146390. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék vízgőz áteresztő anyagok, pl. szövedékek, textiliák áteresztőképességének vizsgálatára

Megjelent: 1960. március 15. ORSZAGOa TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.390. SZÁM 42. k. 20-29. OSZTÁLY — TE—196. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÄLMÄNY Eljárás és készülék vízgőz áteresztő anyagok, pl. szövedékek, textíliák áteresztőképességének vizsgálatára Textilipari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Molnár István vegyészmérnök, Kitzin ger Ferenc vegyésztechnikus, Budapest A bejelentés napja: 1958. október 28. A különféle vízgőzáteresztő anyagok vízgőzátbocsátása részint rendeltetésük vagy használatuk, részint feldolgozásuk során bír jelentőséggel. Így pl. műanyaglapok vagy papírféleségek vízgőzátbocsátása a felhasználás vagy gyártási eljárás során lehet fontos, ugyanakkor pl. bőráruk, főleg ruházati célokat szolgáló bőráruk vízgőzáteresztése a használat során várható igénybevétel szempontjából lehet jelentőségteljes. Ismeretes, hogy különféle anyagi minőségű (természetes vagy mesterséges eredetű) szálasanyagokból készült szövetök hordáskor eltérő érzeteket keltenek a ruhadarab viselőjében, sőt eltérő hatásokat váltanak ki a különféle appretúrák vagy kötésminták is. A különbségek egyik főokát a vízgőzáteresztő képesség eltérő voltával magyarázzuk, miután a hordás során jelentkező jellemzők (pl. izzadásnál) és a vízgőzáteresztő képesség között az összefüggés egyértelmű. Vízgőzáteresztő képesség mérésére statikus körülmények között, tehát nyugalomban levő térben, általában kétféle vizsgálati módszert alkalmaznak. , Az egyik ismert módszernél előre meghatározott vízmennyiséggel feltöltött, ismert, felülettel bíró mérőedényt befednek a próbatesttel és meghatározott, hőmérsékletű, nedvszívó anyaggal ellátott térbe helyezik. Meghatározott idő eltelte után mérik a mérőedényben levő víz súlyveszteségét, ami egyben az áteresztett vízgőzmennyiségnek, felel meg. A másik módszernél az eljárás fordított értelmű, mert a nedvszívó, vízelnyelő anyagot helyezik a mérőedénybe, azt lefedik a próbatesttel, majd az egészet közel 100% állandó légnedvességű térbe helyezik, a rendszert termosztálják és meghatározott mérési időtartam után a vízelnyelő anyag súlynövekedése alapján adják meg a próbatest által átbocsátott vízgőz mennyiségét. E módszerek hibája az, hogy mind a vizsgálat előtt, mind a vizsgálat után, tehát két alkalommal kell analitikai mérlegen az igen gondos mérlegelést eszközölni, s miután a mérőedény és próbatest mérése a termosztált és igen jól meghatározott légnedvességi körülményektől eltérő viszonyok között történhet, hamis mérési eredményeket adhat. Irodalmi adatok szerint az igen kis áteresztőképességű műanyagfóliák és papirosok . esetében a mérések pontossága legfeljebb 10%-osnak adódik. Textíliáknál ez az eredmény még kedvezőtlenebbül alakulhat. Jelen találmány célja, hogy e hibákat kiküszöbölje és az ismert eljárásoknál nagyobb pontosságú, gyors mérési módszert, illetve eszközt adjon a vizsgálatok céljaira. A találmány előnye, hogy alkalmazása révén analitikai mérleges mérés nélkül, a vizsgálat bármely szakaszában igen nagy pontossággal (6 tizedes) tudjuk az átbocsátott vízgőzmennyiséget megállapítani, a rendszer megbontása vagy a mérés megszakítása nélkül. A találmány eljárás vízgőzáteresztő anyagok gőzáteresztő képességének vizsgálatára, melynek során hőtartó edényben, nedvszívó anyag jelenlétében mintával fedett, a vizsgálati edényhez kis keresztmetszetű csatlakozó csövön, előnyösen optikai nagyítóberendezés segítségével fokbeosztással ellátott skáláról olvassuk le a vízszint változásait, majd a párolgást átszámítjuk. A találmány szerinti mérőkészülék ismérvei: fedővel lezárható hőtartó edény, az edényben elhelyezett nedvszívó anyag és légnedvességmérő műszer, valamint mintadarabbal befedhető olyan vizsgáló edény, melyhez egyrészt zárócsapokkal ellátott utántöltő cső, másrészt a vizsgálóedény fenékrészéből kiágazó az edény oldalfalához emelkedőén elrendezett végén kapillárisán kiképzett vékony cső csatlakozik, mely cső mögött leolvasó skála, vagy optikai leolvasó szerv van. A hőtartó edény kivitelezhető duplafalú üvegedényből, melyben pl. termosztát által meghatározott hőértékre melegített höközlő folyadék kering. Az optikai leolvasó szerv részei: fényforrás, kondenzorok, objektív és vetítőfelület, mely összeállításnál a kondenzor és objektív között helyezkedik el a vékony üvegcső azon része, melyben a folyadékszívó inga-