146748. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aromás diszulfonsavak előállítására
2 146.748 -benzil-tiurániuimybenzol-p^diszuMonátot sikerült elkülöníteni (az elméleti 9%-a). 3. példa: 664 rész 2,7-naftalindiszulfonsavas dinátriumot és 43,2 rész higanyoxidot széndioxid atmoszférában edénybe zártunk és hat órán át 425 C°-on hevítettünk. Lehűlés után a terméket vízzel kivonatoltuk és alikvot részét S-benzil-tiuróniumklorid vizes oldatával kezeltük, amikor is bis(S-benzil^tiurónium)naftalin-2,6-diiszulfonátot kaptunk oly mennyiségben, amely legalább 15% Ttaítalin-2,6-^diszulfonisavas á'inátriuimnák felel meg. A termék olvadáspontja (271—274 C°) és infravörös abszorpciós spektruma azonosnak mutatkozott egy autentikus bis(S-ibenzil-tiuróniuim)naftalin-2,6-diszulfonáttal. A naftalin-2,6-diszulfonsavat szabad állapotban úgy kaptuk meg, hogy a nátriumsó vizes oldatát savas formájú kationcserélő gyantával hoztuk érintkezésibe. 4. példa: Ha a naftalin-2,7-diszulfonsavas dinátriumot a 3. példa szerint kezeltük, de higanyoxid helyett 22 rész kadmiumport használtunk, oly mennyiségű bis(S-benzil-tiurónium)(naftalinl2,6-diszulfonáthoz jutottunk, amely a reakciótermékiben 10% 2,6-diszulfonáttal volt ekvivalens. 5. példa: Ha a naftalin-2,7-diszulfonsavas nátriumot önmagában hevítettük a 3. példa szerint, a bis(S-benzil-tiurónium)naftaliin-2,6-diszulfonátban kapott termelés a reakeiótermékben 7% 2,6-diszulfonát jelenlétével volt ekvivalens. Ugyanezt a termelést kaptuk, ha a dinátriumsóhoz 41,4 rész ólornport adtunk és azt a 3. példa szerint kezeltük. Összehasonlításként megemlítjük, hogy ha 820 rész benzol-l,3-diszulfonsavas dinátriumot 24 órán át 275 C°-on széndioxid atmoszférában hevítettünk, az anyag nem változott. 6. példa: Ha 800 rész benzol-l,3-diszuMansavas dinátriumot 425 C°-on széndioxid atmoszféráiban 12 órán át hevítettünk, reakció következett be és 720 rész termékhez jutottunk, melynek összetétele benzol-p-diszulfonsavas dinátriüm (70—75%), benzol-m-diszulfonsavas dinátriüm (kb. 5%), benzol-1,3,5--triszulfonsavas trinátrium (kb. 20%) és nátriumszulfát (bb. 1—3»/0 ) volt. 7. példa: 820 rész benzol-l,3-diszulfonsavas dinátriumot 57 rész káliumkrómtimsóval bensőleg kevertünk, majd a keveréket széndioxid atmoszférában 24 órán át 275 C°-on hevítettük. 640 rész terméket kaptunk, amely kb. 85% benzol-p-disa&lfonsavas dinátriumból és — infravörös analízissel megbecsülhetően — kb. 15% benzoltriszulfonsavas trinátriujmból állt. 8. példa: 820 rész benzol-l,3-diszulfonsavas dinátriumot 43 rész, higanyoxiddar kevertünk és a keveréket a 7. példa szerinti módon dolgoztuk fel. 760 rész terméket kaptunk, amely benzol-l,4-diszulfonsavas dinátriumból állt és infravörös analízis alapján kb. 5% m-diszulfonátot és kb. 10% triszulfonátot tartalmazott. 9. példa: 500 rész benzol-m-diszulfonsavas dinátriumot és 60 rész higanyszulfátot bensőleg összekevertünk és a keveréket nitrogén atmoszférában hat órát át 425 C°-on hevítettük. A terméket a korábbi példák szerinti imódon feldolgozva, 450 rész benzol-1,4-diszulfonsavas dinátriuimot kaptunk, amely csekély mennyiségű benzol-l,3,5-triszulfonsavas trinátriumot tartalmazott. A találmány szerinti eljárással kapott savak megfelelő módszerekkel nagymolekula súlyú polimerekké, vagy tereftálsawá, vagy ennek származékaivá, mint tereftálsavnitril, alakíthatók át. Alkalmas módszereket pl. az alábbi irodalmi források közölnek: Schiff H., Ber. 1876, 9, 581 (ibenzol-diszulfonát). Ebért R. és Merz V., Ber. 1876, 9, 592 (maftalándiszulfonát). Doebner O. G., Ann. 1874, 172, 116 (difenil-4,4'-diszulfonát). Szabadalmi igény poritok: 1. Eljárás olyan aromás diszulfonsavas alkálisók előállítására, melyek szuifoncsoportjai p-helyzetűek, vagy ehhez analóg helyzetűek, azzal jellemezve, hogy az 1,3 vagy 2,7 izomer diszulfonsavas alkálisőkat — annak megfelelően, hogy az izornerizálandó sav egy benzolgyűrűt, vagy két kondenzált benzolgyűrűt tartalmaz — magasabb hőmérsékleteken hevítjük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az atmoszférát meghaladó nyomást alkalmazunk. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a reakciót katalizátor távollétében 375—600 C° közötti hőmérsékleten haj tjük végre. 4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a reakciót katalizátor jelenlétében 250—600 C° közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. 5. A 4. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a katalizátor nehézfémet tartalmaz. 6. Az 5. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a nehézfém higany. 7. Az 5. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a nehézfém króm. 8. Az előző igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jeBemezve, hogy az alkálisó nátriumsó. 9. Az előző igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a reakciót levegő távollétében hajtjuk végre.
