146498. lajstromszámú szabadalom • Elektrosztatikus belégző készülékek

Megjelent: 1960. április 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.498. SZÁM 30. h. 8—13. OSZTÁLY — VA—759. ALAPSZÁM Elektrosztatikus belégző készülékek Varga Géza oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1958. június 13. A természetben előforduló és a levegőben lebegő szennyeződések, melyek por, pára, folyadékszemcsék alakjában a légzőszervekbe jutnak, az egészségre általában igen károsak. A lecsapódó szemcsék a légutak falára és a hörgőkre lerakódnak, a légzést mindjobban megnehezítik és hosszú időn át hatva, gyógyíthatatlan betegségeket (szilikózis) és teljes munkaképtelenséget idéznek elő. Az égéstermékekből a levegőbe kerülő kátrányszennyeződések egyik legsúlyosabb betegségnek, a tüdőráknak okozói is lehetnek, a savas és lúgos gőzök súlyos krónikus hurutokat, hörgtágulatot idéznek elő. E megbetegedések egyedül a por- és szennyeződés-tartaloim csökkentésével nem szüntethetők meg, csupán kifejlődésük időtartama hosszabbítható meg. A belélegzett levegővel azonban nemcsak káros anyagok juthatnak a tüdőbe, hanem gyógyszerek is, ha ezeket finoman elporlasztva a belégzett levegőbe keverjük. E módszer ma még tökéletlen, mert a finom szemosék túl sokáig lebegnek a levegőben ahhoz, hogy nagyobb mennyiségben a légutakban lecsapódhassanak, a duívább szemcsék pedig már a szájüregben vagy a légutak elején lerakódnak és így nem jutnak el a mélyebben fekvő részekbe. A találmány célja az elektrosztatikus erőhatásoknak hasznosítása tökéletes légtisztítás elérésére, illetve hatásos gyógyszeradagoknak légzés útján a szervezetbe való bevitelére, szükség esetén a légzőszervek mélyebben fekvő részeibe is. Mindkét célt elérhetjük a leírt* találmány szerinti készülék megfelelő használatánál. A poros, gőzös levegőben dolgozók előírások szerinti mechanikus szűrőket kötelesek használni, ezek használata azonban nehézkes és a levegő átszívása oly munkatöbbletet jelent a tüdőre nézve, melyek a dolgozók sokszor nem tudnak elviselni és a szűrőmaszkot félredobják. A légzési munkatöbblet pedig annál nagyobb, minél kisebbek a szennyeződések ezemcséi, mert annál sűrűbb szűrőrétegek szükségesek. Az e találmány tárgyát képező szerkezet vékony fémhuzalokból készült kettős hálóból és kisteljesítményű nagyfeszültségű áramforrásból áll. A hálók oly ritka fonásúak, hogy az átszívásnál fellépő légellenállás gyakorlatilag észre sem vehető és így használatuk semmiféle nehézséget nem okoz, ugyanakkor a szűrés oly tökéletes, amilyen szűrőbetétekkel el nem érhető. Különösen alkalmas mikron nagyságrendű szemcsékhez, melyek a legveszélyesebbek és gyógyszeres belégzésnél a leggyakoribbak, mint azt a mellékelt rajz első ábrája mutatja, mely a legkorszerűbb porlasztók relatív szemcseelosztását ábrázolja. A találmány kiviteli elvét a 2. ábra mutatja. A két háló kb. koncentrikusan az. orr- és szájnyílás körül az arcra helyezett burákból áll. A' belső (1) szíjakkal a fejre erősíthető, a külső (2) a belsőtől kb. 1

/2 cm távolságra szigetelő támszigetelők segítségével van a belső burára erősítve (3). Így a két háló egy szilárd egységet képez, mely könnyen a fejre erősíthető (1. a 3. ábrán a 7-tel jelölt szalagokat) és rögzíthető. A belső háló vezeték (4) segítségével földelendő, míg a külső háló nagyfeszültségű vezetéken át (5) egy kb. 10 watt teljesítményű és kb. 2000 Voltos áramforrásra (6) kapcsolható. Az áramforrás rövidzárási árama 5 mA alatt van, tehát az még hosszantartó érintésnél is veszélytelen. A szűrőszerkezet működése a következő: Az arcra felfekvő belső földelt háló és a külső negatív feszültségű elszigetelt háló között elektromos tér képződik, melynek hatása alatt a külső hálót alkotó vékony huzalokból negatív elektromos töltések sugároznak ki, melyek a hálón átáramló levegőben lebegő idegen részecskéket feltöltik, és ezáltal azok földelt háló vonzó hatása alá kerülvén, azon lecsapódnak, tehát a tüdőbe áramló levegőből kiválasztódnak. Az így leválasztott por a belső hálóról lerázható, vagy ha az tapadó jellegű, leöblíthető. A leírt és a 2—3. ábrákon szemléltetett készülék a jelen találmánynak egyik kiviteli módozatát képezi. Egy másik kivitelnél a kettős hálószerkezet belső hálója búvársisakszerűen a fejre húzható, a külső háló a száj- és orrnyílások táján szigetelten a belsőre van rögzítve. Egy harmadik kivitelnél a belső fémháló helyett szitaszerű textilszövetet használunk, mely esetben a villamos erőteret az arc felülete és a negatív töltésű háló