146615. lajstromszámú szabadalom • Feszített rugalmas elem rugózó elülső szegélyű kárpitozott bútorokhoz
Megjelent: I960, április 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.615. SZÁM 34. g. 1—10. OSZTÁLY — MO—335. ALAPSZÁM Feszített rugalmas elem rugózó elülső szegélyű kárpitozott bútorokhoz VEB Möbelindustrie Oelsa-Rabenau, Oelsa (Német Demokratikus Köztársaság) A feltalálók: Zwar Erhard technikus és Henisch Erhard műszaki munkatárs, mindketten Drezda-i lakosok A bejelentés napja: 1957. szeptember 27. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1956. decemberré. A találmány tárgya rugalmas elemeknek — például gumíhevedereknek vagy hasonlóknak — rugózó elülső szegélyű kárpitozott (párnázott) bútoroknál vató alkalmazása úgynevezett végtelen feszített szalag alakjában. Az eddig ismert rugalmas feszített elemeket vízszintes és függőleges irányban feszítették és körben megerősítették a kereten: ezáltal az ülés elülső élén a bútorváz kerete érezhető volt. A hordképesség fokozására a rugalmas elemeket váltakozóan egymás alatt és felett vezették (fonták). Ez a munka nagyon sok időt vett igénybe, ugyanakkor azonban a magaskárpitozás rugózó hatását nem érte el. Ismert dolog, hogy a hordképesség a rugalmas elemek erősebb előfeszítésével fokozható. Fokozott' előfeszítésnél, amivel fokozott nyúlás jár együtt, azonban a főleg gumiból készült; rugalmas elemek élettartama erősen csökken. Az alábbiakban leírt megoldásnál a találmánnyal elért műszaki haladás abban áll, hogy rugalmas és teherbíró párnázott (kárpitozott) felületet valósíthatunk meg, melynek elülső és hátsó éle (sze^ gélye) egyaránt rugalmas (rugózó). A rugalmas elem végtelenítésével, illetve annak az ezáltal megkövetelt, a első heveder alatti visszavezetésével elérjük, hogy kis előfeszítéssel is nagy hordképesség (tehenbírás) és egyben a gumihevederek (szalagok), illetve a kárpitozás (bútortaevonat) élettartama biztosítható. Az alsó hevederágak előfeszítésének egyenlőnek kell lenni a felső ágak feszültségével. Az oldalsó keretlécek magasabbak, imint az elülső és hátsó keretléc. Az oldalsó keretlécek felső sze^ gélyének (élének) távolsága az elülső keretléc felső élétől a kívánt rugózás mértékéhez igazodik, általában azonban 7 cm elég szokott lenni. Az oldalsó két keretlédben felső élüktől bizonyos távolságban a rugalmas elemek szélességének megfelelő' áttörések vannak. A rugalmas elemeket ezeken az áttöréseken vezetjük vissza, ennek folytán a felső hevedereknek a tőlük az áttöréseknek a felső keretléc élétől való távolságában elhelyezkedő alsó hevederekre való felfekvésekor (terhelés alatt) a rugalmas elemek teherbíróképessége megkétszereződik. A kezdetben kellemes, lágy rugózást az alsó ágak felfogják, oldalirányú himbálás megszűnik és a kárpitozáson (rugalmas párnázáson) tökéletes egyensúlyban ülünk. Ennek a lapos rugózásnak a hatása az ülés helyesen megválasztott szélessége esetében megközelítően azonos a magaskárpitozás rugózásával. Az elülső üléskeret nem érezhető. A találmány szerinti lapos és síkbeli rugózás további előnye az, hogy fazonmunka nélkül és lényegesen vékonyabb párnázó rétegre — például egy sejtgumipárnára van csak szükség, ellentétben az egyetlen, tekercsrugókkal készített kárpitozással. A csatolt rajz a találmány egy kiviteli példáját mutatja. Az 1. ábra egy oldalsó keretlécet mutat, a 2. ábra az oldalsó fceretléc kivágásainak (áttöréseinek) részletrajza és a 3. ábra a bútorváz távlati képe. A találmány szerinti rugalmas elem alkalmazása abban áll, hogy az oldalsó keretléceknek (1. ábra) a rugalmas elemek (1) szélességével egyenlő szélességű, a keret felső szélétől bizonyos távolságban levő kivágásaik (áttöréseik) vannak (2) a rugalmas elemek átvezetésére. A felső éleik és a keretlécekben készített áttörések (kivágások) (2) (2. ábra) jól lekerekítendők. Minél nagyoibbak a lekerekítés sugarai, annál tartósabb és hosszabb élettartamú lesz a gumiból készült rugalmas elem (heveder). Az elülső keretléc (4) (3. ábra), a kívánt rugózásnak megfelelően alacsonyabban van tartva az oldalsó keretlécek felső élénél — hasonlóképpen a hátsó keretléc is.