146400. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés bevonó, maró és más, lerakodásképző folyadékok kezelésére

2 146.400 ját módosíthatjuk, ha efféle, tíe különleges alakú ós még inkább ha üreges paramágneses torló­darabokat veszünk. Még közelebbről mondva, amint a törzsszaba­dalomban ismertettük, hogy készülékeket is létesít­hetünk, amelyek permanens mágneseit egymáshoz képest különböző síkokban helyezzük el, oly mó­don, hogy mindegyik szembeeső yégíelületre merő­legesen terek, illetőleg szűkületek vannak és a jelen találmány szerinti tökéletesítés értelmében legalább egyetlen, az elérni kívánt mágneses inten­zitáshoz kellően viszonyított alakú és méretű para­mágneses torlódarabot helyezünk a mondott térbe, ül. szűkületbe. Egymás folytatásába eső, azonban egymáshoz képest térközösen elrendezett és rögzített perma­nens mágneseket is használhatunk és ezek közé rögzítjük az odavaló paramágneses torlódarabot. Ha részleges gyűrűszelvényű permanens mágne­seket alkalmazunk, akkor az egymásután követe kező részlegek közé ily toriódarabokat tehetünk. Egyébként eléggé általános módon, amint csak lehet, bármely alakú és bármely alkalmas méretű kivitelben vehetjük ezeket a paramágneses torió­darabokat, akármilyen is a közrevont permanens mágnesek alakja, mérete és intenzitása. Az új berendezés néhány, azonban korántsem kimerítő kiviteli példáját a rajzok nyomán ismér­tejük közelebbről, amelyek ábráit a törzsszabadal­miak folytatásául sorszámoztuk. A 11., 12. és 13. ábra lehető egyszerűsítetten vá­zolja a találmány három jellegzetes alkalmazását két, egymáshoz képest azonos elrendezésű perma­nens mágnessel. A 14. és 15. ábra ugyancsak messzemenői eg egyszerűsítetten, keresztmetszetben vázolja két, a találmány szerint tökéletesített készülék lényeges elemeit. A "16. ábra részben feltört távlati képben mu­tatja a találmány szerinti készülék egyik kivitelét. A 17. ábra a 16. ábrabeli XVII—XVII vonal harántsíkjában vett keresztmetszet. A 11., 12. és 13. ábra szerint magyarázó példa­képpen két —1, 2— permanens mágnesesonkuink van, melyeket az egymásra merőleges —A—A—, —B—B—• síkban úgy rendeztünk el, hogy e két permanens mágnes egymás felé fordított végei —d— szélességű szabad szűkületet engednek. Minthogy a kezelendő folyadék a —3— nyíl értel­mében vonul át a permanens mágnesek között, az ilyként elrendezett elektromágnesekkel felsze­relt készülék teljesítménye az említett —d— szű­kületszélesség egyenes arányú függvénye és ugyan­ezen —d— szűkület függvénye a folyadékon ke­resztülhatoló mágneses fluxus maximuma is. A két, egymás felé fordított —1, 2— permanens mágnes falvonulatában, a találmány szerint, para­mágneses anyagú —8— torlódarabot helyezünk el, amelyet a 11., 12. ill. 13. ábrában négyszögletes, kerek ill. gyűrű alakú szelvényűnek tüntettünk fel. E toriódarabok oly átlós méretűek és oly el­rendezésűek, hogy az a legkisebb —d— ill. —d"— hézag, amely elkülöníti az —1, 2— permanens mágnesek egymás felé fordított végét, kisebb le­gyen az említett —d— szűkületnél, azonban a —d' + d"— összegnek legalábbis egyenlőnek kell lennie a —d— szűkülettel. Ily módon úgy találjuk, hogy a permanens mág­nesek és a paramágneses —8— toriódarab közötti mágneses nnezőintenzitás nagyobb, mint amekkora normálisan mutatkoznék az egymástól —d— szű­külettel elkülönített permanens mágnesek között és hogy a mágneses mezőintenzitást fokozhattuk, anélkül hogy csökkentenők, ill. módosítanék a mindenkori, p. o. törzsszabadalomnak megfelelő készülék normális teljesítményét. Bármely teljesítményű és bármely célra szolgáló készülékben végtelen változatossággal érhetjük el ezeket az új jellegzetességeket. A paramágneses torlódarabot előnyösen szimmetrikusan helyezzük a permanens mágnesek közé. A 14. ábrában a 12. ábrabelihez hasonló készü­léket látunk hat —9— permanens mágnessel, amelyek közé fentebb ismertetett —8— torló­darabokat iktattunk. A 15. ábrában két, félgyűrű szelvényű —1, 2— permanens mágnest tüntettünk fel, amelyek kö­zött a mondott —d— szűkület van. E permanens mágnesek egymással szembeeső végei közé —8 — paramágneses toriódarabok olyként vannak ik­tatva, hogy egyrészt megcsonkítottuk a mágnese­ket és másrészt növeltük a közöttük levő hézagot, ill. az említett —d— szűkületet úgy, hogy az —1, 2— permanens mágnesek illetőleges szembeeső végei és paramágneses toriódarabok közötti illető­leges —d'— ós —d"— hézagok kisebbek legyenek, mint a mondott —d— szűkület, mimellett a —d' -4- d"— összeg mindenkor kisebb legyen, mint a —d— szűkület, amelyet egyébként a törzsszaba­dalom előírásai szerinti készülékben kaptunk. Ugyanúgy, mint az előbbi példában, ama mág­neses fluxus intenzitása, amelyet a —3— nyíl irá­nyában áramló folyadék keresztez, megállapítható­lag növekszik, a készülék teljesítménye azonban változatlan marad. A 16. és 17. ábra, ugyancsak egyszerű példakép­pen tünteti fel az új készülék oly kivitelét, amely közvetlenül beiktatható valamely csatornarend­szerbe vagy hozzákapcsolható valamely be­rendezéshez, amelyen a kezelendő folyadék át­vonul. Ezek a készülékek —9— permanens mág­neseket és —8— paramágneses toriódarabokat tar­talmaznak, amelyek cső alakú —10— köpenyben rejlenek és amelyek külső köpenyükhöz viszo­nyítva úgy helyezkednek el, hogy a készülékbe, példaképpen az —F— nyíl irányában érkező fo­lyadék a paramágneses toriódarabok, valamint a permanens mágnesek által határolt belső térbe hatol, azután az —F'— nyilak értelmében áramlik az említett belső elemek és a külső köpeny kö­zötti térbe, végül pedig az —F"— nyíl irányában távozik a készülékből. A találmány kiterjed olyan új berendezésekre is, amelyeket úgy alkothatunk meg, hogy esetleg meglevő készülékeket is a találmány szerinti töké­letesítésekkel üzem éltessünk, valamint azokra a közreható elemekre is, amelyek egyenesen az ismertetett tökéletesítések felhasználására valók. Szabadalmi igénypontok: 1. A 144 379. sz: törzsszabadalom 1—4. igény­pontjainaik bármelyike szerinti eljárás kiviteli módja, bevonó, maró és más, lerakódásképző folya-

Next

/
Thumbnails
Contents