146445. lajstromszámú szabadalom • Építőelem
4 146.445 - A 9—13. ábrák azt mutatják, hogy miként egyesíthetjük a találmány szerinti építőelemeket teljes falelemekké; ezeken az; ábrákon a • tartórendszert a fóliával együtt mindig csak vázlatosan, egyetlen vastag vonallal, a vakolathordozót pedig vékony szakadozott vonallal jelöltük. A 9. ábra szerint az e építőelemnek a tartórendszerben éles szélű, barázdaszerű f behajlításai vannak, melyek sima e' építőelemmel érintkeznek és ezzel a g érintési pontokban . — előnyösen hegesztés útján — össze vannak kötve. A 10. ábra szerint mindkét e építőelemnek egymás felé néző, egymáshoz képest eltolt f behajlításai vannak. A behajlítások g érintkezési pontjait hegesztjük a mindenkori szemben fekvő építőelemhez, A 11. ábra szerinti előnyös kiviteli alaknál az egymástól di távolságban elrendezett két e építőelemnek a tartórendszerben szimmetrikusan egymás felé néző f behajlásai vannak, melyek kölcsönös g érintkezési pontjait hegesztjük egymáshoz. A nagyfelületű építőelem tartórendszerének behajlításai különböző alakúak lehetnek. A 12. ábra szerinti megoldásnál az f behajlítások olyan alakúak, hogy a kapott falszakasz külső felületei a g hegesztési pontok között ív alakúak. A 13. ábra szerinti kivitel hasonló a 11. ábra szerintihez, most azonban a két e építőelemet nem az f behajlítások csúcsához, hanem a szemben fekvő behajlítások egyik szárához hegesztjük. Ezáltal a falszakasz d2 vastagsága a 11. ábrabeli di vastagsághoz képest csökken. Ezt az elvet a találmány valamennyi kiviteli alakjánál alkalmazhatjuk, hogy egyforma építőelemekkel különböző vastag falszakaszokat hozhassunk létre. A 14. és 15. ábrán a 11. ábra szerinti, találmányi falelemet távlati nézetben, ill. keresztmetszetben pontosabban rajzoltuk ki. Ezeken az ábrákon b, b' a két rácsszerű tartórendszer, a 2, 2' hosszrudakkal és a 3, 3' harántrudákkal. A két tartórendszer barázdaszerű f behajlításait, melyek egymással a g pontokban, ill. vonalakon érintkeznek, e pontoknál ill. vonalaknál egymáshoz hegesztjük. Amint a 14. ábra alsó részén és a 15. ábra szerinti keresztmetszetben látható, mindegyik rácsszerű tartórendszer egyik rúdsorának külső oldalára a barázdák alkotta behajlításokat áthidaló hálószerű a ill. a' vakolathordozót erősítjük, mégpedig előnyösen huzaloknak a 3 harántrudakhoz hegesztése útján, aholis csak minden második, harmadik vagy további hálóhuzalt hegesztünk rá pontszerűen. A b, b' tartórendszerek két 2, 3 ill. 2', 3' xúdsora közötti érintkezési felületben a vakolatot át nem eresztő c ill. c' közbülső réteg foglal helyet, mely a vakolat behatolási mélységét határolja. E közbülső réteget jobb hőszigetelés végett alumíniumfólia alkothatja. Lehet azonban a két tartórendszer közötti h közterekben hőszigetelő anyagot vagy pl. alumíniumfóliát, előnyösen összegyűrve, elrendezni. Az így képzett faelem külső oldalaira visszük fel a j vakolatot, mely az í behajlítások és az áthidaló vakolathordozók között képződő üregeket kitölti. Az ismertetett faelemet pl. úgy építhetjük be, hogy a födémhez és a padlóhoz pl. U-alakra hajlított lemezből készült vezetőlécet szegezünk, mely a falelemet tartja. Ha hosszabb falakat akarunk készíteni, mint amekkora a falelem normális hosszának megfelel, akkor nehézség nélkül több falelemet sorolhatunk egymás mellé. Súlyos tárgyak, pl. mosdótálak, forróvíztárolók stb. fali felerősítéséhez, amint a 16. ábra mutatja, a felerősítés helyén a falelemnek a két e tartórendszer alkotta h ür..gotí szilárd anyaggál, pl. habarccsal vagy betonn;:;"! töltjük ki, úgyhogy tömör fal keletkezik, melyben a fal által hordandó tárgyakat lehorgonyozhatjuk. Hasonló módon a találmány szerinti falelemben képzett m ajtó- és ablaknyílások esetén is (17. ábra) a kivágásokhoz tartozó h üregeket az e tartórendszerek között szilárd anyaggal vagy betonnal töltjük ki. Az f behajlítások vízszintes és/vagy függőleges irányban haladhatnak. Az egymással összekötött két e tartórendszer közötti, a behajlítások alkotta h üregekbe víz-, gáz- vagy villamosvezetékeket helyezhetünk. Szabadalvú igénypontok; 1. Építőelem, rácsszerű tartórendszerreL nagyfelületű, áttört vakolathoirdozóhoz, azzal jellemezve, hogy a célszerűen hegesztett drótháló (a) alkotta vakolathordozó a tartórendszer (b) egyik rúdsorának (3) külső oldalára van erősítve, és hogy a tartórendszer két rúdsorának (2, 3) érintkezési felülete körzetében a vakolatot át nem eresztő közbülső réteg (c), előnyösen fólia van, mely a vakolóanyag behatolási mélységét határolja. 2. Az 1. igénypont szerinti építőelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tartórendszernek (b) a közbülső réteg (c) két oldalán elrendezett hossz- ill. harántrúdjai (2, 3) a keresztezési pontokon (4) egymással a közbülső réteg nyílásain (5) keresztül vagy a közbülső réteg (c) közvetítésével szilárdan kapcsolatosak, előnyösen össze vannak hegesztve. 3. A 2. igénypont szerinti építőelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a közbülső réteg (c) legalább egyik oldalán levő rudak (2, 3), célszerűen a hosszrudak (2), előnyösen hegesztett tartószerkezet (d, d') részeit alkotják (3—5. ábrák). 4. A 2. vagy 3. igénypont szerint építőelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tartórendszernek (b) a közbülső réteg (c) egyik oldalán levő rúdjai (2) más kölcsönös távolságban fekszenek, mint a közbülső réteg másik oldalán levő rudak (3). 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti építőelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a nagyfelületű vakolathordozót (a) alkotó drótháló huzaljainak távolsága és/vagy vastagsága a két huzalsorozatban egymástól különböző. 6. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti építőelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a nagyfelületű vakolathordozót (a) alkotó dróthálónak csak egyes huzaljai, célszerűen csak minden második vagy harmadik huzal van a tartórendszerhez (fo) hegesztve.
