146672. lajstromszámú szabadalom • Interdigitalis magnetron javított fogrendszerrel

Megjelent: 1960. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.672. SZÁM 21. g. 1—16. OSZTÁLY — EE-524. ALAPSZÁM Interdigitalis magnetron javított fogrendszerrel Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT, Budapest Feltaláló: Horváth Tibor mérnök, budapesti lakol A bejelentés napja: 1958. március 10. Találmányunk interdigitalis magnetronokra, kü­lönösen pedig azok fogrendszerének módosítására vonatkozik. Mint ismeretes, az interdigitalis magnetronok együreges magnetronok, amelyekben az elektro­nokkal kölcsönhatásba lépő nagyfrekvenciás tér kialakítása egy másbanyúló, az anódnák a katód felőli oldalán elhelyezkedő fogak, illetve fogrend­szer segítségével történik. Az interdigitalis magnetronoknak többféle kivi­tele ismeretes. Az egyik kivitel szerint a katódot egy gyűrű alakú üreges anód vette körül és ezen anódnak a katód felé eső részén körben helyez­kedtek el a szélesebb oldalukkal a katód felé néző egymás közé nyúló fogak. Egy másik ismert meg­oldás szerint a katódát körülvevő fogrendszer két párhuzamos tárcsára van felszerelve, e tárcsák pe­dig egy tetszőleges rezonátor rendszerhez hozzá­vezetőül szolgálnak. Akár maga a fogrendszert hordozó gyűrű alakú test volt üregként kiképezve, akár pedig külső üregek csatlakoztak a fogrendszert hordozó tár­csákihoz, az ismert fogrendszerek nem voltak ki­elégítőeik. Mint említettük ugyanis, e fogrendszer­nek az a szerepe, hogy kialakítsa az elektronokkal kölcsönhatásiba lépő nagyfrekvenciás teret. E nagy­frekvenciás tér a katóda tengelyére merőleges síkba kell, ihogy essen, mert a katódából kilépő elektron csak ilyen térrel lép kölcsönhatásba. Ezért a fogrendszernek az is feladata — szemben a soküreges magnetronok szegmenseivel —, hogy az anódüregben levő, a katód tengelyével pár­huzamos elektromos teret, legalább részben, a katód tengelyére merőleges síkban levő elektro­mos térré alakítsa át. Amennyiben a fogrendszer csak kismértékben alakítja át az említett, a ka­tódával párhuzamos elektromos teret a katódára merőleges térré, úgy magában a katódában influá­lódnak nagyfrekvenciás áramok, amelyek energia­veszteségeket okoznak részint a katód felületén, részint pedig a katód hozzávezetéseken fellépő sugárzási veszteségek miatt. Ezáltal az üreg jóság tényezője, illetve a magnetron hatásfoka romlik. Megjegyzendő, hogy a fogak elektromos térátala­kító szerepe lényegileg quantitativ, ami annyit je­lent, hogy a transzformációnak térirány változtató jellege a döntő. Az eddigi interdigitalis fogrend­szerek éppen a tekintetben voltak meg nem fele­lőek, hogy csak tökéletlenül töltötték be az emlí­tett térirányátalakító szerepüket, és ezáltal rontot­ták a magnetron hatásfokát. Ezen ismert és nem kielégítő fogrendszerek hiá­nyosságai kompenzálással kiegyenlíthetők, vagy spirálkatód alkalmazásával, vagy pedig a katód hangolásával (azaz a katód kapacitív impedanciá­jának kompenzálásával); az ily megoldások azon­ban a konstrukciót komplikálják és a magnetron sávszélességét és ezzel együtt alkalmazhatóságát szűkítik. Találmányunk célja az említett hátrányok ki­küszöbölése és az interdigitalis magnetron fogrend­szerének oly kialakítása, hogy a katód tengelyével párhuzamos irányú elektromos teret lehetőleg maradéktalanul merőleges irányú térré alakítsa át, anélkül azonban, hogy szükség volna akár spirál­katód alkalmazására, akár a katód hangolására, vagy másfajta kompenzálásra. Célunk volt továbbá a fogrendszer oly kialakí­tása, mely az interdigitalis magnetron jóságát, hatásfokát és sávszélességét, ezzel együtt alkal­mazhatóságát megnöveli. Találmányunk azon a gondolaton alapszik, hogy a kitűzött cél az interdigitalis magnetron fogainak oly elrendezésével és kialakításával érhető el, amellyel a fogak induktivitása ill. impedanciája csökken. A katód tengelyére merőleges síkba eső azon térerősség létrehozásához, amely az elektronokkal kölcsönhatásba lép, az egymás után következő fogakat váltakozva pozitív, ill. negatív potenciálra kell feltölteni. A jelenlevő fogkapacitások miatt ehhez a fogakban tengelyirányú töltőáramokat kell létrehoznunk. Ez a töltőáram azonban a fogak Ön­induktivitása miatt a fogak mentén feszültség­esést eredményez, amely tengelyirányú térerősség komponenst hoz létre, tehát átalakítása emiatt tökéletlenné válik. A fogrendszernek és a kátéd­nak Hull és Randals (Proc. I. R. E. 1948. évf. 1359

Next

/
Thumbnails
Contents