146472. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy vagy több amfoter fém dioxidjából álló vezető bevonatok előállítására
2 146.472 szert használhatunk. Az esetleges hígítással például a szerves komplex viszikozitásának a kívánt értékre való beállítása útján a készítendő oxidbevonat rétegvastagságát befolyásolhatjuk. Más fémoxid bevonat készítéséhez használandó más szerves komplexeket az illető fém tetrakloridjából kiinduva a fentivel egyező módon készíthetünk. A komplex hőkezelését célszerűen sugárzó hővel foganatosítjuk, melyet az alapot a kellő hőmérsékletre hevítő hőforrás is adhat. E hőkezelést előnyösen redukáló atmoszférában végezzük, melyet a keletkező ^bomlástermékek tarthatnak fenn, de azt mesterséges úton, pl. hidrogénben való dolgozással is létesíthetjük. A hőkezelésnek a komplexet célszerűen olyan hártya, pl. folyadékhártya, alakjában vetjük alá, mely (megfelelő hordozón tapad. E hordozó anyagána0 természetesen a hőkezelés 250—500 C° hőmérsékletén alaktartónak és az ebben fellépő vegyi behatásokkal szemben ellenállónak kell lennie, és anyaga célszerűen keményüveg vagy kerámiai anyag, pl. égetett maztalan porcelán lehet. Hőkezelhetjük azonban a komplexet olyan tartályban is, melyből a hőkezelés folyamán keletkező termékek a bevonandó alaphoz vezethetők. - A komplex hőkezelésével kapott gáz-, illetve gőzhalmazállapotú termékeknek a kellő hőmérsékletre, mely 300x és 500 C° közötti lehet, hevített aljazattál célszerűen légköri nyomáson történő érintkezésénél megy végbe az a reakció, mely a villamosan vezető oxidbevonatnak az aljzaton való keletkezéséhez vezet és a bevonat az aljazatra egyben rá is égve, azon jól tapadó és vegyileg rendkívül ellenállóképes réteget ad. E réteg vastagsága a komplex hígításával, a hőkezeléssel megbontott komplexmennyiség változtatásával és/vagy azon időnek változtatásával befolyásolható, mely ideig a bomlástermékek a felhevített aljazattál érintkezésbe kerülnek. Igen célszerűen alkalmazható az eljárás oly vékony rétegek előállítására, melyek vékonyságúk folytán átlátszók és átlátszó alj aza tokon irizálok. A találmány szerinti eljárást részletesebben alantiakban néhány példában ismertetjük, melyekre azonban az semmiképpen sincs korlátozva. Vezető óndtioxidbevonatot például kemény üvegcső belső falfelületén készítünk és így mind az aljazat felhevítésére, mind a komplex hőkezelésére azonos hőforrás sugárzó hőjét használhatjuk. E hőforrás célszerűen ellenállásfűtéses villamos csőkályha, melyet pl. 450 C°j ra fűtünk fel. A kályhába helyezett keményüvegcsőbe a hőkezelendő komplexet hordozón tapadó folyadékhártya alakjában visszük be és hordozójaként keményüvegpálcát használunk, melyet az üvegcsőben azzal koaxiálisán helyezünk el. Ezt akár külön tartók segélyével, akár úgy érhetjük el, hogy végein megvastagított üvegpálcát használunk, melynek vastagításai a keményüvegcső belső átmérőjénél csak annyival kisebb átmérőjűek, hogy a pálca a csőbe könnyen betolható, illetve abból könnyen kihúzható legyen. A hőkezelendő komplex előállítása céljából 1 térfogatrész vízmentes (folyékony) stannikloridot (SnCU) 4 tárfogatrész setilalkohollal keverünk hűtés közben össze, míg a keletkező csapadék feloldódott. Az így kapott folyékony komplex, melyet esetleg még etilalkohollal vagy foutilalkohollal hígítunk is, zárt üvegben hosszabb ideig is eltartható ós a folyékony stanniklorid ismert kellemet-' len tulajdonságaitól mentes. A hordozóként használt kemény üvegpálcát a folyadékba mártjuk, utána elcsepegni hagyjuk, megvastagított végéről a felesleget letöröljük és okkor a pálcát a kályhában levő, célszerűen már előmelegített vagy felhevített keményüvegcsőba dugva, néhányszor lassan megforgatjuk, hogy felületén a komplex egyenletes vastagságú réteget képezzen. Nhány, pl. 3—8 perc alatt a bevonat elkészült, ekkor a csövet a benne levő hordozóval együtt vagy annak előzetes eltávolítása után a kályhából kivesszük és lehűlni hagyjuk. Az így kihűlt bevonat átlátszó, irizáló, és villamos vezetőképessége folytán pl. katódsugár csövek árnyékoló bevonata vagy Geiger—MüHer-féle számlálócsövek elektródája gyanánt használható. Sziliciumdioxidot tartalmazó óndioxidbevonat készítése céljából a következőképpen járhatunk el: Egy térfogatrész vízmentes, folyékony, sziliciumtetrakloridot hűtés közben három térfogatrész etilalkohollal keverünk, míg a keletkezett csapadék feloldódott. Az így kapott folyékony komplexet óntetrakloridnak a fent ismertetett módon készített szerves komplexe 2—4 térfogatrészével keverjük össze, és szobahőmérsékleten állni hagyjuk, mikor is 2—4 napi állás után kocsonyaszerű gélt képez. Ez a gél hordozóra, pl. a fent említett példában említett üvegpálcára, rákenhető és azon jól megtapad, tehát egyenletes rétegvastagság létesítését és fenntartását könnyebben teszi lehetővé, mint a folyékony halmazállapotú komplex. További előnye, hogy hosszú hónapokig tartós és így bármikor azonnal felhasználható. E gélállapotú komplex hőkezelése és a hőkezelésének termékeiből készülő bevonat előállítása ugyanúgy történhet, mint ahogy azt a fenti példában ismertettük, de egyenletes, rétegvastagságának a hőkezelés folyamán való kialakulása különleges rendszabályokat rendszerint nem igényel. Az így kapott vezető oxidbevonat SiO 2-tartalmú, ami az üveghez való tapadását még vastagabb rétegek esetén is javítja. Ha a bevonatot síklap alakú aljazatra akarjuk felvinni, úgy hordozójaként célszerűen szintén síklapot használunk, melyet két bevonandó aljazat közé helyezve egyszerre állítjuk elő mindkét aljazat bevonatát Az aljazatok megfordítása útján egy újabb műveletben bevonatot azok másik oldalára is vihetünk fel, .minthogy a már elkészült bevonat az ehhez szükséges hőmérsékleten sem szenved elváltozást, de felvihetünk bevonatot az aljazat mindkét oldalára egyetlen felhevítéssel is. Ha viszont a bevonandó aljazat olyan cső, melynek belső átmérője igen kicsi vagy melynek külső falfelületére akarunk felvinni bevonatot, akkor a komplexet célszerűen külön tartályban hőkezeljük és a bomlástermékeket a megfelelő hőmérsékletre hevített bevonandó felülethez vezetjük. Ez esetben a komplex megbontására és az aljazatok felhevítésére célszerűen külön-külön hőforrásokat használunk. Vákuum alkalmazására ehhez sincs szükség, mert a hőkezelésnél keletkező csekély túlnyomás a keletkezett gőzöket a reakciótérbe behajtja, bár a bomlástermékeket a
