146551. lajstromszámú szabadalom • Nagysebességű légijárművek és nagyméretű irányítható lövedékek önműködő navigációját lehetővé tevő berendezésekkel kapcsolatos tökéletesítések

4 146.551 tapogat le. Maga a filmsáv csak egyirányú moz­gást végez, az erre merőleges elmozduláskompo­nensnek megfelelő elmozdulást a tubuspár végzi. Ha a pálya eltér az előírttól, a fotocella érzékeli a különbséget a fény (adott oldalról való) csökke­nése formájában^} Ezt a különbséget a pályakor­rekcióra az ismert módon használjuk fel. A se­bességtartás itt is a fent ismertetett módon külön történik. A tisztán elektronikus {számológépes) eljárás­hoz ismert analógiás elemekből felépített (impe­danciás, kapacitív, ohmikus tagokat, elektroncsö­veket (tronsistorokat) tartalmazó viszonylag egy­szerű, kis helyen elférő számológépet használunk. Ennek előnye a könnyebb kezelhetőség, és — mi­vel az utat az idő függvényében raktározza, (nem pályaalakban) nem igényel külön sebességkorrek­ciót. Jellemzi, hogy külön két egymásra merőle­ges komponensre dolgozik, amelyeket külön vezé­rel. Alább ismertetjük az elvi megoldást és három különböző kiviteli alakot. Az első kiviteli alak blokksémáját az 5. ábra szemlélteti. A mérőműszerkomplexum három főrészből áll: 1. A „kell" adatok tárolójából és a vele kapcso­latos rezgőkörhangolóból, 2. A „van" (mért, valódi) adatokat szolgáltató gyorsulásmérő- és integrátorból és a vele kapcso­latos rezgőkörhangolóból, 3. Az „adó"—„vevő" összehasonlítóberendezés­ből és a vele kapcsolatos különbségképzőből. A kiértékelt jelek teljesítményerősítőn keresz­tül a megfelelő szervomechanizmusok irányítását vezérlik. Működési elv: A programozó (jelraktár) a földön előre kiszámí­tott pályakomponenseknek és sebességeknek meg­felelő, az idő függvényében meghatározott úttal arányos, — tehát időben állandóan növekedő — frekvenciát szolgáltat az előírt mozgásnak megfe­lelően. (Ilyen módon leképeztük az utat a frek­venciaspektrumra.) A rezgőkörhangoló egység nem egyéb, mint a „vevő" középső antennájának rezgőkörét a jelraktár által élőírt pillanatnyi frek­venciára folyamatosan hangoló berendezés, amely a másik két antennát konstans különbséggel a középsővel párhuzamosan futva hangol. (Ennek a berendezésnek a részletes ismertetésére nem térünk ki. Könnyen megoldható frekvenciafüggő elemekikel.) Az accelerometer által szolgáltatott pillanat­nyi gyorsulásértékeket az integrátor integrálja, s a kapott pillanatnyi megtett útértékeknek meg­felelő jelekkel a megett utakkal arányos frekven­ciára hangoljuk az „adó" rezgőkörhangoló egysé­gén keresztül az adó antennájának körét. Közben gondoskodunk egy teljesítménystabilizátorral a kisugárzott jelek állandó teljesítményértéken való tartásáról. A további működés ezek alapján köny­nyen érthető. Az indítás pillanatában bekapcsolt programozó vezérelte vevőkör a vele egy, külső hatásoktól teljesen elszigetelt, árnyékolt dobozba épített adó frekvenciáit veszi. Az adó frekvenci­ája mindig arányos a valóban megtett úttal. Ha ez az előírttal pontosan megegyezik, akkor rezo­nancia áll be, a „vétel" maximális teljesítményű. A valódi értéktől való eltérés esetén (az 5a. ábrán látható) a rezonanciagörbéből mutatott éles elhan­golódás következik, amit az „elhangoltság kiérté­kelő", általános elnevezéssel különbségképző be­rendezés azonnal érzékel. Az eltérés abszolút értékén kívül annak irányát egy időben állapítja meg a készülék, mert (mivel a frekvenciamoduláció folytonos!) az adó követ­kezésképpen vagy nagyobb, vagy alacsonyabb frekvenciát szolgáltatva a szükségesnél vagy a bal oldali, vagy a jobb oldali antenna körére han­gol erősebben, amiből a különbség előjele azon­nal érzékelhető (kvalitatív válasz). A különbség­nek megfelelő jelek a szervomotor okát vezérlik mindaddig, amíg a gép műszerei által szolgáltatott valódi adatok zérus elhangoltságot mutatnak (mindkét komponensre). A vevők rezononciagörbéit az 5a. ábra mutatja. A rezonanciacsúcsok egymástól egyenlő és kons­tans távolságra, az előírt út-idő függvénynek megfelelő v(s) sebességgel mozognak a frekvencia­teljesítmény síkban a frekvenciatengely mentén. Az adó saját frekvenciája a helyes vezérlés köz­ben szintén v(s) átlagsebességgel halad, mintegy háromágú villa között, amely magával viszi, állan­dóan középen — vagyis a helyes értéken — tart­va. Mindezekből következik, hogy a spektrumon való végigfutásnak korlátai vannak, amit a be­rendezések átviteli frekvenciahatárai szabnak meg (mind alsó, mind felső határt), ami az út­hosszak határait is megszabná. Általában azonban nem akarunk korlátot állítani a gép által megtett útnak, amit oly módon érhetünk el, hogy —- cél­szerűen meghatározott — s0 útszakaszok megtéte­le után (tehát periodikusan) mind a vevő, mind az adó egyszerre váltva a spektrum elejére ugrik. Ez elegendő, mert csak az együttfutás a fontos. Ez a folyamat akárhányszor magismétlődhet. A 6. ábra egy kissé módosított kiviteli alakot mutat, amelyen megcserélődik az adó és vevő szerepe, és a programozó közvetlenül a megfelelő frekvenciákat szolgáltatja. így megtakarítunk egy rezgőkörhangoló berendezést, viszont kötve va­gyunk a frekvenciasáv határait illetőleg a jelrak­tár átviteli (ill. elraktározható) frekvenciáit illető­leg. A programozó lényegébenvéve mágneses jelrög­zítő berendezés, amely egy nagypontossággal sta­bilizált sebsségű ferromágneses huzalból és leta­pogató fejből áll. Erre a huzalra felvisszük az idő függvényében kiszámított frekvenciákat (lásd alább) folytonos kódolással. (A konstans sebesség szolgáltatja az időtengelyt.) A 7. ábra lényegesebb eltérést mutató készülé­ket szemléltet. A „kell" és „van" adatok nem velük arányos frekvenciákat állítanak elő, hanem két impulzus­generátor által szolgáltatott impulzusok ampli­túdóit modulálják arányosan. (Lehet folytonos ki­vitelűre is készíteni állandó frekvenciájú feszült­ségekkel, ekkor viszont az állandó 180°-os fázis­különbségről kell gondoskodnunk.) A két impulzusgenerátor szinkronban működik, időegységenként sűrűn, de nem folytonosan adva. A jelek erősítőbe kerülnek, és fázisfordítás után egyesítve különbségük azonnal nagyság és előjel szerint közvetlenül érzékelhető (7a. ábra), amivel a vezérlés az előbbiekhez hasonló módon történ­hetik. (A 7a. ábrán látható ellentétes irányú im­pulzusok különbsége közvetlenül a szükséges kor-

Next

/
Thumbnails
Contents