanolyan mértékben tolódnak felfelé vagy lefelé, és ezzel a gerenda vagy elválik a fejtésvégtöl, vagy pedig erősen hozzászorul. A "már beépített gerendának az 5. ábrában bemutatott villájánál a vízszintesen haladó (16a, ül. 16b) vezetőfelületek vagy peremek helyett kifelé lehajló (27a, ül. 27b) vezetőperemek vannak. Ezek a lehajló (27a, iü. 27b) vezetőperemek megakadályozzák, hogy a (20) nyúlvány bevezetésekor az visszaessék vagy lecsússzék, úgyhogy a beépítendő gerenda (20) nyúlványa a villába azonnal beakasztható és azt egyetlen bányász könnyen üzemi helyzetébe állíthatja, melyben azután húzáslbiztosan reteszelődik. A 6. ábra egy további kiviteli alakot mutat be, melyben a villa belső oldalán kiálló (28a, ill. 28b) vezetőíelületeinek középrészén egy-egy (29a, ül. 29b) vápája van. A beépítendő (30) gerendának, melynek kúposodó végén a (31) ütközők oldalnézetben körülbelül U alakiban vannak kiképezve, a pl. (29a) vápába való beakasztása után a (30) gerenda szabad végét felfelé lendítjük (A nyíl irány) és azután a villába csúsztatva betoljuk (B nyíl irány), míg a (32) csapok nyitott (33) fészkekbe nem fekszenek. Ha a (30) gerenda a fejtésvéghez nyomódik, a (31) ütközők a (34) támaszfelületek mögé kerülnek, úgyhogy a (10 és 30) gerendák egymással hosszirányban reteszelődnek. A (17) nyílásba haránttámaszt hajtva a (30) gerenda a fejtésvéghez feszül. A találmány szerinti csuklós gerendakapcsolás felépítésében egyszerű és legegyszerűbb kezelés mellett is nagy biztonságot nyújt. Szabadalmi igénypontok: 1. Kapcsolószerkezetek süveggerendáik végeinek kapcsolására, 'mely az egyik gerenda végére erősített nyúlványdarafoból és a másiknak végére erősített villából áll, azzal jellemezve, hogy a nyúlványdarabon csappárok, a villán pedig egyik csappár felvételére való csapfészek és; a másik csappár felvételére való hornyok vannak kiképezve oly módon, hogy üzemi helyzetben a gerendák hosszirányú elmozdulását megakadályozzák. 2. Az 1. igénypont szerinti kapcsolószerkezet kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a (20) nyúlványdarab végein (22a, 22b) csapok vannak, amelyek a villafal (13a, 13b) hornyaiba nyúlnak. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti kapcsolószerkezet kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a (20) nyúlványdarab végén két, egymással szemköztes (22a, 22b) csap van megerősítve, amelyek a (11) villa hátsó részében levő két egymással szemköztes (13a, 13b) hornyokba nyúlnak, és e hornyok (14a, 14b) támasztófelületei görbültek.
