146766. lajstromszámú szabadalom • Eljárás halogénalkil-halogénszilánok hasítására alkenil-halogénszilánokká forrponti vagy ennél alacsonyabb hőmérsékleten

O Megjelent: 1960. április 30. ORSZÁG06 TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.766. SZÁM 12. o. 26—27. OSZTÁLY — Sí—682. ALAPSZÁM Eljárás halogénalkil-halogénszilánok hasítására alkenil-halogénszilánokká forrponti vagy ennél alacsonyabb hőmérsékleten Institut für Silikon- und Fluorkarbon-Chemie, Radebeul (Német Demokratikus Köztársaság). A bejelentés napja: 1957. november 7. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1957. június 1. Az alkenil-halogénszilánOk fontos nyersanyagok plasztikus műanyagok és 'gumiszerű polimérök (elasztomerek) előállítására. Ezeknek az anyagoknak a polimerizálása során a szilieiumatomok oxigénatomokon keresztül történőt, hálós kötése mellett — ami hidrolízis révén érhető el — a szilíciumhoz kötött telítetlen szénihidrogéncsoportok polimerizációja útján további kapcsolódás és hálós kötések kialakulása érhető el, ami számos alkalmazási terület szempontjából szükséges. A polisziloxánok alfcenilcsoportjai önimagukiban is képesek további polimerizációra, ezek a csoportok azonban másfajta vegyületek telítetlen csoportjaival is reagáltathatok, kevert polimerek képzése céljából. Az alkenilhalogénszilánok egyik további alkalmazási lehetősége az üveg, kerámiai termékek stb. felületéneik víztaszítóvá tétele terén van. Igen fontos alkalmazási terület továbbá az üvegszövetek alkenilhalogénszilánokkal történő felületi kikészítése, és különösen a poliészterek, epoxigyanták és más műanyagok üvegrostokon való tapadóképességének megnövelése üvegrostokkal erősített rétegelt és sajtolt műanyagok előállítása során. Az alkenilhalogénszilánok halogéncsoportjaik lehasítása után szilárdan kapcsolódnak az üvegfelülethez, és ebben az állapotban azután kevert polimereket képeznék pl. poliésztergyantákkal. A hidrolízis után jelenlevő szabad hidroxilcsoportok pl. epoxigyantákkal képesek reagálni. Ilymódon a műanyag jobb tapadása és nagyobb vízállóság érhető el. Az említett alkalmazási lehetőségeken kívül előnyösen felhasználhatók még az alkenilhalogénszilánok szilikongumiba való bedolgozás útján is. Az alkemlhalogénsziMnok előállítására eddig ismert közvetlen eljárások — mint a halogénszilánokból és alkenil-Grignard-vegyületekből kiinduló szintézis, az alkenilhalogénekből sziliciummal vagy halogénszilánokkal történő szintézis (936 445. sz. nyugatnémet szabadalmi leírás, 1954. júl. 15.), valamint az olefinekből és halogénszilánokból kiinduló szintézis (670 617. sz. angol szabadalmi leírás, 1947. szept. 27., 279 280. sz. svájci szabadalmi leírás, 1947. okt. 7.) — általában gyenge termelési hányadokat adnak. Az első helyen említett eljárás esetében mellefcreakciok fellépése folytán, a többi eljárás esetében pedig az alkalmazandó magasabb hőmérsékletek és nagyobb nyomások kedvezőtlen befolyása következtében olyan nehézségek lépnek fel, amelyek hátrányos hatással vannak az előállítani kívánt alkenilszilánvegyületek termelési hányadára. Előállítottak alkenilhalogénszilánokat halogénhidrogéneknek a halogénalkil^halogénszilánokból történő termikus lehasítása útján is. Ismeretes halogénalkil-halogénszilánok gőzállapotban, 500 C° hőmérsékleten mázatlan porcelán felett történő pirolízise (2 574 390. sz. amerikai szabadalmi leírás, 1951. nov. 6.), valamint a halogénhidrogén lehasításának az ilyen reakciót részben közvetlen kötés képzése útján elősegítő anyagok, mint pl. kinolin jelenlétében történő lefolytatása (J. Amer. Chem. Soc. 67, 1813, 1945.). Alumíniumkloridot is alkalmaztak már katalizátorként az ilyen halogénhidragén-lehasítás elősegítésére (Ind. Engng. Chem. 46, 2363, 1954.). Javasolták már a halogénalkil-ihalogénszilánokból történő halogénhidrogén-lehasításnak gőzállapotban, 500 C°-ig terjedő hőmérsékleteken szilicium-katalizátor felületén való lefolytatását is (39c/34 961. sz. NDK szabadalmi leírás, 1955. febr. 9.). A tapasztalatok szerint azonban ebben az eljárásban számottevő mennyiségű triklórszilán és sziliciumtetraklorid képződik melléktermékként, ezektől az alkenilhalogénszilánt még külön műveletben el is kell választani. Az említett ismert eljárások esetében a termelési hányadok általában nem haladják meg az 50 százalékot. Jelentős mennyiségekben képződnek nem kívánatos melléktermékek. Ezektől a rendszerint közvetlenül nem értékesíthető mellékter»