146693. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémbetéteknek fémtömbben kizárólag fémes kötéssel való beépítésre, különösen röntgencső anódok előállítására és ily módon készült röntgencső anód

Megjelent: 1960. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.693. SZÁM 21. g. 17—21. OSZTÁLY — MA-740. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás fémbetéteknek fémtömbben kizárólag fémes kötéssel való beépítésére, különösen röntgencső anódok előállítására és ily módon készült röntgencső anód Magyar Adócsőgyár, Budapest Feltaláló: Bátorfi Géza, budapesti lakos A bejelentés napja: 1957. október 2. Az ipar több területén felmerül annak szükségessége, hogy egy magasabb olvadáspontú fémtestet egy alacsonyabb olvadáspontú fémtesttel kizárólag fémes kötéssel, de forrasztóanyag vagy hegesztés alkalmazása nélkül erősítünk össze. Ez a helyzet pl. röntgencső anódák készítésénél, ahol az anódtest maga egy jó ..hővezető fémből, pl. rézből készült tömb, míg ezen anódnak azon része, amelyre az elektronok felcsapódnak, egy nikkelnél magasabb olvadáspontú fémből, pl. wolframból készült lapocska. Ezen •wolframlapocskát a réztömbbe minden forrasztóanyag nélkül és hegesztés alkalmazása nélkül, öntéssel szokás beerősíteni. Magára a réztömbre azért van szükség, hogy a gyors elektronbombázás révén az anódon keletkező igen nagy hőmennyiséget elvezesse és szétsugározza, de mindenképpen kivezesse a röntgencsőből. Az elektronok becsapódási helyének pedig mindenképpen magas ., olvadáspontú fémből kell készülnie az igen erős igénybevétel miatt. E két anyag között azonban rendkívül jó kontaktusnak kell lennie, a kiváló hővezetés biztosítása végett, másrészt a fémes kötésnek erősnek kell lennie, nehogy a lapocska a fémtömbből kiessen. Az eddig használatos gyártás úgy történt, hogy egy grafittégelybe, melyben egy tölcsérszerű üreg volt, ezen üreg aljára, amely üreg egyébként a készítendő tömbnek nagyjából megfelelő alakú volt, a magas olvadáspontú fém, pl. wolframlapocskát elhelyezték, sőt azt kis ütköztető huzaldarabkákkal meg is erősítették, majd a másik fémet, pl. rezet az üregbe beöntötték. Megszilárdulás után a formát szétszedték és a nyert tömböt végleges alakjára munkálták meg. A legnagyobb gondosság mellett is gyakori azonban, hogy a wolframlapocska és a réztömb között zárványok maradnak (pl. oxid), vagy egyéb szennyezések kerülnek oda, sőt a leggyakoribb hiba az volt, hogy a lapocska és a réztömb között levegőzárványok maradtak, melyek bár csak igen kicsinyek voltak, mégis megakadályozták a kellő hővezetést, sőt bizonyos esetekben oly laza fémes kötést eredményeztek, hogy a wolframlapoeska könnyen eltávolítható volt, kiesett. A wolframlapocskának a réztömb felé eső részén való feldurvítása sem segített ezeken a hiányosságokon. Találmányunk célja ezen hátrányok kiküszöbölése és két egymástól jelentősen eltérő olvadáspontú fém kizárólag fémes kötéssel való összeerősítése hibátlan kivitelezésének megoldása az említett öntési eljárás segítségével. Azt találtuk, hogy a kitűzött célt úgy érhetjük el, hogy a magasabb olvadáspontú fémnek, az öntendő1

alacsonyabb olvadáspontú fémmel összekötendő részeit — az alacsonyabb olvadáspontú fém olvadáspontjától legfeljebb ±10%-kal különböző olvadáspontú — fémmel vonjuk be és az öntést" csak azután foganatosítjuk. Azt találtuk tehát, hogy pl. röntgencső anódok készítésénél szokásos wolframlapocskáknak egy néhány mikronos (pl. 5—50 mikronos) réz, vagy ezüst bevonatot célszerű a körülöntendő oldalaira felvinni és csak ezután helyezni el a tégelyben a wolframlapocskát és önteni ki a réztömböt. E bevonat felvitele célszerűen elektrolitikus úton történhet, így biztosítható a bevonat teljes tisztasága és szükséges vasagsága. E bevonat tehát készülhet akár ugyanabból az anyagból, mint amellyel az öntést fogjuk végezni, akár pedig más oly anyagból, amelynek olvadáspontja az öntendő anyagétól legfeljebb ±10%!-kal tér el. Az, hogy olvadáspontja valamivel magasabb, vagy alacsonyabb, mint az öntő-' anyagé, megfigyeléseink szerint nem kritikus. A találmányt részletesebben a mellékelt ábra kapcsán magyarázzuk, amely egy öntőtégelyt mutat be metszetben az öntés befejezte után. Az ábrán (1) jelöli a pl. kétrészes grafit öntőtégelyt. Ennek (2) üregében alul készítendő tárgy egyik oldalának megfelelő profilú (3) grafitbetét helyezkedik el. E betét hordozza a (4) wolfram-