146595. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folttisztító kenőcs előállítására
Megjelent: 1960. április 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.595. SZÁM 22. g. OSZTÁLY — JA—358. ALAPSZÁM Eljárás folttisztító kenőcs előállítására Jármay Zoltán vegyészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1958. október 15. Ismeretes a folttisztításnak az a módja, mely szerint a foltokozó anyag eltávolítása a szenynyezett anyag felületéről úgy történik, hogy a foltra oldhatatlan ásványi por (agyag, kréta vagy más ásványi anyag) és a foltot okozó anyag oldószerének keverékét felkenik és az oldószer elpárolgása után a visszamaradt ásványi port a felületről eltávolítják. A foltot okozó anyag, mely az ásványi anyag felületén helyezkedett el, a porral együtt ilyen módon eltávolítható. Valószínűnek látszott, hogy a tisztító hatás nagymértékben fokozható, ha az ásványi por fajlagos felületét megnöveljük. Ujabban a kereskedelmi forgalomba került fehér, igen nagy aktív felületű, főleg a gumiiparban erősítő töltőanyagokként használatos töltőanyagok erre a célra is alkalmasnak bizonyultak. Kísérleteinkhez aktív poriként kovaföldet, alumíniumoxidot, kaolint, krétát és szilikátokat használtunk. Az ilyen töltőanyagok grammonként 50—175 m2 felületet képviselnek, szemcsenagyságuk 15—40 millimikron között van. Az anyag felületén olyan kémiai csoportok is vannak, melyek valószínűleg a foltokozó anyaggal esetleg kémiailag is reakcióba léphetnek és így a szennyezések lekötéséhez ez a hatás is hozzájárul. Az aktív felületű por egészen kis mennyisége már nagyon sok szennyező anyagot köt le. A' találmány tárgyát képező kenőcs állagú folttisztítószer úgy készül, hogy az aktív felületű porból és a szennyezés feloldására alkalmas oldószerből keveréket készítünk. A kenőcsből kis mennyiséget a foltra felkenünk és az oldószer elpárolgása után a visszamaradt aktív felületű port, melynek felületén a szennyeződés abszorbeáltatott és rögzítődött, keféléssel eltávolítjuk. Az eddigi folttisztító szerekhez képest a tisztítóhatás az aktív felületű anyag használata következtében megsokszorozódott. A felhasznált anyagmennyiség jóval kevesebb, a kenés után a szenynyezett anyag a nedvesedett terület szélére nem húzódik ki, gyűrű nem jelentkezik, a töltőanyag nem tapad az anyag felületére és arról könnyen eltávolítható. Példa: 26,5 g Aerosil-t (aktív kovaföld), 285 ml foltbenzin és triklóretilén 1 :1 arányú elegyével alkalmas keverőkészülékben összekeverünk, amíg egyenletes, kocsonyás kenőcs állagú anyagot nem kapunk. Az anyagot jól záró edénybe vagy fémtubusba csomagoljuk, használatkor ebből a kenőcsből kis simító lapáttal annyit kenünk gyenge nyomással az eltávolítandó foltra, hogy annak egész felülete a kenőccsel takarva legyen. Az oldószer teljes elpárolgása után a visszamaradt fehér port a szenynyezett felületről (pl. szövetről) lekeféljük. Értelemszerűleg a találmány a megadott példára nem korlátozható. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás folttisztító kenőcs előállítására, melyre jellemző, hogy fehér anorganikus porként 50— 175 m2 /g felületű és 50 millimikronnál nem nagyobb szemcsenagyságú aktív vagy aktivált anyagot használunk fel, majd ezeket az anyagokat egyébként ismert organikus oldószerekkel keverjük. 2. Az 1. igénypontban meghatározott eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy aktív porként célszerűen kovaföldet, alumíniumoxidot, kaolint, szilikátokat vagy krétát használunk. A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Igazgatója 60231. Terv Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21-23.
