146396. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vezérlőberendezés feszültségszabályozó transzformátorokhoz

Megjelent: 1960. március 15. :'-f: ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.3-96. SZÁM 21. c. 67. OSZTÁLY — VA~741. ALAPSZÁM önműködő vezérlőberendezés feszültség szabályozó transzformátorokhoz Varga Lajos oki. gépészmérnök, és Luspay Ödön oki. villamosmérnök, mindketten Budapesten A bejelentés napja: 1958. február 18. A villamosenergia szolgáltatással szemben támasztott igények, valamint a fogyasztói feszültség előírt tűrései mindinkább szükségessé teszik az önműködő feszültségszabályozók alkalmazását. A hálózatok egyre fokozódó kiterjedése miatt ugyanis az aiállomási gyűjtősín feszültségének szabályozása a fogyasztói feszültségtartás kérdését nem oldja meg kielégítően. Ismeretesek voltak .már önműködő vezérlőberendezések feszültségszabályozó transzformátorokhoz, azonban a több évtizedes tapasztalat szerint ezek eddigi felépítése olyan hiányosságokat tartalmazott, amelyek miatt a vezérlőberendezés továbbfejlesztése már nem volt lehetséges. Ilyen hiányosságai voltak például az ismert vezérlőberendezésnek, hogy a feszültségérzékeny tagját ferrorezonanciás kör képezte, amelynek ismert tulajdonságai miatt a szabályozott feszültségszint függött a periódustól és a feszültséggörbe alakjától. A vezérlőberendezés a feszültségváltozást késleltetés nélkül érzékelte és késleltetés nélkül működtette a kormányhengert, aminek eredménye az átmeneti feszültségváltozásokra is szükségtelenül működő berendezés gyors elhasználódása volt. Hibás működést eredményezett az is, hogy a ferrorezonanciás körbe iktatott kondenzátorkapacitás értékének .megváltozása miatt a kör hajlamos volt az elhangolódásra. A felhúzómotor működése ugyancsak határozatlan volt, mivel azt nem állandó feszültség táplálta, ezért érzékenységét a felhúzó mechanizmus súrlódási viszonyai szabták meg. Hátrányuk volt még az isimért vezérlőberendezéseknek az is, hogy nem voltak ellátva védelemmel, amely az esetleges meghibásodáskor meggátolta volna a kormányhenger végállásba való vezérlését. Ugyanakkor nem teljesítette a vezérlőberendezés azt a kívánalmat sem, hogy a szabályozási feszültségszint a hálózati terheléstől függjön. Az ismert vezérlőberendezések az elmondott hátrányos tulajdonságaik mellett nem tartalmaztak egy olyan regisztrálóberendezést, például számlálószerkezetet, amely a fokozatváltozások számát mutatta volna. Erre a berendezésre pedig — tapasztalat szerint — szükség volna, mivel a kormányhenger érintkezőinek a kapcsolások számától függő elhasználódását csak ennek segítségével lehet figyelemmel kísérni. A találmány szerinti feszültségszabályozó transzformátorhoz való vezérlőberendezés az ismert vezérlőberendezések — üzemi tapasztalatokból szerzett — hiányosságait, hátrányos tulajdonságait teljes mértékben kiküszöböli és a korszerű követelményeket minden tekintetben kielégíti. A vezérlőberendezés lényege a szabályzott hálózatról, célszerűen az ebbe kapcsolt feszültségváltóról táplált oly feszültségérzékeny tag, amely hídkapcsolásban a feszültségváltozásokat késleltetéssel érzékeli és adja tovább kimenő-feszültség formájában. E feszültségérzékeny taghoz kapcsolódik egy irányrelé, amelyből a kiválasztott irányú kimenő-feszültséget egy meghatározott időközönként továbbító, impulzust adó kontaktus adja át a kormányhenger motorjának, segédrelé rendszeren keresztül. A feszültségérzékeny tag, ill. az irányrelé áramköréhez tartoznak még változtatható értékű előtétellenállások, amelyekkel a szabályozási szint, ill. tartomány értéke beállítható. A feszültségérzékeny tag áramkörébe van beiktatva a szabályozott hálózatra kapcsolt áramváltóról táplált, változtatható értékű ellenállás, amelynek feszültségesése által lehetővé válik a hálózat terhelésétől — beállítható mértékben —• függő feszültségszintre történő szabályozás. Kiegészül még a vezérlőberendezés a fokozatváltások szániát mutató számlálóművel, valamint a meghibásodást érzékelő érintkezőpárral. Az önműködő vezérlés pedig — egy átkapcsoló beiktatásával — kézi működtetésre állítható át. A találmány szerinti vezérlőberendezés egy példakénti kiviteli alakját a rajz kapcsán ismertetjük. Az ábrán az —1— feszültségérzékeny tag —c-— és —d— sarkai az —u—, —v— szabályozott hálózatról célszerűen a rajzon fel nem tüntetett feszültségváltón keresztül vannak táplálva. Az —1— feszültségérzékeny tag —a— és —b— kimenő oldala a —2— anergia-irányrelét működteti, amely által előkészített impulzusokat a —3—