146623. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidraulikus úton szállított vagy szilárd részeinek deponiában való elhelyezésére és hozzátartozó berendezés, főleg hőerőművek részére

Megjelent: 1960. április 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.623. SZÁM 1. a. 1—14. OSZTÁLY — PE—338. ALAPSZÁM Eljárás hidraulikus úton szállított zagy szilárd részeinek deponiában való elhelyezésére és hozzátartozó berendezés, főleg hőerőművek részére Petroczky Ferenc, gépésztechnikus, Kazincbarcika, Tóth Jenő, gépésztechnikus, Miskolc, Varga István, főmérnök, Kazincbarcika, Gibolya Sándor, lakatos, Kazincbarcika és Szmerek Árpád, gépészmérnök, Budapest. A bejelentés napja: 1958. szeptember 12. Hőerőművek igen nagy mennyiségben termelnek használhatatlan anyagokat, főleg salakot és hamut, amelyet úgynevezett hányóban vagy depóniában kell elhelyezni. Ezeknek a meddő anyagoknak a hányóra vagy depóniára való juttatására legolcsóbb a hidraulikus szállítás, vagyis a salakot és hamut vízzel keverik és zagy alakjában, csőben szállítják a depóniára. Ezt az ismert eljárást szemlélteti a rajz 1. ábrája, amely világosan mutatja, hogy az —1— csőben érkező —2— zagy elhelyezésére, annak folyós állapota miatt, —-3— földtöltéssel körülvett medence szükséges. A medencében a zagy alkotórészeinek (főleg salak és víz) különválasztása derítéssel jön létre, mely célból a zagyot felduzzasztják annyira, hogy a —4— víz szintje a —3— földtöltés vagy gát —5— korönamagasságát kb. félméterrel megközelíti, a —6— szilárd részek leülepednek és a vizet a függőleges —9— csövön valamint —8—• bujtató csatornán át elvezetik a —10— övárokba. A —3— gát vagy körtöltés úgy készítendő, hogy megfeleljen a hidroszatikai nyomás, a hullámverés és az áztató hatás okozta igen erős igénybevételnek. Tapasztalat szerint a salak fajlagos tárolási költsége ezzel az ismert eljárással kb. 3—5 forint köbméterenként. A találmány célja ezt a viszonylag igen magas költséget lényegesen, kb. harmadára csökkenteni, aminek nemzetgazdasági szempontból rendkívül nagy jelentősége van, egyrészt mert a tárolandó salak mennyisége igen nagy, másrészt pedig azért, mert a találmánnyal természetesen bárminő más hidraulikus úton szállított meddő anyagot, tehát nemcsak salakot lehet a hányóra vagy vagy depóniára juttatni. A fenti cél elérése végett lehetővé tesszük azt, hogy a tárolt salaknak vagy más meddő anyagnak elméletileg bárminő magassága esetén is az alkalmazott körgát az eddiginél lényegesen kisebb magasságú és kisebb keresztmetszetű legyen, sőt gát helyett kisméretű árok is alkalmazható. Ha mégis gátat alkalmazunk, az anyag úgy tárolható a találmány szerint, hogy a halmaz magassága jóval nagyobb, mint a gátrendszer magassága. A találmány lényege az, hogy a depónia fölé szállított zagyot a létesítendő vagy létesített anyaghalmaz fölött elosztva engedjük ki a csőből vagy csövekből olyképp, hogy annak víztartalma, vagy legalább a víztartalom legnagyobb része lefelé és oldalirányban elfollyon. Az 1. ábra szerinti ismert megoldással ellentétben tehát a zagy neim egy helyen áramlik ki egyetlen vastag sugárban, hanem sok kis sugárban, a depónia területe felett elosztva ömlik ki; ezáltal a zagy víztartalmának legnagyobb része oldalirányban és lefelé azonnal elfolyik, tehát egy kisméretű és olcsón elkészíthető árokban vagy alacsony gát mellett felfogható és elvezethető, a szilárd részek pedig azonnal oly mértékben víztelenednek, hogy mint szilárd test viselkedve helyükön maradnak. Az így visszamaradt szilárd anyag földnedves állapotban a lerakódás folyamata alatt kúp vagy kúpsor alakot vesz fel. A fenti eljárás megvalósítására a csatolt rajzok két példaképpeni berendezést szemléltetnek. A 2. ábra szerint az —1— csővezetéken érkező —2— zagy egy —11— szórókeréken át áramlik ki, amelyet maga a zagy tarthat forgásban (Segner kerék), vagy használhatunk a forgatásra —-12— motort ill. gépi hajtóművet is. A —11—• szórókerék a zagyát szétpermetezi, miáltal az egységnyi vízszintes felületre eső vízterhelés oly kicsi, hogy a zagyban levő salak (vagy más szilárd anyag) tovább ömleni nem tud, hanem a leesés helyén marad és a víz lefelé és oldalirányban távozik, részben a halmaz tetején folyva, részben pedig a salakon mint szűrőn át. Így jut a víz a halmaz melletti —14— árokba, amelyet — úgy amint a rajz mutatja, — egy egészen kisméretű —13— gát határol, de lehet a halmaz mellett gát nélkül is árkot készíteni a víz felfogása végett. Nyilvánvaló a fentiekből, hogy a találmány szerinti egyszerű eszközzel, a zagynak vízszintes felületen való elosztásával elérhetjük azt, hogynin-