146619. lajstromszámú szabadalom • Eljárás műkorundgyári szállópornak metallokerámiai célokra való felhasználására

0 Megjelent: 1960. április 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.619. SZÁM 12. m. 5-9. OSZTÁLY - MU-70. ALAPSZÁM Eljárás műkorund-gyári szállópornak metaUokerámiai célokra való felhasználására A Magyar Állam, mint a feltalálók: Csordás István, Lányi Béla, Lelkes Gábor budapesti, Veress Zoltán Karcag-Berekfürdő-i és Vissy László budapesti lakosok jogutódja A bejelentés napja: 1954. szeptember 25. Ismeretes, hogy az elektrokorund gyárak nagy tömibökiben olvasztott blokkjait széjjel kell zúzni, hogy a csiszolópor és csiszolókorong előállításához szükséges szemcséket elkészíthessék. Az iparban ez idő szerint is felhasználják az elektromos ívkemencékiben termelt korundtömbök széjjelzúzásakor keletkező szállóport. Ezt agyaggal szokták összekeverni és téglát formálnak belőle, amelyből kemencebéléseket készítenek. Mivel a hozzáadott anyag olvadási pontja kisebb, mint az elektrofcorundé, ezért az így készített kövek vagy téglák nem lehetnek sem tűzállóbbak, sem villamos igénybevétel szempontjából jobbak, mint a kötőanyag volt. Figyelembe veendő az is, hogy a szállópor nagyon szennyezett, ezért finomkerámiai célokra nem használható. A felületén tapadó szennyezés a mellé kevert tiszta agyag jó tulajdonságait is tönkreteszi, emiatt pl. közönséges gyújtógyertyák az átütési veszély miatt racionálisan nem is készíthetők belőle. A termék nem fehér, hanem piszkos, barnás-szürke. Fenti eljárások hátrányai, hogy a drága szállópor-anyagot iparilag felhasználják ugyan, de azokat az előnyöket, melyeket az elektrokemencében olvasztott korund fel tudna mutatni, nem tudják kihasználni éppen a nagyfokú szennyezettség miatt. A jelen találmány eljárás műkorundgyári szállóporinak metaUokerámiai célokra történő felhasználására, amelynél a szállóport savban áztatjuk, híg vizes oldatban ülepítjük, majd — ha szükséges — tovább őröljük és oxiddal, vagy karbiddal nedvesített állapotban formázzuk, végül kiégetjük. A találmány célja a szállóport a szennyeződésektől olcsón és veszélytelenül megtisztítani, ezáltal nagy igénybevételeket kiálló nemes kerámiai cikkek gyártására alkalmassá tenni. A találmányt részletesebben az alábbiakban ismertetjük: Az aprítási művelet alatt bőségesen keletkezik 1, vagy ennél kisebb szemnagyságú szállópor, melyet eljárásunkkal gazdaságosan lehet metaUokerámiai célokra felhasználni. Ezt a főként korundból álló szállóiport az elektrothermikus folyamatban keletkező Al- és Si-dús ötvözeteknek, sziliciumkarbidnak, alumíniumkarbidnak és az aprítógépekből bekerülő vasnak, stb. anyagnak mikroszkopikus pora szennyezi. Található benne Na2Ü tartalmú AI2O3 vegyület, valamint a timföldből belékerülő egyéb szennyezés. Eljárásunk szerint ez a finom szállópor aránylag egyszerű kezelés után kevésbé finom, nem nagy igénybevételekre méretezett metaUokerámiai célokra rövid ideig tartó, tehát csekély energiát fogyasztó őrlés után pedig igen sok metaUokerámiai célra és csiszolási munkákra felhasználható. Eljárásunk a következő: a műkorund gyárak száUóporát összegyűjtjük — amikor nyersanyagunkban még igen sok a .szennyezés — tömény sósavval gyürmát készítünk belőle és néhány napig pihentetjük a keveréket. A pihentetés után tömény salétromsavat adunk hozzá olyan ütemben, hogy csak néhány nap alatt érje el az adagolt salétrom-sav mennyisége a sósav mennyiségét. Ezt a keveréket naponta többször átgyúrjuk és max. egyheti állás után 2—3 térfogatnyi vízzel elegyítjük, többször felfőzzük, felkeverjük. Azt tapasztaltuk, hogy az anyag ilyenkor még többnyire tiszta, mert igen sok finom feketés szemcsét tartalmaz. A szuszpenzió sósav-salétromsavas oldatát kb. 20^szorosra hígítjuk vízzel és a pH beállításával szabályozva az ülepítési sebességet, magára hagyjuk. Két-három nap alatt az edény fenekén összegyűlik a céljainknak megfelelő tisztaságú korund-üledek, melynek a felső rétege a feketés szemcséket tartalmazza, de a feketés szemcsék egy része a folyadék felszínén levő habban is úszik. A szennyezett habot lemerítjük, a folyadék tisztáját leszivornyázzuk és a fenekén levő üledéket szikkadni hagyjuk. A szikkadt anyag felületéről a szennyezett réteget éles kanállal lekaparjuk, a visszamaradó hófehér korundszemcséket kimossuk és vörös-izzás feletti hőmérsékleten kihevítjük, ha szükséges, aprítómalomban tovább őröljük. E művelettel igen finom szemcséjű port áUítunk elő, mely vagy önmagában, vagy más