146573. lajstromszámú szabadalom • Eljárás Streptomyces rimosus fermentációk vastűrésének fokozására redox-festékek adagolásával

Megjelent: 1960. április 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.573. SZÁM 30. h. 1—8. OSZTÁLY — GO—624. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÄLMÄNY Eljárás Streptomyces rimosus fermentációk vastűrésének fokozására redox-festékek adagolásával Gyógyszeripari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Dr. Magyar Károly vegyész, dr. Horváth István vegyész, Gadó István vegyész és Vadkerty Tibor vegyészmérnök A bejelentés napja: 1958. május 22. Streptomyces rimoisussal végzett oxitetraeiklin fermentációknál korábbi megfigyeléseink (I) szerint a vas(III)-ionok az antibiotikum termelést gátolják. A fermentációs oldatban egyrészt a fermentor szerkezeti anyagából, másrészt a táptalajként beadagolt anyagokból származó vas(III)-ionok hatására a habzásgátlóként, illetve tápanyagként beadagolt telítetlen olajok olaj peroxidokat képeznek, melyek az antibiotikum termelését gátolják. A gátló hatás intenzitása a beadagolt telítetlen olajok és a fermentációs oldatban levő vas(III)ionok, illetve a keletkező olaj per oxidok mennyiségétől függ. A vas(III)-ionok koncentrációja a fermentorok korróziója folytán annyira megnövekedhet, hogy még kevés telítetlen kötést tartalmazó, alacsony jódszámú olajokból is képződhetnek gátló hatású peroxidok. Tekintettel arra, hogy a fermentációs iparban használatos természetes növényi olajok jódszáma változó, a fermentációs oldatba pedig elkerülhetetlenül bekerülnek vas(III)-ionok, a termelés 'biztonsága érdekében kívánatos a gátló hatás kivédése. A vizsgáltaink során használt mindkét oxitetraciklint termelő Streptomyces rimosus törzs igen érzékeny a vas(III)-ionok koncentrációjára. Rázott tenyészetben napraforgóolaj adagolása mellett 20— 80 y/ml vas(III) részleges gátlást okoz, 100—120 y/ml pedig 85—90%-kal csökkenti az antibiotikum termelést. E fölötti mennyiségek a termelésben további lényeges csökkentést már nem okoznak. Megjegyzendő, hogy ipari fermentorokban az intenzívebb levegőztetés folytán a törzsek a vasra érzékenyebbek, mint rázott tenyészetben. Vizsgálataink során arra a ímeglepő eredményre jutottunk, hogy bizonyos redox-festékek adagolása csökkenti, illetve kivédi a vas(III)-ionok, illetve az olajperoxidok termelésgátló hatását. Az általunk megvizsgált ilyen típusú festékek közül rendkívül hatásosnak bizonyult a metilénkék, csekélyebb védőhatást mutattak a fuxin bázis, a neutrálvörös és a diklórfenolindofenol. Az alkalmazandó festékkoncentrációnál figyelembe kellett venni azt, hogy bizonyos határon felül vas(III)- és olajmentes táptalajban a festékek egyedül is képesek gátló hatást kifejteni. Ez az érzékenységi határ goimbatörzsenként változik, de a védő dózis minden esetben alacsonyabb a gátló dózisnál. Lényeges felismerés az, hogy az önmagában toxikus festékkoncentráció és az önmagában toxikus vas(III) koncentráció egymás gátló hatását kölcsönösen kivédik. A törzsenként különböző optimális festékkoncentráció az egyébként erőlsen gátló 120 y/ml vas(III) koncentrációig a gátló hatást eredményesen védi ki és biztosítja a szokásos termelési szintek fenntartását. Találmányunk tehát eljárás Streptotmyces rimosus fermentációk vastűrésének fokozására, amely eljárásban a fermentációs oldatba 5—50 y/ml koncentrációban redukáló festékeket, előnyösen metilénkéket adagolunk. Eljárásunk kivitelezését az alábbi példa szemlélteti: 1. példa: 500 ml-es Erlenmeyer4om;bikba bemérünk 100 ml táptalajt, mely a következő tápanyagokat tartalmazza: 0,5% kukoricalekvár 2,5% keményítő 0,4% ammónszulfát 0,5% kalciumkarbonát 0,5% nátriumklorid 0,4% napraforgóolaj A vasat (FeSC>4 alakjában) és a metilénkéket változó koncentrációkban adagoltuk a táptalajhoz.