146530. lajstromszámú szabadalom • Berendezés nyomólevegős fékek fékhatásának a sebesség függvényében való szabályozására, különösen sínjárművekhez
Megjelent: 1960. április 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.530. SZÁM 20. f. 26—50. OSZTÁLY - KO-1346. ALAPSZÁM Berendezés nyomólevegős fékek fékhatásának a sebesség függvényében való szabályozására, különösen sínjárművekhez Kovolis národni podnik Hedvikov u Caslevé Feltaláló: Danék Josef, Tremosnice, Csehszlovákia A bejelentés napja: 1958. december 2. Csehszlovákiai elsőbbsége: 1957. december 2. Nagysebességű sínjárművekhez két nyomásfokozattal bíró nyomólevegős fékeket alkalmaznak, amelyek a járművön két különféle fékhatást idéznek elő. A kétfél© fófchatásra azért van szükség, hogy a jármű, esetleg a vonat fékútja mind nagy, mind pedig kis sebességek esetén lehetőleg rövid legyen. A gyakorlatból ismeretes, hogy a jármű kereke és féktuskója között a súrlódási együttható nagy járműsebességek esetén viszonylag kicsiny, csökkenő' sebességgel viszont növekszik. A súrlódási tényező nagysága továbbá attól a pillanatnyi sebességi állapottól függ, amelyben a járművet fékezni kezdik. Például 120 km/óra értékű nagy sebességről való fékezéskor a súrlódási tényező értéke körülbelül 50 km/óra sebességig viszonylag csekély, a például 70 km/óra sebességtől körülbelül 50 km/óra sebességig terjedő körzetben való fékezés kezdetekor viszont a súrlódási tényező lényegesen nagyobb. Ezekből a megállapításokból látható, hogy célszerű, ha a járműnek 80 km/óra értéket meghaladó nagy sebesség esetén való fékezésekor a fékhengert nagynyomású levegővel töltik, úgyhogy a féktuakó jelentékeny erővel szoruljon a kerékhez. Körülbelül 50 km/óra értékű kisebb sebességek esetén viszont kisebb légnyomás alkalmazása kedvezőbb. A fékhengerben uralkodó különféle légnyomást a járműsebesség függvényében ismert pneumatikus nyomókamrák útján állítják be, amelyeket a jármű tengelyeire szerelt röperős szabályozók ve. zérelnek. Ezekből a pneumatikus kamrákból nagyobb vagy kisebb fékhatás kiváltása végett külön járulékos szelepen át nyomásimpulzusokat juttatnak a fékhengerbe. Az a választott sebességi határ, amelynél a röperős szabályozó a hozzátartozó fékberendezést átállítja és így egyúttal a kisebb nyomásról a nagyobb nyomásra való áttérést kiváltja, legtöbbször 50 km/óra. A nyomólevegős ismert fékberendezések hátránya, hogy valamivel a röperős szabályozó átállítási határa fölé eső, például 60 vagy 70 km/óra sebességről való fékezéskor a kerekek a nagyobb súrlódási tényező folytán reteszelődnek és csúsznak a sínen. Ennek 'megakadályozása végett némely röperős szabályozó olyan berendezésekkel van ellátva, amelyek a nyomólevegős féket csak akkor állítják át fokozott hatásra, ha a sebesség 50 km/óra fölé növekszik, például 80 km/óra lesz. A jármű sebességének csökkenésekor a féknek csökkentett hatásra való átállítása csak 50 km/óra sebesség esetén következik be. A vasúti üzemben gyakran előfordul, hogy a jármű vagy a vonat sebessége menetellenállások, például a pálya emelkedése folytán és hasonló esetekben csökken, anélkül, hogy a féket alkalmaznák. Ha ilyen esetben a vonatot abban a pillanatban kezdik fékezni, amikor sebessége meghaladja a csökkentett hatásra való átállításhoz tartozó sebességet, például 60 km/óra sebességről kezdenek fékezni, ha továbbá az üzem megelőző szakaszában a sebesség nagyobb volt, mint 80 km/ óra (a fokozott hatásra való átállítás pillanata), a 60 km/óra sebességnek megfelelő nagy súrlódási tényező, valamint a nagy féktuskónyomas folytán túlságos fékhatás jön létre és így fokozott mértékben fennáll a kerekek megcsúszásának veszélye. Ha ez bekövetkezik, a kerekek általában még akkor sem szabadulnak fel, amikor a szabályozó a féket a járműsebességnek 50 km/óra értékre való csökkenésekor önműködően osökkentett hatásra állítja át, úgyhogy a vonat a teljes megállásig csúszik. A találmány szerinti szabályozó berendezés ezt a hátrányt küszöböli ki. A rajzok a találmány szerinti szabályozó berendezést vázlatosan tüntetik föl, nevezetesen:
