146765. lajstromszámú szabadalom • Eljárás élelmiszeripari és egyéb vasbeton tartályok saválló szigetelésére

Megjelent: 1960. április 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.765. SZÁM 80. b. 25. OSZTÁLY — SI-537. ALAPSZÁM Eljárás élelmiszeripari és egyéb vasbeton tartályok saválló szigetelésére A magyar állam, mint Simonffy Zoltán építészmérnök budapesti lakos jogutódja. A bejelentés napja: 1955. augusztus 30. A vasbeton tartályok szigetelése úgy történik, hogy cementhabarcs alapvakolatra cerezin-parafin, cerezin-oziokerait-parafin, stb. réteget hordanak fel kb. 2 mm vastagságban. Ezen bevonatok hátránya, hogy lágyak, könnyen sérülnek. A sérülések helyén, különösen gyümölcs­pulp, gyümölcsvelő tárolása esetén a kénsav a ce­mentvakolatot megtámadja, sőt a vasbeton falát is átrágja; a tartály kilubad és a tárolt anyag el­folyik. A rongálódás kezdeti szakaszán a bevonóréteg "feltáskásodiík, levelesen leválik és belekerül az élelmiszerbe. Saválló szigetelésre alkalmaztak már bitumen bevonatot, az alapvakolat fölé, de ezeknek az a hibája, hogy a forrasztólámpával felhordott bitu­men olajtartalmának nagy részét elveszti, töré­kennyé válik, hézagmentessége is nehezen érhető el. Történtek kísérletek saválló bitumenes habarcs­csal való szigetelésre, de nem sikrült a teljes hé­zagmentességet biztosítani. Éppen ezért az élel­miszeriparban, ahol a korrózió miatti szennyeződés veszélyének elkerülése rendkívül fontos, bitu­menes szigetelési eljárással nem is próbálkoztak. Annak felismerésére jutottam, hogy ha a cere­zin, vagy bitumenes bevonatot bitumenhabarcs alapvakolatra alkalmazom, a szigetelés tökéletes lesz. A szigetelési eljárás a következő: Ásványolaj lepárlásából nyert bitumenből ada­lékanyag, így: bazaltliszt, vágy kvarcliszt, vagy saválló homok hozzáadásával habarcsot készítünk. Az adalékanyagnak szennyeződéstől mentesnek kell lennie. A bitumen és adalék keverési aránya a bitumen keménységi fokától, valamint az ada­lékanyag szemszerkezetétől függ. Az adalékanyag­hoz annyi bitument kell adagolni, hogy az; forró állapotban közvetlen a felhasználás előtt plasz­tikus legyen. Ne follyon a falra való felkenéskor, könnyen eldolgozható legyen, felkenéskor ne re­pedezzen, simítással egyenletes sima felületet ad­jon. A bituimenihabarcsot úgy készítjük el, hogy a bitument és az adalékanyagot aszfaltfőző tartány­ban (főzőüst, forgódob, aszfaltkeverőgép) állandó tüzelés mellett egyenletesen összekeverjük és az így nyert masszát vödrökben szállítjuk a felhasz­nálás helyére. Felhasználhatjuk a gyáriban aszfaltkeverőigépek­ben előre előállított saválló ún. aszfaltmasztixot is,. amely kihűlt állapotban, darabokban kerül a mun­kahelyre. Itt állandó keverés mellett újra felfőz^ zük és megfelélő bitumenadagolással a felhaszná­lásra alkalmassá tesszük. A bituimenhabarcsot a vasbetontartály kizsalu­zása után hordjuk fel a nyers, (vakolatlan) be­tonfelületre. A betonnak száraznak és pormentes­nek kell lennie. A bitumenhabarcs felhordása előtt a betonfelületet előkészítjük: a durva betondudo­rodásokat leverjük, forrasztólámpával a betonba ragadt deszkiaszilánkokat elégetjük, ezzel együtt a felületet nedvességmentesítjük, majd drótkefével megtisztítjuk. Száraz meleg felületre a bituimenhabarcs job­ban tapad. A plasztikus bitumenhabarcsot forró állapotban kenjük fel a tartály belső oldalfalára, valamint a tető és fenéklemezére. (A habarcs vas­tagsága célszerűen 1—3 cm. legyen.) Ez a mű­velet történhet a fenéklemeznél aszfaltsimítófával (streieholófával) a függőleges felületnél kotnyeles rorró köműveskanállal, kis köműveskanállal, vagy fasimítóval. A mennyezetnél kis köműveskanalat, ún. gipszkanalat, spaíúlyázót, vagy fasimítót. haszr­nálhatunk. A felhordott masszát azonnal elsimít­juk. Egy felhordás általában 50—100 cm2 felületet ad. A közvetlen egymás mellé képezett habarcsfe­lületeket a csatlakozásnál jól összedolgozzuk. Két­három m2 bitumenes vakolat elkészülte után azt forró vasalóval lesimítjuk, ezzel biztosítjuk annak hézagmentes sima felületét. Lehűlés után a bitumenes vakolatot vagy az is­mert módon parafines bevonattal látjuk el, vagy forró bitumennel vékonyan lemázoljuk és forró kézihengerrel lesimítjuk úgy, hogy a bitumenréteg 2—3 mim vastag legyen és összefüggő fedőréteget adjon. 100—120-as (100—120 foknál lágyuló) bitu­men alkalmazása esetén a tartályban forró anyag is tárolható. A jobb tapadás elérése érdekében eljárhatunk úgy is, hogy a kellően kiszárított és letisztított be­tonfelületet forró, lágy, (40—60 foknál lágyuló) bi-

Next

/
Thumbnails
Contents